Kisnyárád 236 lakosú község Mohácstól 15 kilométerre, északnyugatra fekszik. Első írásos említése 1285-ben: Narag. A név a nyár fanév származéka. Tulajdonosa a pécsi püspökség volt. A török hódoltság idején lakóinak száma jelentősen csökkent, ezért a XVIII. században németeket telepítettek be. A tanácsrendszer idején összevonták Lánycsók községgel, és csak az 1990-es választásokat követően lett ismét önálló önkormányzata.
Műemléki védettséget élvez az 1777-ben épült római katolikus barokk templom és a kálvária.

http://dd.bloglog.hu/page/7/

Árpád-házi Szent Erzsébet templom

A műemlék templom 1777-ben épült.



Lánycsók Magyarország déli részén fekszik, 5 kilométerre Mohácstól az 57-es főközlekedési út mentén. 2698 lakosú község, mely többnemzetiségű. A lakosság 40-50%-a német, de élnek itt horvátok és cigányok is. Elsősorban mezőgazdasági vidék, búza, kukorica és cukorrépa mellett gyümölcs és szőlő is jó minőségben terem. A község neve 1904-ben Lanycsukról Lánycsókra változott. A források számos alakban említették. Úgy, mint: Lánycsók, Lanycsuk, Láncsug, Lánycsúg, Lánycsugu, Lanycsuga, Lanchok, Lancsok, Lantsuk, Villa Lanchok, Lancho, Lanchuk, Lanchek, Lonchok,Valli Lanchek, Lanchyok, Lancsók. Lánycsók nevének származása a források szerint tisztázatlan. Talán bizonyos nagyságú “szántóföld”-lánc szó származéka kereshető benne.Egy monda alapján, a mohácsi csata után a környék falvait az mentette meg a pusztulástól, hogy a legszebb lányok kegyelmért könyörögve megcsókolták a szultán ruhájának szegélyét.” A szájhagyomány szerint Lánycsóknak nevezték hajdanában a falut, mert lett volna három lánytestvér, kik e vidéket örökségképpen kapták és rajta megosztoztak. Ezeknek az egyike vöröshajú volt a most is létező Vörösmarton és Mártának hívták, a másik igen víg kedélyű volt és Villányban (Vígleány) tartotta a lakását, a harmadik meg itt lakott volna. A három testvér, talán mivel Vígleány a vörös hajú Mártát kigúnyolta, vagy másképpen az örökösödés miatt összepörlekedtek és sokáig a legnagyobb haragban voltak egymással, végre itten összecsókolózva kibékültek, honnét e név Lánycsók egy ismeretlen korig megmaradt.” (Pesti Frigyes: Helységnévtár) A hamadik hagyomány azt állítja, hogy egy török katona egy széplányt látva a vidéken, utána futott és megcsókolta és ezért ezt a falut nyerte .Lánycsók első okleveles említése 1093-ban történik: a falut I. László király Moháccsal együtt adományozta a pécsi püspökségnek. A község mai területén találtak újkőkori, bronzkori, kelta, római és avar-kori lelteket is. A XIII. században is több oklevélben szerepel Lánycsók neve. A XIV. században Lánycsók a baranyai főesperességhez tartozott, gyakoriak voltak a birtokelosztási problémák. Az 1526-os mohácsi vész idején itt állomásozott a magyar csapatok élelmezési osztaga. 1543-ban török kézre kerül. Ekkor a lakosság fő jövedelme szőlőből és mustból származott. 1687-ben felszabadult a török uralom alól. A XVII. század végén görögkeleti szerbek költöztek ide. Őket római katolikus horvátok követték. Több csapás érte a vidéket, kurucok pusztítottak. rácok dúltak, majd pestisjárvány következett. A lakosság száma nagyon lecsökkent. 1711-ben szerb jobbágyok költöztek Lánycsókra. A szervezett német telepítés első hulláma 1711-1735 között zajlott, majd folytatódott Mária Terézia uralkodása alatt. Emellett már korábban más baranyai falvakban lakott németek is települtek le Lánycsókon, mint ahogy az itt élők is továbbvándoroltak. 1760-ban Klimó György püspök magyarokat, majd sokácokat telepített le Lánycsókon. Németek Nagynyárádról, Kisnyárádról, Szajkról és Szabarból érkeztek. 1760-ban létrejött a római katolikus plébánia, és két év múlva megalapították az iskolát. 1771-ben, az iskolában német nyelvű oktatás folyt. 1772-tol görögkeleti iskola is működött. Ekkor már több kézműves is volt a faluban. A XVIII. század végén a lakosok mezőgazdaságból éltek, növénytermesztésből és állattenyésztésből, nagyon fontos volt a szőlőtermesztés is. A 1810-tol magyarul is kellett oktatni az iskolában. Az 1848-49-es szabadságharcban lánycsóki lakosok is részt vettek. 1849-ben kolerajárvány pusztított. 1872-tol négy nyelvet használtak: magyart, németet, horvátot és szerbet. A 1870-es években alakult meg 40 taggal a Lánycsóki Olvasóegylet, amely fontos szerepet töltött be a falu kulturális életében. 1908-ban megalakult az Első Független Népkör és létrehozták a Római Katolikus Gazdasági és Olvasókört. 1911-ben megalapították a Lánycsóki Önkéntes Tűzoltó Egyesületet. 1918-21 között a község szerb megszállás alatt volt. A megszállás után a szerb lakosság száma jelentősen csökkent, iskolájuk is megszűnt. 1941-ben létrejött a Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet, majd a Volksbund helyi csoportja. Ez évi népszálás szerint a lakosság 79%-a német anyanyelvű. A második Világháborúban 98 lánycsóki lakos vesztette életét. 1946-47-ben Lánycsókról 592 német lakost telepítettek ki Németországba, 120 személyt Ófaluba. Helyettük magyar családok érkeztek Komáromból és a Felvidékről. A lakosság negyedrésze maradt csak az őslakossághoz tartozó. Az itthon maradt németek vagyonát elkobozták.

http://dd.bloglog.hu/page/7/

Nagyboldogasszony-templom

A templom 1773-ban épült.