Bükkösd 1293 lakosú község a 40-es/Pécs-Pusztaszabolcs-Budapest/ vasútvonal mentén, Szentlőrinctől északra, 10 kilométerre. A település 1950-ben egyesült Megyefával, 1979-ben pedig ebbe az egységbe beleolvadt Gorica is. Ezzel létrejött a mai Bükkösd, amely négy, hangulatában a mai napig különböző településrészből tevődik össze. A török hódoltság idején a Bükkösdi-völgy falvai elnéptelenedtek. Bükkösdöt 1705-ben a Székeskáptalan telepítette újra, földesura Petrovszky József volt. Ugyanebben az évben kezdődött meg Megyefa újranépesítése, Horváth József keze alatt. Egyes kutatók szerint az eddig lakatlan hely 1740 után népesült be a környékbeli magyar falvakból.. A történelem során ezek a falvak különböző irányba fejlődtek. A XX. század közepéig Bükkösd főleg mezőgazdasági tevékenységekből szerezte bevételeit, lakói főként ilyen jellegű tevékenységet folytattak. Megyefa ezzel ellentétben a bányászat vált meghatározóvá. A Bükkösd- Megyefai kőbánya országos hírű, s hosszabb szünet után manapság újra kezd termelni. A települések történelmében az egyik legfontosabb közös szál a nemesi családok rokoni kapcsolata. A Bükkösdi-völgy minden településének életét a nemesi rendszer felbomlásáig a Petrovszky illetve később a Jeszenszky család határozta meg. Bükkösd fénykorát ezen családok birtoklása alatt élte, ebben az időszakban mezővárosi rangot is kapott.
A római katolikus temploma 1792-ben épült klasszicizáló stílusban. Belsejében szép barokk bútorzat, valamint egy Zichy Mihály-festmény látható.
Bükösd nevezetessége a Petrovszky –kastély a Kossuth utcában, mely 1786-ban épült copfstílusban.

http://dd.bloglog.hu/page/6/