Kaposszekcső 1379 lakosú község a Dunántúl délkeleti részén, a Mecseket északról koszorúzó Baranya- Tolnai-dombság területén helyezkedik el. A településen a 611. sz. főútvonal halad keresztül, és Bonyhád, Baja irányában egy összekötő mellékút vezet. Itt futnak a 40-es/Pécs-Pusztaszabolcs-Budapest/ és a 47-es/Dombóvár-Komló/ vasútvonalak is. A legközelebbi város az északra, a 6 kilométerre fekvő Dombóvár. A szűkebb tájegységet tekintve a Baranya-csatorna völgye. A település északi határvidék a Kapos menti síkságra nyúlik. A termőréteg alatt lösz, homok és agyagos rétegek húzódnak. Természetes vízfolyás nem halad át a falun. Délen a Sárdi- árok, keleten a Baranya-csatorna határolja. Alaprajzát nézve T alakú falunak indult, de fejlődése során ún. halmazfaluvá bővült. Régi neve Szekcső, a Kapos előnevet csak megkülönböztetésül nyerte a határán folyó Kapos vizétől, a Duna mellett fekvő Dunaszekcsőhöz hasonlóan. A legkorábbi levéltári dokumentumban Zekcheo néven fordul elő. A török defterek 1588-ban Kesznóczpapa néven említik. 1696-tól 1848-ig a Szekcső és Sektső elnevezéseket viseli váltakozva a korabeli iratokban. A középkorban , 1460-ban Zecheo a pécsi püspökség falujaként van számon tartva, ennek rója le a tizedet. A török uralom alatt az összeírások többször említik kicsi faluként, például 1554-ben öt házzal szerepel. Lakossága magyar. Határában volt a Dombai avagy Dombó család ma “Gólyavár”-ként ismert vára . A falu is Dombai Anna női ivadékainak birtokában maradt egészen a XVII. század végéig. Később Nádasdy Ferencé lett, aki azt hűtlenség folytán elvesztette, helyette kapta Esterházy Pál mint a dombóvári uradalom kiegészítő részét. Még az 1799-es feljegyzések is egyértelműen magyar faluként említik, de később egy 1833-as leírás már mint magyar-német községet tartja számon. A lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozott egészen a XX. század második feléig. A XIX. században a kis- és a törpebirtok a jellemző. A falu népének mindkét háborúban vannak veszteségei : az első Világháború áldozatainak száma 52, a második világégésben elesetteké 70. A háború után 1945-ben földosztás élénkítette a falu lakóinak életét. Ekkor telepítés is történt, Zala megyéből. 1947-ben felvidéki magyarok érkeztek a faluba, körülbelül 20 család. 1948. május 11-én a németek egy részét kitelepítették. A ma is működő és a falu lakosságának legnagyobb számban munkahelyet biztosító mezőgazdasági termelőszövetkezet 1960-ban alakult.


http://dd.bloglog.hu/page/8/

Árpád-házi Szent Erzsébet-templom

A templom 1898-ban épült.

Anyakönyvek: 1947-től.