Szászvár 2662 lakosú nagyközség Bonyhádtól nyugatra, 13 kilométerre az 50-es/Dombóvár- Bátaszék- Baja/ vasútvonal mentén fekszik. A Mecseknek ezen a részén már a kőkorszakban is élt ember. A környéken a különböző korok képviselőinek számos leletét találták, de Szászvár közvetlen környezetében régészeti leleteket még nem elemezhettek a régészek.  Szászvár első említése 1328-29-ben történt. Szászvár főterénél részben a plébánia épületébe beépítve találhatók meg Szász-vár maradványai. Építésének idejét a XIII. század közepére teszik. Ebben az időben került Szászvár a püspökség birtokába, erre az időre utalnak a maradványok román stílusú formái. A plébánia pincéjében római kori téglamaradványokat találtak, amelyek arra engednek következtetni, hogy a várnak elődje is volt. A várnak első írásos nyoma 1332-bol való. Katonai szerepe nem volt jelentős. A törökök 1543. július 13-án foglalták el a szászvári várat és tették azt közigazgatási központtá. Hozzá tartozott Tolna vármegye alsó és nyugati része, valamint a Baranyai-hegyhát déli és keleti része. A török defterekben a település városként szerepel. A várat a hódoltság alatt többször megostromolták, majd 1680-ban felrobbantották. Megmaradtak a plébánia pincéjében található várfalrészletek, boltozott helyiségek félköríves ajtókkal, falfülkékkel, egy Európában egyedülálló ülőfülkével, befelé szűkülő ablakokkal, és a vár egyik kerek sarokbástyája. A vár szabálytalan alaprajzú volt, 5 vagy 8 bástyával. A szászvári apátság történetéről el kell mondani, hogy a Mázán lévő Koroncó dűlőn állott évszázadokig a bencések apátságának monostora. E szerzetesek telepedtek át a XIV. század végén, vagy a XV. század elején a nagyobb védelmet nyújtó Szászvárra. A szászvári apát címet évszázadokon át adományozták. Szászvári apát címere volt Martinovics Ignácnak is, akit jakobinus nézetei miatt 1975. május 20-án a Vérmezőn kivégeztek. Szász a török hódoltság alatt folyamatosan lakott helység volt. A XVIII. század végéig csak magyarok lakták. A XIX. század elején kezdtek itt németek megtelepedni, arányuk a század második felére elérte a 40 %-ot. A falu lélekszáma az 1910-es évekre 1800 fölé emelkedett. 1930-ban a bányateleppel és a külterületi lakott részekkel együtt 1524 magyar, 163 német és 10 egyéb anyanyelvű lakosa volt. Kitelepítés nem volt. 1970-ben 3124 fő élt itt. Az 1880-as évektől az első Világháborúig a településen fejlődés, a gazdasági erősödés jelei mutatkoztak. Ekkor szaporodtak meg az üzletek is. Az 1890-es években több jónevű iparos, földműves és értelmiségi alkotta a község vezető rétegét. Ezekre az évekre tehető a falu mai képének kialakulása is. A szászváriak túlnyomó többsége római katolikus vallású. 1991. január 1-jén Mázaszászvár nagyközség két részre, Máza községre és Szászvár nagyközségre vált szét.
Szászvár késő barokk stílusú plébániatemplomát 1772-1779. között, a XV. századból való apátsági templom helyére építették, kapuzatán középkori részletek láthatók. A templom tornya eredetileg 1827-bol való, 1890-ben azonban süllyedés miatt lebontották, mai formáját 1892-ben kapta. Hajója négy boltszakaszos, szentélye félköríves. A freskókat és festményeket Boros Ferenc szekszárdi származású festőművész készítette 1846-ban, részben pedig Ébert Sándor alkotásai. Berendezése, az oltár, a szószék, az orgona a XIX. század első felében készültek klasszicista stílusban. A község szobrot állított a falu főterén Szászvár nagy szülöttjének, Kiss György szobrászművésznek. Az alkotást Daboczy Mihály készítette. Kiss György 1852. augusztus 17-én született, parasztcsaládban, 1924. augusztus 24-én keresztelte Szászváron Schmidt Alajos plébános. Szülei először kovácsinasnak adták, majd gazdaságukban segédkezett. Közben szenteket, angyalokat, emberi alakokat faragott. Amikor 1868-ban Troll Ferenc pécsi kanonok a püspök kíséretében Szászváron járt, meglátta azt a díszes kaput, amit az akkor 16 éves fiú faragott. Úgy döntött, magára vállalja taníttatását. Kiss György Grazba került, ahol egy halottas kocsi
tervével díjat nyert. 1874-ben a müncheni akadémián folytatta tanulmányait. Itt Irgalmas szamaritánus című szobrával nyert első díjat. Ezután Berlinbe került, majd ismert művészként hazatért. 1919-ben halt meg. Szászváron két alkotását láthatjuk: a római katolikus templomban lévő Szent Anna szobrot, valamint a település nyugati részén felállított feszületet. Pécsett is megtalálhatók munkái, o készítette például a Székesegyház 12 apostolszobrát, Dulánszky síremlékét az altemplomban, a déli bejáratot díszítő domborművet, a Szepessy-szobrot, a Széchenyi téren álló Szentháromságszobrot, Mária szobrát az Irgalmasok templomán, a Nemzeti Színházat díszítő szobrokat. Az Országház és az Operaház számára is több szobrot készített, a főváros közterein (pl.: Hősök tere) és a múzeumokban is láthatók alkotásai csakúgy, mint Esztergomban és Szombathelyen.

http://dd.bloglog.hu/page/7/