Kurd 1352 lakosú község a Kapos völgyében, Dombóvártól 16 kilométerre, északkeletre fekszik. Megközelíthető a 40-es/Pécs-Pusztaszabolcs-Budapest/ vasútvonalon, illetve a Hőgyészt Dombóvárral összekötő országúton. A közlekedés lehetőségét a vasút és a közút biztosítja. A település és környéke már ősidők óta lakott. A Kapos völgyén elterülő lápvilágból kiemelkedő homokos agyaggöbökből álló magaslatokon már az ősembernek telepei voltak. A bronzkori ember nyomai is fellelhetők: a cölöpépítmények nyomai, a bronzkori leletek, az urnatemetők tanúsítják ezt. A vaskor embereinek nyomai is fennmaradtak, a Galliából érkezett kelták itt megtelepedtek, ötvösmunkáik vetélkedtek az akkori kor legszebb termékeivel. Innen egyedülálló leletsor származik: az 1848-ban kiásott és ma is látható 14 darab ciszta, bronzvödör tanúskodik az itteni kultúráról. A rómaiak idejéből is itt maradtak a településnyomok, melyek a község mellett láthatók a gyulaji út mentén. A cserepek, téglák fejlett építészeti kultúráról tesznek tanúságot. A község területét a rómaiak után gótok, majd germánok lakták. A honfoglalást követően a Héder nemzetség tagjai telepedtek le itt. Innen származik a község neve is, egyesek szerint a honfoglaló magyarok egyik ősi vezéralakja Kurt vagy Kurd névre hallgatott. Ezt bizonyítja az is, hogy a pápai adószedők több ízben (1263, 1270, 1273, 1326) említik Kurdot, 1334-ben pedig említést tesznek papjáról is, Györgyről. Ekkortájt egy várlánc tagja volt a község, amely várlánc Kaposvár- Dombóvár- Debregec- Regöly- Szomoly volt. Az erődítményrendszert a török áradat elsöpörte 1566 őszén - 1567 nyarán. Ez időből származik a második elképzelés a falu nevéről. A monda szerint egy Kurd névre hallgató török pasa vezérlete alatt álló egység csatát vívott a község határában, és róla kapta a község a nevét. Az ismeretlen szerző azt állítja, hogy ezt megelőzően Gardfalva volt a település neve. A török hódoltság alatt a község elnéptelenedett, lakosai vagy elmenekültek, vagy a hódítóknak áldozatul estek. A török időket követően rácok és tótok népesítették be a falut, amit a fennmaradt dűlőnevek is tanúsítanak. Az itt élő emberek halászattal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A német ajkú telepeseket 1765-ben hozták be, először 15 család került ide a Saar- vidékről, Frankfurt, Mainz környékéről, Hessenből. 1790. március 21-én olyan tűzvész volt a faluban, hogy a házak kétharmada megsemmisült. Ezt követően került ide a németség nagy része, akik iparosok voltak, újjáépítették a községet és meg is telepedtek itt. Az akkori telepesek a környékbeli Szakadát, Diósberény, Mucsi és Kisdorog községekből kerültek Kurdra. Az ezt követő évtizedekben a német ajkú lakosok száma meghatározóvá vált és ez így volt 1945-ig. A betelepült német ajkú lakosok a korábbi tevékenységük mellett bevezették a szántóföldi növénytermesztést, a szarvasmarhatartást. Fejlett gazdaságok alakultak ki.1848 előtt úrbéri község volt, ezt követően 1871 után nagyközség. Ekkor már 1835 lélek élt a faluban, ebből 635 magyar és 1200 német. A kornak megfelelően alakult a közigazgatás, volt községháza, főjegyzői lak, plébánia, templom, elemi iskola, óvoda, orvosi lak, pásztorház, rendezett temető. Kialakult a helyi feldolgozóipar is, volt gőzmalom, gőzfűrésztelep, cementárugyár, szeszfőzde. A kézműipart a kőművesek, ácsok, asztalosok, cipészek, szabók, borbélyok, csizmadiák, kovácsok és egy bognár képviselték. 1877-ben újra tűzvész pusztított, megsemmisült a község mai centruma és miután újraépült, nyerte el mai formáját. Az 1848-as szabadságharcról nincs emlék, csak szájhagyomány szól arról, hogy a község szülötte, Kemény János volt az, aki a világosi templomtoronyra kitűzte Görgey fehér zászlaját. A szabadságharc bukása után kezdődtek a nemzetiségi ellentétek. Ha a kocsmában cigányzene szólt, a német legények már nemtetszésüknek adtak hangot, ha fúvós zenészeket fogadott a kocsmáros, ezt a magyar legények vették rossz néven. Örökös vitát okozott, hogy milyen anyanyelvű legyen a kántortanító, sérelem tárgya volt az is, hogy milyen nyelven prédikál a pap. A sérelmekkel gyakran a miniszterig is elmentek.
Az I. Világháborúban 55 kurdi katona halt hősi halált. A Világháborút követő 1919-es kommün helyi direktóriuma igen kemény rendszabályokkal próbált hatni a helyiekre, kevés sikerrel. A két Világháború között a békés közeledés jellemeze a lakosságot. A korábbiakkal szemben ekkor már volt vegyes, magyar-német házasság is. A paraszti gazdaságok megerősödtek, többen gépesítettek, három cséplőgép volt a faluban. A szegényebb réteg napszámba járt a szomszédos uradalmakba. A II. Világháborút megelőzően fellángoltak a nemzetiségi ellentétek. A kurdiak közül sok fiatalt soroztak be katonának, többen a német hadseregbe kerültek. Az 1944. év második felében a front közeledtével mintegy 100 német ajkú lakos elmenekült. A visszavonuló német csapatok 1944. december 2-án éjjel robbantották fel a Kapos hídját. Az őket követő szovjet csapatok két irányból, Lengyel és Dombóvár felől rohanták le a községet. A lakosságot robotra hajtották, repülőteret építettek. Karácsony tájt kezdték a munkaképes lakosságot összeszedni, és Dombóváron át Bajára vitték őket. A málenkij robot 200 embert érintett. A II. Világháború 73 áldozatot szedett. 1945 májusában 97 bukovinai család érkezett Zala megyéből. Ezek a családok pár hetes itt-tartózkodás után Tevelre és Somberekre költöztek. Az évben megalakult a földigénylő bizottság, az igazolóbizottság és összeállt a kitelepítési bizottság. Ezen bizottságok működése meghatározó volt a község további sorsát illetően. A kitelepítések során összesen több mint 1100 ember távozott a községből, helyükre Bukovinából, a Bácskából és a Felvidékről hoztak betelepülőket. A nagy népvándorlás csak 1948-ban fejeződött be. Ezt követően a földosztás, az új élet megindulása és az ezzel járó napi gondok jellemezték a falu életét. 1959-ben megalakult a helyi termelőszövetkezet, 1963-ban fejeződött be a falu életét átreformáló szövetkezetesítés. A község életében az 1965-1975 közötti évek hoztak igazán nagy változásokat. Új házak, házsorok, utcák épültek. Javult a közellátás, a falu útjai kevés kivétellel szilárd burkolatot kaptak. A közigazgatásban is változás állt be: közös községi tanács irányította Kurd, Gyulaj és Csibrák községeket. A termelőszövetkezet kisebb törésekkel, de erősödött, meghatározója lett a helyi foglalkoztatásnak. Nem volt munkanélküli lakosa a községnek. Az 1989-es váltás újra komoly változásokat hozott. A kárpótlások beindítása a termelőszövetkezet tevékenységét szűkítette, de sok ember vált az iparban dolgozók közül is munkanélkülivé.
A római katolikus temploma 1765-ben, barokk stílusban épült. Oltárképét 1846-ban Zichy Mihály festette.
Közeli természetvédelmi terület Lengyel és annafürdői erdő. A szántóföldi növénytermesztésnek vannak meg igazán a feltételei, ezen kívül szőlő- és gyümölcstermesztés folyik a zártkertekben. A szolgáltatóipar kialakulóban van.

http://dd.bloglog.hu/page/8/

Szent Lőrinc-templom

A templom 1765-ben épült. A Szent Anna oltárképet Zichy Mihály festette.

Anyakönyvek: 1789-től.