1992. május 1.

Jahve Uram, szeretett mennyei Atyám! A Te Neved olyan, mint a kiömlõ olaj. Felfedted elõttem Nevedet, eljöttél hozzám, és megmentettél. Felneveltél, és közeledbe vontál. Jahve, én Istenem, Te megszabadítottál engem.

Jahve: Ó Vassula, bár kiszáradt, víz hozta fa voltál, ami arra való, hogy tûzre vessék és elégessék, sietve eljöttem hozzád, hogy megmentselek. A halál völgyében találtam rád, és gyászba merültem. Kiáltásomra megriadt a menny. E látvány puszta emléke is mélyen elszomorít, olyan nagy fájdalmat éreztem. Türelmes voltam hozzád sok éven át. Sokszor hívtalak akkoriban, de nem akartad meghallani. Nagy szeretetemben nem vetettem véget életednek, hanem gonoszságodban is hûséget mutattam irántad. Lassan felõrölte irgalmamat a fájdalom és a sok seb, amit Fiamon ütöttél. Oly nagy volt a vétked és olyan sok a bûnöd, hogy kész voltam bosszút állni Fiam Sebei miatt és lesújtani rád.
Ó Vassula a te mindenkor segítõ Szûzanyád sírt lábaimnál, a te érdekedben ontott véres könnyeket. Igen, a te Szent Édesanyád kedvel téged, és megvigasztalt engem…
Mélyen megindult Szívem, és haragom megenyhült könnyei miatt. Lecsendesült a bennem feltámadt vihar. Én, Jahve, a te Örök Atyád örökké tartó szeretettel szeretlek téged attól a naptól fogva, hogy megteremtettelek és a kezemben tartottalak! Ó … sohasem fogom elfelejteni azt a napot! Milyen kicsi voltál! Így szóltam: “Sok lélektõl fogom elûzni a betolakodót e kicsiny és törékeny lány segítségével.” Te és én akkor szerzõdést kötöttünk, hogy te a békéért fogsz dolgozni és szeretetemet fogod hirdetni, hogy visszhangozzék a Föld széléig, én pedig a te gyengeségeden keresztül összegyûjtöm azokat, akik a pusztulás szélén állnak. Bátorrá teszlek a fenyegetésekkel és a betolakodóval szemben. Rajtad keresztül fogom nyomon követni és felkutatni a hitehagyottakat, majd rajtad keresztül kiengesztelõdésre és egységre vezetem nemzedékedet.
Mivel már be akartam avatkozni ellenségem terveibe, lelkedet egyetértésre kellett késztetnem és erõsítenem kellett téged kezdettõl fogva.
Így szóltam: “Szentelõdj meg, és böjtölj már születésedtõl kezdve! Ezt óhajtom. Nem adok neked világosságot születésedkor. ¹ Három napon és három éjszakán keresztül sötétben maradsz, így fogsz böjtölni”. Ezért megfogadtam, hogy tágasabb helyet készítek magamnak szívedben, és betérek hozzád. Viharként leptelek meg, hogy mindent összetörjek, ami Szívemet egyetlen sebbé tette. Rád fújtam, ahogyan a szén parazsára fújnak. Lelkedbe fújtam, hogy felélesszem benned a pislákoló lángot. Így szóltam: “Sötétségedben keljen most életre lángod, és örvendeztesse meg Lelkemet! Szárazságod legyen olyan, mint az öntözött kert, mint a vízforrás!” Örökké tartó gyengédséggel szorítottalak Szívemre, és újból enyémmé tettelek. Megesküdtem, hogy pihenõhelyemmé alakítom lázadó és engedetlen szívedet. Értésedre adtam, hogy én leszek egyedüli Istened, egyedüli, vetélytárs nélküli és visszautasíthatatlan Szerelmed. Akkor levettem fátyladat, hogy tiszteld Nevemet. Nyíltan bejelentettem mennyei csarnokomban, hogy én magam fogok megküzdeni azokkal, akik ellened támadnak és üldöznek téged, mert most én, a te Teremtõd leszek Hitvesed és egyetlen Menedéked. Bízni fogok benned és te énbennem. Szavaimat tûzzé teszem ajkadon, hogy hirdesd nekik a Föld határáig. Amit tanultál, azt tõlem tanultad. Én, Jahve, a te Örök Atyád, széppé tettelek téged, törékeny, kicsi lány. E pillanatban hozzád lépek, hogy Szívemhez emeljem lelkedet.
Gyermekem, összeszorul a Szívem fájdalmamban, mert látom, hogy miként utasítják vissza gyermekeim szeretetemet, békémet és kegyelmeimet.
Lelkekre van szükségem, akik megvigasztalnak. Jóságos lelkekre van szükségem, hogy csillapítsák izzó haragomat. Legyetek vigasztalóim, legyetek a mennyországom! Én, Jahve, mindannyiatokat szeretlek. Jöjjetek! A ti semmiségetek által fogom megmutatni dicsõségemet. Az én kedvemért vessetek véget bûnös magatartásotoknak, hagyjátok abba a lázadást! Ti mindannyian megosztottak vagytok, és folytonosan elmulasztjátok, hogy gyümölcseiteket egyesítsétek és szent életet éljetek. Nem vagytok-e ti és testvéreitek is egyenlõek elõttem? Ki fogja közületek megújítani az irántam való tiszteletet? Ki fogja felújítani düledezõ házamat? Ki kell-e vonnom ellenetek kardomat? Továbbra is ellen akartok állni Szentlelkemnek? Újból és újból keresztre akarjátok feszíteni Fiamat? Amen azt kéri tõletek, hogy áldjátok meg ellenségeiteket, bocsássatok meg nekik, és jöjjetek, béküljetek ki velem, a ti Istenetekkel, hogy képesek legyetek testvéreitekkel is kibékülni. Legyetek egyetlen testté az én dicsõségemre! Jöjjetek, és kössetek békét velem!
Hallja meg mindenki és értse meg, amikor szavamat olvassa, hogy én, a ti Örök Atyátok mennyire megrendülök, valahányszor olyan dolgokat kell az égbõl látnom, ami összeszorítja Szívemet, és értsétek meg, hogy én le tudom gyõzni azt a keserû bajt, ami egyre inkább kiárad minden lélekre.
Én vagyok az Amen, és én meg tudlak menteni benneteket, ha felém fordultok.
Vassula, futásodnak még nincs vége, de én, Jahve, a te örök Atyád veled vagyok.
Légy áldott, amiért megengedted, hogy igénybe vegyem kezedet és idõdet! Megérintem szívedet, hogy ne felejtsd el, ki nevelt fel téged.