A keresztény egység hete
2001. január 20.

Uram, miért tettél oly sok embert vakká mûveiddel szemben? Talán a bûnbánat és a kiengesztelõdés makacs visszautasítása miatt? Taníts engem és nyilvánítsd ki akaratodat!…

Ó gyermekem… Az én akaratom az, hogy munkálkodj szeretettel Lelkem világosságában.
Lelkem ma úgy kiált kiengesztelõdésért pásztoraim között, mint eddig még sohasem. Hogy megmeneküljenek, mindegyiküknek bûnbánatot kellene tartania és ki kellene engesztelõdnie. Vizsgálja meg minden pásztor a saját útját! “Gondolj arra a szeretetre, amelyet Atyám, én és a Szentlélek árasztunk rád bõségben életed minden pillanatában, pásztor…”

Ó leányom! Ne gondold, hogy nem vagyok tudatában annak, hogy milyen követelményekkel jár küldetésed, amelyet rád bíztam. Nem egyszerû feladat házamat egyesíteni és életre kelteni sem. Meríts azonban bátorságot, mert nem vagy egyedül! Én veled vagyok.

Ne bátortalanodj el azok miatt, akik nem látják meg tervemet benned! Én vettem el a látást azoktól, akik azt állítják: “látunk”, és adtam látást azoknak, akik azelõtt nem láttak. Légy az egység példaképe a világ maradéka számára! Áldozataid árán segítsd a kiengesztelõdést a testvérek között!

A Sátán eltökélte, hogy háborút visel Egyházam ellen. Hevesen támadja, amit én saját Vérem árán szereztem meg. Fenntartja Egyházamban a megosztottságot, káromolja azokat a hûséges szíveket, akik megvallják az igazságot és az én törvényemet.

Sokan vagytok, akik az Egyházhoz tartoztok, és mégis kifosztjátok.
Kifosztjátok, mert nem akarjátok elismerni, hogy az Oltáriszentség az én Testem, és nem akartok részesülni isteni misztériumomban oly módon, ahogyan valójában megalapítottam.
Kifosztjátok házamat, amikor határt szabtok istenségem fenségességének és az Oltáriszentségben való jelenlétemnek. Sok más módon is kifosztjátok házamat.

A Szentírás nem hazudik, nem lehet elvetni, de ti elvetitek egyes részeit, és ily módon is kifosztjátok.
Egyházamban azért adtam a Szentírást, hogy gazdaggá tegyem az apostolokat. Megalkottam és rábíztam a prófétákra és a tanítókra, csodákat mûveltem, megadtam a gyógyítás adományát és sokféle más adományt is adtam nekik.
Ti azonban ma kifosztjátok házamat.
Szemem túl tiszta ahhoz, hogy ezt a lázadást szemlélje.
Ezért ne lepõdjetek meg, ha szólok hozzátok.
Ne lepõdj meg, ha végtelen jóakaratomban és irgalmamban leszállok hozzád, teremtés, hogy benézzek szíved ablakán.
Ne lepõdjetek meg azon, hogy félelmetes nyomorúságosságotok ellenére, hiszen nem érdemeltétek meg, én gazdag lakomával kínállak meg titeket, és eljövök, hogy királyi bõkezûséggel és fenségességgel magamat adjam rátok ruházatul, hogy majd amikor angyalaim a mennyek örömébe és a mi udvarainkba vezetnek titeket, úgy ismerjenek fel benneteket mint testeket az én testembõl és csontokat az én csontomból.

Akkor majd ki lesz hirdetve az ítélet:
“Annak az életnek megfelelõen, amit a lélek a Földön folytatott, méltó a mennyei menyasszonyi hozományra, mert hûséges maradt a Menyasszonyhoz. ¹ E lélek a számára küldött megpróbáltatások ellenére, amelyek úgy dobálták õt, mint a viharba került hajót, belém kapaszkodott, ahogy az osztriga a sziklába. Istenségemben részesült azáltal, hogy így ragaszkodott a Menyasszonyhoz ² és hozzám, a Võlegényhez ³. Lelkemmel való egysége kristálytisztává tette, átalakította, hogy hasonlóvá váljék Istenhez ⁴. A Naphoz hasonlóan fénybe borították sugarai, mert engem birtokolt magában. Itt, a mennyekben most õ is részesül átisteniesült fiaim és leányaim dicsõségében. Ez az a hozomány, amelyet magától a Võlegénytõl kap. A Võlegény maga a hozomány… jöjjetek, jöjjetek és részesüljetek mindörökre a mennyeknek, magának az Istennek örömében!”
Felkínálom nektek irgalmam kincsét

(A 2001. január 20-ki üzenet folytatása)

Ó, ha tudnád, nemzedék, mily sokszor nyújtottam feléd királyi jogaromat…
Mily nagyon vágyom arra, hogy így szóljak minden lélekhez:
“Kedvesem jöjj, lépj rá az útra, amely lelked örökös otthonába, egyetlen igazi lakhelyére, egyetlen igazi pihenõhelyére vezet! Jöjj és lépj be Szívem menyegzõs szobájába! Hívlak, hogy kövesd az erények útját, mely hozzám vezet.

Mint gyengéd Võlegény felékesítem kincseimmel lelkedet, de elõször istenségemmel díszítem fel. Fenségesen felékesítelek Nevemmel és valóságos jelenlétemmel, miként a királynõt szokták. ⁵
Élõ oltárrá teszem lelkedet, folytonosan zengõ himnusszá, amit nekem, a te Istenednek énekelsz.
Én, a nagy Király, aki felülemelkedem a természeten, összefonódom lelkeddel oly módon, hogy te és én eggyé válunk. Magadtól te semmit sem tudsz tenni, ezért nélkülözhetetlen jelenlétem - ami tiszta világosság -, hogy a kegyelem által megvilágosítsa egész testedet. És miként angyalaimnak kinyilatkoztatom magamat, úgy fogom e világosság által neked is kinyilatkoztatni magamat. Csak akkor leszel képes kimondani, hogy “látok… “.

Akkor majd megismertetem magamat veled. Beszélgetni fogok veled, te pedig énvelem.
A Háromságos Isten közvetlenül lehajol, hogy beszéljen azzal, akit újjáteremtett, és aki a kegyelem által lett tõlem született istenné, országom örökbe fogadott örökösévé. Ha szánalomra méltó lelkedbe nézve valóban megbánod bûneidet, az én tökéletes képmásomhoz teszlek hasonlóvá téged, aki oly gyenge és gyarló vagy.”

Mûvem és tervem, ami a ti gonosz idõtökben ragyog fel, abban áll, hogy minden lelket Szentséges Szívembe vigyek. Akkor ebben a Szívben egész dicsõségem ki lesz nyilvánítva elõttük, és látni fogja az egész emberiség. Attól kezdve én leszek a ti osztályrészetek, a gyönyörûségetek, saját dicsõségembe öltözött Võlegényetek. És miként a võlegény, aki menyasszonyában gyönyörködik, menyegzõnkön ezt fogom fületekbe súgni:
“És most jöjj és áldd a te Uradat, a mindenek Urát, a nagy tettek megvalósítóját, aki mindenütt jelen van. Jöjj egészen közel hozzám, mert én vagyok a te védelmezõd és támogatód. Szeretõ menyasszonyom, aki kész voltál meghallgatni, leld örömödet bennem, a te Uradban! Bárcsak megmaradnék szívedben, mint az illatos tömjén! Bárcsak olyan édesnek éreznéd szájadban Szavaimat, mint a tiszta mézet, amikor megízleled. ⁶ Szavaim váljanak füledben muzsikává, kedvesem!”

Akkor felfedem elõttetek azokat a kincseket, amelyeket a ti nemzedéketek számára õriztem meg: felkínálom nektek irgalmam kincsét, megtanítalak arra, hogy irgalmam miatt hallhatjátok meg a szájamból származó Szavakat.
Szavammal feltámasztom a lelki halottat, újból életre keltem a hitehagyottat, meggyógyítom a beteget és kiszabadítom a foglyokat. Szájam olyan, mint az éles kard. Irgalmasságomban nevelek Szavammal prófétákat, akik ostorozni fogják mindazokat, akik sötétségben élnek, de megvigasztalják az én népemet. Irgalmamban megnyitom a vakok szemét és felemelem azokat, akik a porban hevernek, hogy szemléljék a világosságot. Irgalmasságom által felfedem dicsõségemet és fenségemet azok elõtt, akik saját erejükben hisznek, hogy szívüket fordítsák felém, Istenük felé.

A kegyelem e napjaiban irgalmasságom az egyik legnagyobb kincs, amit Szívem a ti idõtõkre tartott fenn. Nem mintha valaha is felhagytam volna azzal, hogy irgalmammal elárasszalak titeket, de a ti idõtökben, amely igen gonosz, nagyobb a részvétem azok iránt, akiket porba sújtott a bûn, testüket pedig erõsebben összetörte, mint valaha. Szívetek sivatagába mennyei magokat ültettem, hogy minden ember lássa és megismerje irgalmam nagyságát. Mondottam, hogy a végsõ napokban Lelkem ki lesz árasztva az egész emberiségre, bármily nyomorúságos is. Ilyen az én kegyelmem gazdagsága… a kegyelem által emellek fel benneteket. Irgalmamban rátok öntöm kegyelmeimet, megértetem veletek, ki adja a szabadságot, ki az Életadó, hogy lássátok, mily nagy dicsõség vár rátok. Korszakotok bûnei, istentelensége és velem szemben tanúsított közömbössége miatt a ti idõtökben több a holt, mint az élõ.

A világ megteremtése óta nem szûntem meg kimutatni örökké tartó hatalmamat és istenségemet. Engem hirdet minden, ami létrejött a semmibõl. Hiszen még a ti földi anyagotokban is én élek! Én keltem életre ezt a földi anyagot. Titeket a kegyelem keltett életre. Így miért kellene végignéznem, hogy teremtményeim folytonos lázadásban haladnak a halál felé? És miért ne lépnék közbe irgalmassággal?

Miként vehettek birtokba engem
Isten megismerésének és megértésének kincse

(A 2001. január 20-ki üzenet folytatása)

Nagy az én gazdagságom és maradandó. Mindazok részesülnek belõle, akik bûnbánó szívvel közelednek hozzám. Menyegzõnkön kincset kínálok fel nektek, a tudást, hogy miként vehettek birtokba engem. Felkínálom a Háromságos Isten megismerésének és megértésének kincsét. Nem hallottátok, hogy a házat csak a Szent Bölcsesség segítségével lehet felépíteni, és hogy a megértés teszi erõssé? Hogy a tudás által a ház raktárai megtelnek sokféle gazdagsággal, isteni értékû ritka kincsekkel, amelyek minden idõk bölcsei számára oly kívánatosak voltak?

Más szavakkal: ha engem megismertek, akkor az én természetfeletti világosságom és dicsõségem fogja elárasztani lelketeket és értelmeteket. Lelketek eltelik istenségemmel, eltelik énvelem.

Akkor, és majd csak akkor fog szívetek a fegyelem, fületek pedig a tanítás felé hajolni és fogjátok nagyra értékelni az igazságot, amit megszereztetek. Még természetetek is az én istenségem szerint lesz átalakítva, szeretteim. Szentlelkem, aki fáradhatatlanul megtisztogatott benneteket a salaktól, lesz szándékaitok életre keltõje hogy felruházza lelketeket az én Lelkemmel, és Lelkem által az uralkodói gazdagsággal, az én uralmammal.

Azt fogjátok kérdezni: “és mit jelent megérteni az Istent?”
Engem megérteni a bölcsesség alapja. Annyi mint elismerni engem Isteneteknek és félni engem. Engem félni pedig annyit tesz, mint elkerülni minden bûnt. Azt is jelenti, hogy még itt a Földön megláttok engem lelki szemetekkel. Mindegyikõtök számára lényeges, hogy földi életetekben megízleljetek engem. Minden lélek számára fontos, hogy keresse e látomást ⁷, és ha lelketek nem képes elérni az én magasságaimat ⁸, akkor küzdjetek és tartsatok ki, hogy felemeljétek lelketeket a szemlélõdés által.
Másképpen hogyan ismernétek meg Isteneteket?

Ha nem láttok engem, hogyan lehettek az én háromszor szent világosságomban élõ fiaim és leányaim? Nem vagyok elérhetetlen és felfoghatatlan, mert összefonódom lelketekkel. Egyesülök veletek és eggyé leszünk. Miután egyesültünk, megismerhetõvé teszem magamat számotokra, hogy emlékeztesselek örökségetekre.
Fenségben és ragyogásban vezetem lelketeket az én mélységeim felé, hogy királyi bõkezûséggel felfedjem magamat. Olvastátok, hogy csak a Lélek által lehet megismerni Isten mélységeit, hogy megértsétek a lelki dolgokat. A Szentírás mondja:

Az én megismerésemnek és megértésemnek kincse mindenkor maga a földi mennyország. Annyi mint jósággal és feddhetetlenséggel uralkodni a Földön. Ha a kegyelem által a Szentlelken keresztül megkaptátok ezt a kincset, fel fogjátok ismerni magatokban az én akaratomat.
Egykor így szóltunk:

“…aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék,
hogy van benne értõ lélek és ismer …” ^{10 11}

E kincs értéke nagyobb a gyöngyökénél.

A bensõséges kapcsolat kincse

(A 2001. január 20-ki üzenet folytatása)

És ezt követi a bensõséges kapcsolat, a velem való kapcsolat kincse. A szívetekbõl feltörõ lángoló szeretet lesz a velem való bensõséges kapcsolat elsõ jele. Amikor hosszabb ideig szomjaztok rám, szüntelenül kerestek engem, az már közeledésetek hajnalát jelenti, ami a bensõséges egyesüléshez vezet. Azt várom a lelkektõl, hogy jöjjenek, ízleljék meg édességemet, és egész lelketekkel be fogtok lépni a mennyország gyönyörûségeibe. Mennyei angyalaim énekét fogjátok ti is énekelni irántatok kinyilvánított irgalmam tiszteletére.

Ahogy egykor Dávid kiáltott hozzám lángoló szeretetében, ti is az õ szavaival kiáltotok majd hozzám:

Ébredésetekben felfedezitek, hogy én vagyok a Kedvesetek, a Mennyországotok, az Édenetek, és hogy énbennem élhettek. Világosságomban fel fogjátok fedezni, hogy én helyeztem szívetekbe fenséges mûveimet, és dicsérni fogjátok Szent Nevemet. Fel fogjátok fedezni, hogy rajtatok nyugvó tekintetem olyan, mint a mágnes, és én örömmel fogok rátok tekinteni, mert saját tükörképemet, önmagamat látom bennetek.

Ezért ne lepõdjetek meg, amikor eljövök hozzátok és így szólok:
“Én vagyok bennetek most az Uralkodó, és nincs más kívánságom, mint magamat látni bennetek. Jelenlétem bennetek olyan, mint a láng, vágyakozást és szomjat kelt utánam. Úgy fogadok minden vágyakozó sóhajt, mint illatos rózsacsokrot. Megvigasztal a sértésekért, amelyekkel az emberek bántanak meg minket ¹³.”
Tökéletes vagyok és azt akarom, hogy ti is legyetek tökéletesek. Nem olvastátok?

Akkor pedig meg fogom mutatni nektek a mennyei seregeket, amint vallásról és igazságosságról énekelnek nektek költeményekben. Összehívom a szenteket az égben, összehívom a mennyei udvart, hogy kinyilvánítsam elõttük fenségemet és uralmamat bennetek. Bemutatom nekik, miként alakítottam belõletek fejemre királyi koronát, a ti idõtök királyi csodáját. Isteni lesz valamennyi ékességetek, mivel én kínálom fel õket nektek.
Énbennem szabadsággá válik korábbi rabszolgaságotok.
Ma letekintek a mennyekbõl a Földre, hogy megszámláljam a tiszta szíveket.
Mit mondjak?
Hiábavaló volt áldozatom?
Meg van törve a lelkem…
Föláldoztam magamat értetek, hogy megszabadítsalak minden gonoszságtól, és megtisztítsak egy népet, hogy valóban az enyém legyen, és ne legyen más vágya, mint az, hogy jót tegyen. Mindent megtettem, hogy a kegyelem tegyen bizonyságot mellettetek és országom örökösei lehessetek.

Mélyreható tanítást adtam nektek törvényemrõl, éspedig nagy könyörülettel, még ha ismételtem is önmagamat. Megújítottalak benneteket a kegyelem Szentlelke által.

Most úgy tanítalak, hogy a Szent Bölcsesség által adok útmutatást nektek. Nem új a tanítás, hanem ugyanaz, mint amit a Menyasszony ¹⁵ tanít, amiben megbízhattok.

Ti valamennyien az én házamhoz tartoztok. Saját Véremmel vásároltam meg házamat, és Vérem minden cseppjét mindenkiért egyaránt ontottam … ezért vagytok ti az én házam… ¹⁶

Azt kérted, leányom, az ¹⁷ elején, hogy nyilvánítsam ki akaratomat. Megismétlem elõttetek: az én akaratom az, hogy szeretettel munkálkodjatok Lelkem világosságában, és hogy legyetek egy! IC

(A fenti üzenetet Isten nem egy nap alatt adta nekem. Január 20-án kezdõdött, és gyakori utazásaim miatt néhány héten át tartott a következõ hónapok alatt.)