Sándorfalva a most 7807 lakosú város Szegedtől északra, 12 kilométerre, sakktáblaszerűen települt: a régi falu mellett az 1950-60-as évek óta új falurész alakul ki. A szegedi táj egyik legjobban fejlődő, az utóbbi években gyarapodó népességű települése. Az 1879. márciusában árvíz sújtotta Algyő lakóinak Pallavicini Sándor őrgróf 597 ingyen háztelket parcellázott birtoka ármentes homokhátságán, ahol évekkel azelőtt dohánykertészek éltek.
A szakrális népélet jeles emléke az út bal oldalán látható, késő barokk Nepomuki Szent János-szobor. Már Balla Antal 1778. évi térképe feltünteti, így a tájon legrégibb emléke a mártírhalált halt prágai püspöknek, aki az útonjárók, vízenjárók védőszentje. A megcsonkított kőszobrot a közelmúltban Kalmár Márton szobrászművész újította meg. A faluszéli útelágazásnál állt a szintén XVIII.. század végi “Romafő Csárda “.
Az I. Világháború után bontották el, helyén később gépállomás épült. Sándorfalva központja a nagyméretű, árnyas, lombos Szabadság tér, közepén a Szűz Mária tiszteletére szentelt, eklektikus római katolikus templommal (1882). Főoltárképe Szűz Máriát ábrázolja. A falait borító seccok a biblia jeles személyiségeit és a magyar szenteket örökítik meg (1945). A templom körüli kálvária stációinak domborműveit a pécsi Zsolnay- gyár készítette.
A Széchenyi utca felőli oldalon látható Petőfi Sándor és Arany János mellszobra. Mindkettő Kelemen Kristóf alkotása (1972, 1979), csakúgy mint a Szent István-szobor, mely a főtéren áll. Néhány utcában (Aradi u., Dózsa György u.) még találunk jellegzetes, századforduló táján épült házakat.
A falu neves szülötte Budai Sándor citerakészítő, a népművészet mestere. Alapítója volt az országos hírű helyi citera-együttesnek, csikófejes citeráin sokan játszanak, számos darabja külhoni gyűjteményekbe is eljutott. Sajátos naiv festményeit a kecskeméti Naiv Művészek Múzeuma és a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi.
Ha a központból az 5-ös út felé indulunk, a falu szélén hamar kiérünk a sándorfalvi rétre, melyet tamariszkusz bokrok takarnak az út felől. Székaljnak is nevezik, hiszen mézpázsitos, sziki zsázsás, szikfoltos terület ez, ahol még költ néhány pár sziki lile, nagy goda, bíbic, piroslábú cankó, sárga billegető, s mezei pacsirta.Utunkon északra haladva, a dűlő utolsó háza - nádtetős, ma már roskatag - volt sok évtizeddel ezelőtt a “szentferenci csárda”. Szemben, az út túloldalán fakereszt látható: helyén valamikor Szent Ferenc kőszobra állt. Az 1970-es években Juhász Antal jegyezte fel a következő mondát: “A szentferenci csárdába betért egy juhászembör. Szűrét a csárda előtti szoborra terítette. Iszogattak, múlatták az időt. Esteledett, mire a juhász hazaindult. Hát nem találja a szűrt! Mérgében a kampósbottal leütötte a szobor fejét: Szent Ferenc, nem őrözted mög a szűrömet…” Az útszéli kereszt lábánál terméskő látszott ki a földből. A monda gyűjtője kiásta a követ. Kámzsás, barokk jellegű szoboralak törzse került elő. Törzsének felső része, feje hiányzott. Így hát a mondabeli eset megtörténhetett.
A falutól északra, a volt “Kővágói szőlőben” sok szegedi családnak van hétvégi kertje és “hobbitanyája”. A határ elnevezése arra utal, hogy - a szőlők telepítése előtt - itt réti mészkőre bukkantak, amit a középkorban templomok, középületek falazatába, utóbb a tanyaiak alapozáshoz, házaik lábazatához, csirkeitatónak és sok minden egyébre használtak. A szemléletes hasonlattal “darázskű”-nek nevezett réti mészkő a környéken Pusztaszer, Kistelek, Kiskundorozsma határában is megtalálható, “vágásával” a hatvanas évekig foglalkoztak. A hobbikertek második dűlőútján balra fordulva jutunk a Nádas-tóhoz, melyet korábban védelemre javasoltak, ám aztán homokbányászatba kezdtek itt, s az így kialakult két gödröt halastóvá, illetve stranddá alakították át - horgászási, csónakázási lehetőséggel. A csongrádi út jobb oldalán a sándorfalvi homokerdő már egészen Dócig elér, s azon túl a hantházi erdőben folytatódik. Itt is a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben járunk - az erdészet földútjain sétálva gazdag gombalelőhelyeket fedezhetünk föl, ha értünk a válogatáshoz!
Az erdő észak-déli fekvésű, s párhuzamos a Tiszával, ezért a madárvonulásban is szerepet játszik. A vadászok apróvadas területként tartják számon.
Vadászházként működik ma az egykori Csikós-csárda, mely régen a szeged-pusztaszeri uradalmi út pihenőhelye volt.
http://da.bloglog.hu/page/4/
