Szeged 168276 lakosú megyei jogú város, a Dél- Alföld legjelentősebb szellemi, gazdasági központja a 43-as, 47-es, az 5-ös és az 55-ös főközlekedési utak találkozásánál, a valamikori M5-ös és M43-as autópályák közelében.  A helység a 135-ös/Szeged-Békéscsaba/, 136-os/Szeged-Röszke/ és a 140-es/Szeged-Cegléd-Budapest/ vasútvonalak gócpontja. Az évszázadok sodrásában a különféle népek és kultúrák egymást követték ezen a vidéken. A város a kereskedelem és az utazás központja, hiszen a Tiszába itt ömlik a Maros folyó. Lovat, fát és aranyat szállítottak ezeken az útvonalakon. A város nevének eredete mind a mai napig vitatott. Az egyik felfogás szerint Szeged neve „sziget” szóból származik, és annak az időnek az emlékét őrzi, amikor a település első lakói az árterületekből kiemelkedő szigeteket foglalták el. A másik változat szerint a városnév gyökere a szeg – sarok, kiszögellés – szónak képzővel ellátott alakja. Ezen a néven a város szegletet formáló fekvése értendő a Tisza nagy kanyarja mentén. Az első hiteles írásos adat a városról 1183-ból származik: III. Béla magyar király oklevelében Szeged a sószállítás központjaként szerepel. A tatárjárás 1241-ben elpusztította a települést, de újjáépült. A város védelmére kővárat emeltek. Szeged jelentősége növekedett, ennek egyik jeleként IV. Béla városi rangra emelte. A török uralom Szegeden 1543-1686-ig tartott. A polgárság elmenekülésével eltűnt a virágzó reneszánsz kultúra. A törököket az osztrák császár katonái űzték ki. III. Károly 1719-ben írta alá a királyi szabadságlevelet. Ez a nap 1990 óta „Szeged Napja”.
Szeged közismert, jellegzetes képe a XVIII-XIX. században alakult ki. Az szegedi papucs török eredetű, a paprikát a ferences barátok honosították meg. A város bérbe adott földjein jött létre a Szeged környéki jellegzetes tanyavilág, ahol jelenleg belterjes szőlő- és gyümölcstermesztés folyik. A város aktív szerepet vállalt az 1848-as forradalom idején. 1849-ben itt ülésezett a szabadságharc kormánya. A forradalom bukása után ismét visszaesett a város fejlődése, és csak 20 év múlva vett lendületet. 1879-ben ismét nagy csapás érte a várost: március 12-én a nagy árvíz majdnem a föld színével tette egyenlővé. A világ minden tájáról érkeztek adományok. Ez a pénz, és a szegedi nép akarata építette újjá a várost. A legtöbb adakozó városok emlékét a róluk elnevezett körútszakaszok őrzik: Berlini, Bécsi, Brüsszeli, Londoni, Párizsi, Római, Moszkvai körút. Szeged az Osztrák-Magyar Monarchia fénykorát tükröző palotáival, birtokaival vitathatatlanul  Budapest után az ország második városa lett. A Trianoni békeszerződés Magyarország új határát Szeged közvetlen közelében húzta meg ezzel nagyban befolyásolva a város déli és keleti kapcsolatainak alakulását. Emellett azonban a 1920-as évek Szeged nagyarányú fejlődését hozták. Ide települt Kolozsvárról a Tudományegyetem, Pestről a Tanárképző Főiskola, és ide helyezte át székhelyét a csanádi püspök Temesvárról. Az áttelepült Egyetem erős tudományos és szellemi bázist teremtett. Rengeteg világhírű kutató, tudós élt és dolgozott itt. Közülük kiemelkedik a Nobel- díjas Szentgyörgyi Albert professzor. 1973-ban nagy tudományos előrelépés történt: Szegeden létesült Közép-Európa legnagyobb biológiai kutató intézete, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja. Ez az intézmény, a József Attila Tudományegyetem Biológiai tanszékével közösen létrehozta a Bay Zoltán Intézetet, amely élen jár a biotechnológiai ipar szegedi meghonosításában. Munkájukat külföldön is nagy elismeréssel illetik.
1930-ban készült el a Fogadalmi templom, amelyet fogadalomból, az újabb árvizektől való megmeneküléséért építettek a város polgárai. A katedrális a városkép legjellemzőbb eleme, hazánk negyedik temploma, melyben ötezren férnek el benne. Öt harangja közül az egyik, a Hősök Harangja Magyarországon a második legnagyobb. Több mint tízezer síppal rendelkező orgonája Közép-Európában a legnagyobb, hangversenyek rendezésére is alkalmas. A Dóm előtti téren 1931 óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal minden nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásai láthatók. Emellett olyan kulturális események színhelye Szeged, amely méltó hírnevéhez: Szegedi Nyári Tárlat, Táblafestészeti Biennálé, Muzsikáló Udvar, Városházi Esték, Alternatív Színházak Nemzetközi Találkozója, Nemzetközi Néptánc-fesztivál. A kétévente megrendezésre kerülő Szegedi Ipari Vásár külföldön és belföldön is egyaránt nagy megbecsülést vívott ki magának.
A II. Világháború után elsősorban a határszéli helyzet miatt, lassan indult meg a város fejlődése. A hagyományos iparágak — fa-, paprika-, kenderfeldolgozás, szalámi-gyártás, kézműipar – mellé az 1950-es évektől újak települtek: textil-, kábel-, gumi-, és kozmetikai ipar. 1996 óta termel a szegedi szénhidrogén medence, amely Magyarország legnagyobb kőolaj- és földgázlelőhelye. Jelenleg is élénk a város gazdasági élete, több mint 5000 vállalkozás és majd 2000 vállalkozó működik Szegeden. A város folyamatos fejlődése a délszláv háború miatt megtorpant, hisz az embargó nemcsak az érintett országokat sújtotta, hanem azokat is, akik gazdasági, kereskedelmi kapcsolatban álltak velük, mint Szeged. Szerencsére a háború befejeződésével minden visszatért a régi mederbe. Ez a nyugalom már érezhető a város gazdasági, társadalmi és kulturális életében.

http://da.bloglog.hu/page/4/