Szentes 31641 lakosú város Csongrád megyében, a Tisza és a Körös folyót összekötő Kurca csatorna partjai, valamint a 45-ös és a 451-es főközlekedési utak mentén terül el. A települést érintik a 130-as/Makó- Hódmezővásárhely- Szolnok/ és 147-es/Kiskunfélegyháza- Orosháza/ vasútvonalak. A környék a jellegzetes alföldi táj képét mutatja. Szentes város ősidők óta lakott hely. Az első ember körülbelül hétezer évvel ezelőtt telepedett meg a mai város helyén, a Kurca vízmentes szigetein. A honfoglaláskor Ond vezér népe költözött erre a tájra. A létrejött település kun és tatár betörések következtében többször elpusztult, de mindannyiszor újraéledt hamvaiból, elsősorban a Tiszán átvezető böldi rév stratégiai és kereskedelmi súlya miatt. Nevét a Szente-Mágocs családról kapta, SCENTHUS alakban 1332-ben jelent meg először egy oklevélben. A török hódoltság idején, 1564-ben I. Ferdinánd király adománylevele már mezővárosként említette, rövidesen azonban ismét elpusztult. A török kiűzése után előbb kincstári birtok lett, majd a báró Harruckern család tulajdonába került. 1730-ban városi és vásártartási jogot kapott. Ekkor jelent meg a város pecsétjén, később címerén a pálmafa-szimbólum, amely  a szentesi nép szívós élni akarását és örökös megújulását fejezi ki. A XVIII. század és a XIX. század eleje a folytonos gyarapodás időszaka volt. 1836-ban a város úrbéres lakossága örökváltsági szerződést kötött földesuraival, biztosítva ezzel a polgári fejlődés lehetőségét. A kiegyezés körül és után, noha a környék alapvetően mezőgazdasági jellegű maradt élénk iparosodás indult meg. Gőzmalmok, fűrésztelepek, téglagyárak épültek. Szentes 1878-ban Csongrád vármegye  székhelye lett, és ezáltal felgyorsult a városiasodás. Az I. Világháborúig lezajlott a Tisza teljes ármentesítése. Új középületek –Vármegyeháza, Városháza, Bíróság – épültek. Megépült a vasúti Tisza-híd is a szilárd burkolatú utcák, és csatornák mellett. Ezzel a nagyszabású munkálatokkal összefüggésben erős vállalkozói és értelmiségi, illetve ipari és földmunkás rétegek alakultak ki. A két Világháború között a gazdasági növekedés lelassult, viszont jelentős fejlődés következett be a művelődésben és a társadalmi életben. A város természetes fejlődését a II. Világháború szakította meg. 1945 után a gazdaság újjáépítése viszonylag gyorsan lezajlott, ám az ezt követő években a gazdaság, a társadalom és a kultúra elszürkült. Változást az 1956-os forradalmat követően a mezőgazdasági kollektivizálás és a központi ipartelepítési politika hozott, hiszen ezek hatására figyelemre méltó eredmények születtek  A város mezőgazdasági és ipari termékei keresettek lettek a keleti és a nyugati piacokon egyaránt.
A református templom a XVIII. században klasszicista stílusban, a lelkészlak 1836-ban épült.
A Szent Anna római katolikus templom klasszicista stílusban 1847-ben épült.
A görögkeleti templom copfstílusban 1786-ban épült.
A volt Károlyi-kastély késő-klasszicista stílusban 1840-ben készült.
A Koszta József Múzeum a festő életművét mutatja be. A város és környéke rendkívül gazdag régészeti emlékekben. A közeli Tűzkövesen találták az újkőkori tiszai kultúra legjelentősebb idolját, egy égetett agyagszobrot, a „Sarlós Isten”-t. Leletekben gazdag időszak a népvándorlás kora is. A germán népcsoportba tartozó gepidák által alapított királyság tárgyi emlékeit, főként ékszereket és fegyvereket őrzi az előzőekben említett múzeum.
Geotermikus energiában Közép-Európa leggazdagabb vidéke, 32 termálkút működik, amelyek 1700-3250 méter mélységből hozzák felszínre a 70-96 Celsius fok hőmérsékletű, gyógyhatású vizet. Ez a hatalmas energiaforrás meghatározó a környék mezőgazdaságára, iparára, kultúrájára.
A Tisza holtágai, árterületei és a szikes puszták, legelők élővilága miatt Szentes kiváló apróvadas vadászterület, sőt az itt élő őzállomány is messze földön híres.

http://da.bloglog.hu/page/4/