1986 Október 5

Olyan könyvet olvastam éppen, amelyben istenélményükrõl számolnak be emberek, de szinte mindegyiküknek azt tanácsolták a “szakemberek”, hogy felejtsék el élményüket, mert nem Isten szólt hozzájuk, és hogy csak rendkívül emelkedett lelkek szerezhetnek Istenrõl ilyen tapasztalatot, mivel ehhez különösen emelkedettnek kell lenni.

Tudom, hogy senki vagyok, és távolról sem jó, ezért elhatároztam, hogy véget vetek ezeknek a találkozásoknak, amikor Istennel együtt írok; “feladom” az egészet. Szinte elhitették velem, hogy szentnek kell lenni ahhoz, hogy közel kerüljünk Istenhez, és el akarták hitetni, hogy Isten igen messze van. Abba akarom hagyni az egészet, és kezemet utoljára adom át annak az “erõnek”, amely vezetni kívánja, és amellyel az elmúlt hónapokban együtt írtam.

Vassula, ne hagyj el! Kedves, szólíts meg és tanulj velem! Ne felejtsd el, melletted vagyok mindig; én, az Isten, benned élek. Higgy nekem, én vagyok a mindenható, örök Isten.

Nem, ez nem lehetséges. Ez nem lehet az Isten. Azok az emberek, akik ehhez értenek, majd bebizonyítják, hogy ez nem az Isten. Csak szent, tiszta lelkeknek ad Isten ilyen kegyelmet, azoknak, akik méltók rá.

Nem vagyok elérhetetlen! Vassula én senkit sem utasítok vissza. Hibáztatom azokat, aki megakadályozzák, hogy gyermekeimet magamhoz hívjam. . Ártanak Egyházamnak azok, akik azt tanítják, hogy mindannak, aki velem akar lenni, vagy szeretné, hogy elfogadjam, tisztának és erre méltónak kell lennie. Én, a végtelen erõ, megsegítek minden embert, aki megtalált engem, bár mások elvették a bátorságát. Az én erõmet adom nekik. Miért, miért vannak olyan emberek, akik szakértõnek nevezik magukat, és eldöntik, hogy létezem-e vagy sem, akik minden kezdeményezésemet megakadályozzák, gyermekeimet vigasz és segítség nélkül, kiábrándultságban hagyják? Miért vannak olyan emberek, akik semmibe veszik kegyelmeimet, és elveszik tõlem gyermekeimet? Miért utasítják vissza áldásaimat, amelyeket adtam? Én vagyok a végtelen gazdagság.

Leányom, öröm töltött el, amikor végre megtaláltál. Óvatos voltam, nehogy elriasszalak, gyengéd voltam hozzád, úgy bántam veled, mint anya gyermekével. Magamhoz hívtalak kedvesem, elteltem boldogsággal, amikor megszólítottalak, és találkoztam veled, amikor közelemben voltál, és mindent megosztottam veled. És most azon tûnõdsz, hogy elhagysz, mert azt mondták neked, hogy az Isten elérhetetlen, hogy csak arra méltó lelkek kerülhetnek közelembe, és te nem felelsz meg ezeknek a követelményeknek. Sosem utasítok vissza egyetlen lelket sem. Kegyelmeimet felajánlom, még a méltatlanoknak is. Szerezz örömet nekem, és találkozz velem ezen az úton. Megáldalak leányom, vezetlek, belõlem táplálkozol.. Vassula, olvasd el ma figyelmesen Szent Péter elsõ levelét, ¹ azután majd elmagyarázom neked. Olvasd el az elsõ fejezetet. Hittel élj! Péter azt tanítja, hogy higgyetek! .

Jézus sok mindent értésemre adott a hittel kapcsolatban; hogy általa hegyeket lehet elmozdítani, és vakon kell hinni.