Kelebia 3002 lakosú nagyközség Bács-Kiskun megye és az ország déli határán, a bácskai löszhátságon fekszik. A jugoszláv határ légvonalban néhány kilométer. A község az 53-as főközlekedési úton közelíthető meg, a 150-es/Kelebia- Kunszentmiklós-Tass- Budapest/ vasútvonal magyarországi végpontja: vasúti határátkelőhely. A lakónépesség száma az 1960-as évektől csökkenő, az 1990-es évektől stagnál. A lakosság 51 %-a külterületen él. Külterületi lakott helyek: Bácsborista, Négyesjárás, Vasútföld, Vermesjárás, Sztipityjárás, Szkenderjárás, Fődijárás. Kelebia múltjáról geológiai leletek, levéltári adatok tanúskodnak. Az ókori népek közül a hunok, szarmaták, majd az avarok folytattak itt legeltető állattartást. A régészek az 1950-es évek végén szarmata sírt tártak fel Kelebián. Baján őrzik az itt fellelt ezüstkincset. A község a XV. században Hunyadi birtok, majd Török Bálint kezére került. Ebben az időszakban kereskedelmi út vezetett át a Kelebi nevű falun, mely Halasszékhez tartozott és kunok is lakták. A török alatt lakatlanná vált pusztát a XVII. század végétől Szabadka város területéhez csatolták. A város polgárai a Tisza szabályozása után szabaddá vált homokhátságon szőlőt és gyümölcsöst telepítettek. A XX. század elején Szabadka virágoskertjének nevezték Kelebiát. Az I. Világháborút lezáró Trianoni békediktátum során Szabadkát Jugoszláviához, Kelebiát Magyarországhoz csatolták. A kettészakított és felbomlasztott társadalmi és gazdasági rend új feladatok elé állította a homoktalajon gazdálkodó, szívós kelebiai embereket. Az újrakezdés eredményeként 1924-ben önálló községgé alakult. Templom, iskola, vasútállomás, postahivatal, orvosi rendelő épült. A vasúti határátkelőre határőrség, vám és pénzügyőrség települt. A II. Világháború harcai elkerülték a községet. A háború után két termelőszövetkezet alakult. 1951-ben létesült a könyvtár, 1958-ban a mozi, 1965-ben a művelődési ház,1988-ban felépült a tornacsarnok. Kelebia község értéktérképén kiemelkedő jelentőséggel bír az a 600 hektárnyi terület, amely a megyehatáron áthúzódó Kőrös-éri Tájvédelmi körzet része. A kelebiai halastavak fürdésre, csónakázásra alkalmas részei vadregényes hangulatot varázsolnak a természetjáró- és lovas turista látogatók számára. A természettudományokkal foglalkozók érdeklődését a rendkívül gazdag védett növény- és állatpopulációk, illetve az átvonuló madárállomány változatos világa kelti fel. Másik fontos természeti kincs, amely kihasználásra vár, a termálvíz. Lezárt kutakban 70-80 Celsius fokos gyógyító hatású vizet rejt a föld mélye. A község minden év augusztus 20-án Szent István-napi rendezvényeket tartva ünnepel. A község területén a művelési ágak megoszlása: szántó: 1358 hektár, legelő: 810 hektár, erdő: 3464 hektár, halastó: 165 hektár, nádas: 80 hektár. Kelebia talaja rendkívül alkalmas fehér spárga termesztésére. A lakosok ezt az adottságot jövedelmük kiegészítésre használják. Említett Hungaricum mellett kiemelkedő mezőgazdasági termék a korai cseresznye, amely az országban itt érik először. A község beépítése laza szerkezetű utcasorokat, zártkerteket eredményezett. A község megyehatáron fekszik így három kistérségi szervezethez is csatlakozott. Tagja a “Kötöny” Területfejlesztési Társulásnak, a Felső-Bácskai Önkormányzatok Szövetségének és a “Homokháti” Önkormányzatok Területfejlesztési Egyesületének is.
A község testvértelepülése az olaszországi Montecassiano.
http://da.bloglog.hu/page/5/
Krisztus Király-templom
A templom 1928-ban épült. Anyakönyvek: 1922-től.
