1987. február 11.

Vassula, én vagyok az, Jézus Krisztus. Leányom, a te szenvedésed az enyém is, és az én szenvedésem a tied is. Mindenbõl részesülsz, amim van, igen, még szenvedéseimbõl is. A közeledben leszek és megvigasztallak, ha szükséged lesz rám. Viszonzásul én is szeretnék vigasztalást kapni, amikor én szenvedek.

Jézus, Neked valóban nincs szükséged senkire. Különösen rám nincs!

Valóban nincs szükségem senkire, elég vagyok önmagamnak, de nem osztok-e meg veled mindent, amim van? Megváltód vagyok, gyógyítód, Atyád, Jegyesed. Istened vagyok, aki soha többé nem akar elhagyni téged.

(Este lenn voltam a hallban és éppen felfelé indultam a lépcsõn, kezemben poharakkal. Az elsõ lépcsfordulón egész tisztán, kiveheten láttam egy hatalmas, sötét keresztet. Hatalmas volt és Jézus függött rajta. Haláltusájában felnyögött, testét seb és vér borította. El kellett volna mellette mennem. Nem tudtam, mit tegyek. Ahogy elhaladtam mellette, meghallottam Jézus hívását: segíts rajtam Vassula, jöjj ide hozzám. Gyorsan felszaladtam. Ott hagytam az asztalon a poharakat, sietve vettem füzetemet és Jézus ezt írta:)

Nehéz az én haláltusám, és nagy a szenvedésem. Akarsz-e segíteni rajtam, aki érted haltam meg? Felszegeztek a keresztre és én nem tudok odamenni hozzád. Szeretném, ha közelebb jönnél, Vassula. Mennyire szeretlek benneteket! Gyógyítsd meg gyermekeimet, hívd õket hozzám, és szerettess meg velük! Légy áldott, légy közelemben! Szeretlek.

(Mialatt ezt leírta, átéreztette velem haláltusáját és észre sem vettem, hogy pillanatok alatt teljesen elöntött a veríték.)

Vassula, én, Jézus, szenvedek, és te felismertél engem a kereszten. Azt akarom, hogy érezd haláltusámat, szenvedj velem leányom, élj bennem, és meg fogom veled éreztetni átdöfött Szívem fájdalmát, amelyen sebet ütött a lándzsa és oly sok kedves lélek. Szeretlek. Képes lennél megtagadni? Engem, aki érted szenvedtem és haltam meg? Elég bátor-e szíved ahhoz, hogy ellenálljon nekem? Szeretetbõl szenvedtem, szeretetbõl hívtalak. Megáldottalak, tápláltalak. Amióta kiválasztottalak, azt várom tõled, hogy megvigasztalj, hogy izzón szeress! Azt várom, hogy válaszolj nekem. Vassula, ne félj! Teljesen bízd rám magadat, igen, add át magad teljesen, hagyatkozz teljesen rám, és engedd, hogy szabadon tehessem veled azt, amit csak akarok!

Már beleegyeztem abba, hogy Neked dolgozzak. Így most rendelkezz velem, ahogy akarsz, Uram.

Igen, add át magad. Szeretlek. Tetszik nekem, ha azt hallom, hogy átadod magad. Soha többé ne utasíts vissza, mert irántad való szeretetem határtalan. Folytatom a tanítást, és átadok egy titkot. Vassula, vedd füzetedet! Ne félj, mert tanításom a Bölcsességbõl ered, még nincs minden titok kinyilvánítva. Mûveimet azoknak szánom, akik tudják, miképpen kell szeretni engem.

(Most elõveszem jegyzetfüzetemet… Jézus elmondta a titkot. Aztán így szólt:)

Még sok rejtett mûvet nyilvánítok ki elõtted. Ez volt a harmadik titok. Minden nappal közelebb kerülsz hozzám.

Mit jelent ez?

Azt, hogy hamarosan veled leszek.

(A halál egyáltalán nem kelt bennem félelmet.)