1989. február 9.

(Éjfélkor felébresztett az Úr, és megkért, hogy írjam le üzenetét:)

Én hívtalak Vassula, hallgass rám! Légy szilárd, légy szilárd, mint a szikla, ne légy olyan, mint a futóhomok! Gyengeséged ellenére választottalak ki, de tudtam, hogy Szavaimat nem úgy fogadod magadba, mint a futóhomok. Szavaimat beléd írom, beléd vésem, és benned is marad, hogy mindenki olvashassa! Vassula, gondolkozz! Vajon a gazda termékeny talajt választ arra, hogy megdolgozza, megmûvelje és magjait elvesse, vagy mocsárba és futóhomokba szórja el magjait? Vassulám, mitõl kell félned? Imádkozz felismerésért! ¹ Maradj… Engedd meg, hogy ujjaim beléd véssék vágyaimat, engedd meg, hogy írótáblámnak használjalak! Fogadj el mindent, amit adok neked! Egyél belõlem! Béke legyen veled!

Vassula, most leírom programomat a tizenhetediki találkozóra, majd üzenetemet is leírom számukra. Gyermekem, szenteld meg a termet tömjénnel és szentelt vízzel! Imádkozd el az ördögûzõ imát Szent Mihályhoz!

(Isten megértette velem, hogy a program további részét személyes jegyzetfüzetemben kell hagynom.)