Kiskunfélegyháza 32636 lakosú városa az 5-ös és a 451-es főutak találkozásánál, valamint az M5-ös autópálya mellett fekszik. A helység a 140-es /Szeged-Cegléd- Budapest/, a 145-ös/Szolnok-Kiskunfélegyháza/, a 147-es/Kiskunfélegyháza-Orosháza/ és a 155-ös/Kiskunhalas-Kiskunfélegyháza/ vasútvonalak gócpontja. A Duna-Tisza köze homokhátságára a tatárok elől menekülő kunokat IV. Béla király telepítette le 1239-ben. A nomád életmódot folytató kunok katonai szolgálataikért cserébe IV. László királytól jelentős kiváltságokat: jogszolgáltatási és igazgatási autonómiát nyertek. A XIV. században, az időközben letelepedett, keresztény hitre tért népesség az Alföld magyarok által gyéren lakott területein, többek között Félegyháza környékén élt.  A helység létezését először 1389-ben kelt királyi oklevél említi “Feledhaz ” néven. E középkori falut és a környékén levő kun földek egy részét Zsigmond király feleségének Borbálának ajándékozta, ettől kezdve az itt lakókat királynéi kunoknak tekintették. 1526-ban az országra támadó török seregek elpusztították, s a vidék több mint 200 évre lakatlan pusztává változott.  A török kiűzése után a terület a Német Lovagrend birtokában került. A Lovagrend a lakatlan terület benépesítését 1743-ban engedélyezte. Félegyháza 1743. évi megtelepítőinek 60 %- a Jászságból, és a Kunságból , 40 %-a az ország más vidékeiről származott. 1745-ben, mint a Jászkun Kerület egyik települése részt vett a jászkun redemptióban s a hajdani kun kiváltságok folytatásaként igazgatási és jogszolgáltatási önkormányzatot, szabadparaszti jogállást nyert. A település lakóinak személyes szabadsága , a tulajdon szabad bírhatása, és az önkormányzat következtében kibontakozó fejlődés nagy vonzerőt gyakorolt a későbbi beköltözőkre. Félegyháza népessége a telepítő 219 családról 100 év alatt 1089 családra 17.000 személyre gyarapodott. A fő közlekedési utak melletti község 1753-ban már 8 kiskun település és 34 puszta igazgatási és bírósági központja. 1774-ben elnyert mezővárosi szabadalma évi 4 országos vásár megtartását engedélyezte, ami tovább növelte központi szerepkörét és vonzását.  A fejlődő város gazdasági életét a földművelésre és a nagymértékű külterjes állattartásra alapozta. Szélmalmok sora őrölte a jó minőségű gabonát, fejlődött a kereskedelem és a céhes ipar. A városközpont arculatát ma is meghatározza az 1772-ben épült kereskedőház és a hajdani mészárszék klasszicista épülete. A városiasodó település tornácos, kúria jellegű, paraszt-polgári házait, fésűs beépítési módját, a század végén a városközpontban és a Kossuth utcában díszes emeletes házak, zártsoros építési mód váltotta fel.  1876-ban a kiváltságolt Kiskun Kerület beolvadt a vármegyékbe, de Félegyháza, járási székhelyként továbbra is megtartotta központi szerepkörét, amelyet kiépülő iskolahálózata és a XIX. század végére kialakult vasúti csomópont jellege tovább erősített. Korszerű üzlethálózat alakult, egyre nagyobb teret nyertek a részvénytársaságok: elsőként a gőz és villanymalmok és a pénzintézetek. A XIX-XX. századforduló évtizedeiben Félegyháza “iskolavárossá” fejlődött, s jelentős részt vállat a régió tanító -és tanítónőképzésében, a gimnáziumi és ipari oktatásában. Polgári leányiskolája 1895-től 50 éven át működött. A két Világháború között nagymértékben fejlődött az elemi népiskolai hálózat, különösen a nagyhatárú település tanyai iskolahálózata. Kiskunfélegyháza lakossága 1949-ben 31470 fő. A városiasodás gazdasági alapját nagyobb részben továbbra is a mezőgazdaságban, kisebb részben az állami ipari üzemekben megtermelt jövedelem biztosította. Tovább fejlődött az infrastruktúra. A városközponthoz csatlakozó többszintes épületek csoportos elhelyezésével kialakultak a lakótelepek. Itt született Móra Ferenc író. A szülőházában 1972 óta emlékmúzeum működik.
A sarlós Boldogasszony templom 1744-1752 között épült barokk stílusban. Tornya rászakadt a mennyezetre, ezért az új tornyot 1770-ben a templom elé építették. Szép sisakját 1885-ben újították fel. A templomot 1803-ban bővítették, majd 1904-ben oratóriumokkal bővítették és teljesen felújították. A szószék és a mellékoltárok rokokó stílusúak 1763-ból, a keresztelőkút copf stílusú 1780-ból, a főoltár klasszicista jellegű a XIX. század elejéről származik. Ennek a templomnak márványkorlátjához fagyott oda 1888 karácsonyán a lyukas cipőjű Móra Fercsike talpa.
A templom előtt ismeretlen mester XVIII. századi Fájdalmas Krisztus szobra található.
A katolikus plébánia 1755-ben, barokk stílusban épült.
A Szent István-templom 1880-ban Pártos Gyula tervei szerint neoreneszánsz stílusban épült.
A Kiskun Múzeum barokk épülete 1753-ban a kiskun kapitányság székházául épült. 1794-ben bővítették. Az 1902-ben alapított múzeum 1939-ben költözött ide. A kapitányság egykori börtöne az udvari szárnyban ma börtönmúzeum. Bemutatja az alföldi betyárvilág emlékeit. Az udvaron 1962-ben állították fel újból Pajkos Szabó Istvánnak a Mindszenti út mellett 1860 körül épült, négyvitorlás szélmalmát. Körülötte egyházművészeti, szakrális népi alkotásokat láthatunk.
A Hattyúházat timpanonjában hattyúval díszített, klasszicista épületet vendéglő és mészárszék számára a város költségén Mayerhoffer János építette 1820-ban. Petrovics István ezt bérelte 1822-től társával, 1824-től 1930-ig pedig egymaga.


http://da.bloglog.hu/page/5/