1991. december 5.

Vassula, béke gyermekem! Így szólj a foglyokhoz: Nem tudtátok? Nem hallottátok, miképpen hajol az irgalmasság az egész emberiség fölé? Itt van a ti Istenetek, aki lehajol hozzátok trónjáról, hogy elérjen benneteket.

Eljöttem hozzátok,

hogy megmondjam, milyen nagy szeretetet érzek mindegyikõtök iránt. A ti Istenetek vagyok, aki eszközöm által szólok hozzátok, hogy üzenetet adjak nektek. Eljöttem, hogy szíveteken át szóljak hozzátok és megvigasztaljalak benneteket, barátaim. Mondom nektek, hogy a világ számomra semmi. Ezért ne féljetek a világtól! Jöjjetek hozzám, támaszkodjatok rám, és én örök vizeimhez terelgetlek benneteket! Meggyógyítom és bekötözöm sebeiteket. Nem veszem le rólatok szememet, és mondom nektek, hogy velem mindig tele lesz asztalotok. Velem fogtok enni, barátaim. És amikor utolér benneteket a nehéz korbács, ne zavarjon meg benneteket, szeretteim! Valahányszor rátok ver, tekintsetek Sebeimre, amelyek meggyógyítottak és megmentettek titeket a haláltól. Nézzetek rám, Üdvözítõtökre! Ne tekintsetek se jobbra, se balra! Kövessétek lábnyomaimat! Fel fogjátok ismerni a vérfoltokról. Kövessétek szeretteim, és azok oda vezetnek titeket, ahol ÉN VAGYOK.
Mindenkit megáldok közületek, szeretetem sóhaját hagyom homlokotokon. A Szeretet szeret benneteket!

(Teréz nõvérnek, aki törõdik a rabokkal, és aki Istennek átadott emberekké alakította a foglyokat:)

Sziklát adtam nekik, és mennyire szeretem ezt a sziklát! Én, az Úr, megáldom õt. Megáldom, mert a sivatagból, ahol viperák fészkelnek,

termékeny talajt,
kertet készített, ahol én, az Úr
megpihenhetek.