Ladánybene 1708 lakosú község Bács-Kiskun megye északi határán, Lajosmizsétől 10 kilométerre, északnyugatra, a Duna-Tisza köze és a kiskunsági homokhátság térségében található. A Duna-Tisza közi homokhátság 40-50 méterrel magasabban fekszik, mint a Duna ártere. A felszín nagy részét futóhomok borítja. A hosszú évek során azonban egységes, összefüggő futóhomok-takaró nem alakult ki, mert a Duna ágak mentén nagy, vizenyős laposok helyezkedtek el és ezek akadályozták a futóhomok mozgását. A felszín nagyobb része jól elegyengetett, ugyanakkor több területsávban tagolt buckavonulatokkal is találkozhatunk. Külföldi testvér települése a falunak Szentábrahám (Románia). Ladánybene nevét a Benepuszta és Jászladány nevek összekapcsolódásából kapta az 1800-as évek közepén. A terület, mint puszta a honfoglalás korában Solt fejedelem birtoka volt, aki 922-ben I. Berengár olasz császár védelmében jelen volt Olaszországban. Az egyik katonája volt Bene vitéz, aki tettéért jutalmul kapta a fejedelemtől a pusztát. Igazolják ezt ez állítást az 1834-ben végzett ásatások, melynek során a falu határában egy lovas vitéz sírját találták meg. A sírban a szokásos fegyvereken kívül I. Berengár császár pénzérméit is felismerték. A törökdúlás idején (1559) Dimitri Zselik tímár birtokát képezte. A Rákóczi szabadságharc idején a jászságot kinőtte az ottani pásztorkodás, ezért terjeszkedni kezdtek. Folyamatosan húzódtak le a Duna-Tisza közére. Így került bérleménybe Jászladánynak és Jászberénynek Bene puszta. 1745-ben a jászok a területet jogilag is megkapták. Bene puszta felét Jászladány kapta meg, 3750 Rhonus forintot fizetett érte. Az 1800-as évek közepétől lendületes fejlődés indult meg a térségben. Kialakult egy önálló település, mely 1878-től önálló, saját iskolával rendelkezett. A magyar királyi belügyminiszter 137968/1907. sz. rendeletével alakult meg, mint nagyközség 1909. január 1-től. A környékbeli ősborókás kiváló kirándulóhelyet biztosít az idelátogatóknak. A falutól jó két kilométerre Kunbaracs felé található a paraszti életet bemutató Tájmúzeum, a Jajgató dűlő és az összekötő út kereszteződésénél. A helyi túraútvonal a közelmúltban került kijelölésre, a község legérdekesebb külterületi részeit érinti. A községben kereskedelmi szálláshely nincs, a korábban már említett Tájmúzeumnál van lehetőség nyáron kisebb, 15-20 fős csoportok tábori körülmények közötti elszállásolására. Ezzel leginkább iskolai csoportok élnek. A falu sétahajózásra alkalmas tóval nem rendelkezik, de mesterséges tavai alkalmasak horgászásra. Ladánybene mezőgazdasági település, jelentéktelen iparral. 1989 után a földeket felosztották a gazdák között, de jelentős a parlag és kihasználatlanok a volt szövetkezeti tulajdonok. A föld gyenge minőségű homokos talaj, amelynek négytizede szántó, 30 %-os az erdő aránya, 15 % gyep és alig 4 % a munkaigényes kert- gyümölcsös-szőlő terület aránya. A faluban több mint 750 egyénileg gazdálkodó háztartás van, de a félszázat sem éri el a főfoglalkozású gazdálkodók száma. A művelt földterület 64 %-a szántó, egytized körüli a gyep és az erdő aránya is, és meghaladja a 6 %-ot a munkaigényes kert- gyümölcsös-szőlő részesedése. A juhtenyésztésen kívül nem jelentős az állattartás.
http://da.bloglog.hu/page/5/
Magyarok Nagyasszonya templom
A templom 1948-ban épült.
Anyakönyvek: 1937-től.
