Kétegyháza Gyulától délre, Békéscsabától délkeletre fekvő 4358 lakosú nagyközség a 120-as/Lőkösháza-Békéscsaba- Szolnok- Budapest/ és 121-es /Békéscsaba-Kétegyháza- Mezőhegyes- Újszeged/ vasútvonalak mentén. A települést először 1412-ben említik. A gyulai váruradalmához tartozott, 1686-ban elpusztult. 1723-ban újratelepítették román lakossággal. A Kétegyházi-Gyulavári uradalom központja. Tulajdonosa gróf Almássy család. 1803-tól magyar családokat telepítettek a faluba. A lakosság nagy része mezőgazdasági termeléssel foglalkozott, és foglalkozik mai is.
A román görögkeleti román temploma 1779-ben épült mesterséges dombra, az erdélyi erődtemplomokra emlékeztető stílusban. Ikonosztáza XIX. századi.
A kastélyparkban emelkedő római katolikus templom 1749-ben, barokk stílusban épült.
A Almássy-kastélyt Andrássy Zsigmond 1742-ben barokk ízlés szerint építtette. A család kihalása után birtokait Almássy Ignác temesvári alkancellár vette meg. 1858-ban a kastély leégett. 1860-ban YBL Miklós neoreneszánsz stílusban átépítette. Az épület bejáratával szemben levő egykori intéző lakásban születtet Márki Sándor történész egyetemi tanár, Dózsa György életrajzírója. A kastély körül 6 hektáros angolpark volt, ma természetvédelmi terület.
Érdekességképpen itt található az ország egyetlen Román Tájháza, mely a XIX. század közepén épült parasztházban kapott helyet.


http://da.bloglog.hu/page/6/