1987. június 11.

Most, hogy legtöbb bútorunkat elvitték, széket kell keresnem, hogy leüljek írni. A ház még rendetlen, miután a csomagolók elmentek. Papírhalmok itt is, ott is. Cipõk, üvegek, papírok, övek minden asztalon. Ám Isten keze még ebben a nagy felfordulásban sem engedett el egy pillanatra sem, miközben búcsúvacsorát kellett készítenünk , mindig találtam napi 2-3 órányi idõt Számára, hogy írjunk. Hihetetlen erõt ad nekem, és a legkisebb fáradtságot sem érzem. Teljes békében vagyok, az Õ békéjében.

Vassula, Lelkem kedvese, maradj közelemben, fordulj felém! Engedd, hogy ujjam megérintse szívedet. Gyermekem, ha tudnád, mennyire szeretlek!Mindvégig vezetni foglak. Több áldozatot hozz értem! Akarsz-e értem szenvedni?

Igen Uram, tégy ahogy Neked tetszik.

Ezt már elõzõleg is kérte, de haboztam, mert féltem. Most újból megkérdezte.

Vassula, olyan boldog vagyok. Akarod-e magadat bárányként föláldozni értem?

Tégy Uram, ahogy Neked tetszik.

Mindez nem lesz hiábavaló. Mindez a békéért és a szeretetért lesz. Nagy az én szomjúságom, Vassula. Kiszáradt földekre vezetlek, ahol olyat lát szemed, amilyet még sohasem látott.Isteni erõvel egyenesen vérzõ Testem belsejébe vezetlek. Ujjammal mutatok meg neked minden bûnös papot, akik Testem tövisei. Nem fogom õket kímélni. Halálosanelfáradtam. Sebeim nagyobbak, mint valaha, Vérem ömlik. Enyéim feszítenek újból keresztre, saját papi lelkeim!

Istenem olyan nagy fájdalmat okozol nekem! Miért teszik ezt Veled? Miért?

Vassula, nem tudják, mit tesznek.Kedves, küzdj Isteneddel együtt! Légy kész szembenézni szenvedéseimmel, és vállalj részt szenvedésembõl.

Megteszem, hogy megvigasztaljalak. Emlékezz azokra, akik szeretnek téged.

Õk Lelkem kedvesei. Több ilyen lélekre van szükségem, akik feláldozzák szívüket értem. Szeretem õket, bízom bennük, belõlem táplálkoznak. Õk az én áldozataim. Õk azok a puha virágszirmok, amelyek töviseimmel helyet cserélnek. Õk az én mirhám.Vassula, ne félj, még mélyebbre fogunk hatolni, oda, ahol sötétség uralkodik. Vezetni foglak.

Késõbb lelkem kezdte megérezni Isten keserûségét. Minden, minden étel vagy ital, ami szájamba került, keserû volt. Kelyhébõl itatott meg engem. Nehezemre esett a lélegzés, fájt a testem és a lelkem.
1987. június 15.