Szarvas 18498 lakosú város az Alföldön a Hármas-Körös holtágának bal partján, a 44-es és a 443-as utak találkozásánál , valamint a 125-ös /Mezőtúr- Orosháza- Mezőhegyes/ vasútvonal mentén fekszik. Környezetét a XIX.  század második felében végzett folyamszabályozások után kialakult másodlagos folyóártéri tájforma alkotja, amely Békés megye egyik legszebb része. A város határának uralkodó talajtípusa szikesedésre hajlamos réti agyagtalaj. A városra jellemző a nyílegyenes utcák sakktáblaszerű elhelyezkedése. Az első emberek megjelenése a város területén körülbelül az időszámításunk előtt 4500-4000, az úgynevezett „Körös-kultúra” idejére tehetők. Az időszámításunk előtt 2600-1900-ig tartó rézkorban jelentős volt az első fémek, a réz és az arany felfedezése, eszközt, ékszert készítettek belőle. A város határában feltárt kör alakú, erődített vallásos kultuszhely ebből az időből származik, valamint a sírhalmok, népies nevükön a kunhalmok nagy része is. A bronzkorban időszámításunk előtt 800-ig hosszú életű falvak alakultak ki, ennek a nyoma a Szarvasi Arborétum területén is megtalálható. Az időszámítás kezdetéig tartó vaskor idejében már ismertek voltak az itt lakó Szkíták és kelták. Az I. században a szarmaták jelentek meg, akiknek hatalmas falvaik és temetőik voltak. Az országban fellelhető tárgyi emlékek közül a szarvasiak a ritka szépek közé tartoznak. A magyar honfoglalást megelőző kort avarkornak nevezzük. Az avarok 568-ban jelentek meg a Kárpát-medencében. A legjelentősebb leleteket a város határában megtalált és feltárt temetők közel 600 sírjában találtak. Ezek közül kiemelkedik a VIII. századból származó első írásos emlék.  A magyar honfoglalók Anonymus szerint a Szarvashalomnál keltek át a Körösökön, a halom a mai Ótemplom helyén állhatott. Szarvas környékén a XIV. században alakultak ki a mai értelemben vett falvak: Décse, Halásztelek, Káka, Szarvas. Az előbbiek közül nem egy Szarvasnál is nagyobb volt. A XV. század közepén Szarvas a megye Csolt ősnemzetségétől származó Ábrahámfy-család birtoka volt, s még sokáig nevezték Szarvashalomnak. 1566-ban a gyulai vár elesett, és Szarvas is török kézre került. A stratégiai szempontból fontos szarvasi átkelőhely védelmére a törökök – a mai Ótemplom és a Tessedik Múzeum térségében palánkvárat építettek. Ez a török helyőrség kivonulása után elpusztult. A XVII. század végére a kis létszámú lakosság szétfutott, Szarvas pusztává vált. A megye más települései mellett Harruckern János György a szarvasi pusztát is megkapta. Megkezdte a betelepítést és felhívására Abaúj, Zólyom, Gömör, Pest megyékből és Békéscsabáról főként szlovák nemzetiségű jobbágyok érkeztek Szarvasra és 1722. július 23-án letelepülési szerződést kötöttek. A letelepült jobbágyok a mai Szarvas nyugati, a Köröshöz közel fekvő területeken építkeztek. Szarvas 1723-ban vásártartási jogot és ezzel mezővárosi jogállást kapott.
Szarvas anyagi és szellemi fejlődésében kimagasló szerepet töltött be Tessedik Sámuel, aki 1767-ben került ide evangélikus lelkésznek. 1820-ban bekövetkezett haláláig fáradhatatlanul dolgozott a hazai oktatás és mezőgazdasági termelés korszerűsítésén. 1780-ban megnyitotta Szarvason az ország első mezőgazdasági iskoláját, majd 1791-ben felépítette az új iskola épületét, ami jelenleg a Tessedik Múzeum. Falurendezési tervének egy része már életében megvalósult. A rendezetlen utcahálózatú Szarvast Tessedik elvei szerinti tervet mutatja be az a térkép, amely a múzeum kiállításán látható. Ennek alapján alakult ki a mai Szarvas utcarendje. A szarvasi letelepülőknek az 1722-ben nyújtott kedvezmények a XVIII. század közepén megszűntek. Ezen kívánt változtatni Mária Terézia úrbéri rendelete, amelyben meghatározták a jobbágyoknak, hogy mennyi robotot, mennyi pénzbeli és természetbeni szolgáltatásokat kötelesek megadni. A lakosság szaporodása nyomán a XIX. század elején újabb területeket vettek mezőgazdasági művelés alá. Kialakult a tanyarendszer, tanyasorok és –utcák formájában. 1845-ben létrejött az örökváltsági szerződés, amelynek értelmében a szarvasi jobbágyok önerőből megváltották magukat az úrbéri terhek alól. 1848-ban a magyar minisztérium rendezett tanácsú városnak ismerte el Szarvast. Szarvason 1818-tól jelentősek voltak a céhek, hiszen majdnem minden mesterség képviselve volt. 1872-ben tagjai szervezetbe tömörültek. A XIX. század végéig szőlőt is termesztettek Szarvason, ennek emlékét őrzik a határrész nevek: Ószőlő, Érparti-szőlő, Ezüstszőlő, Bezina, stb. Az 1890-es években bevándorolt bolgárok a Köröshöz közeli földeken meghonosították az öntözéses zöldségtermesztést. Szarvas mindig a művelődés, az oktatás és a kutatás egyik regionális központja volt. Békés megye első nyomdáját Réthy Lipót itt alapította 1847-ben.  Világhírű a város legjelesebb turisztikai értéke, a Szarvasi Arborétum. Az oktatási és kulturális feladatokat is ellátó intézet gondozza a 82 hektáros Országos Jelentőségű Természetvédelmi Területen fekvő öt fás gyűjteményt, mely közül három látogatható. A turisták megcsodálják a Tessedik építette evangélikus Ótemplomot, amely fából épült három emeletes oldalhajóiról és pneumatikus rendszerű, 36 regiszteres, 3 manuális, 2483 síppal ellátott orgonájáról híres.

http://da.bloglog.hu/page/4/