Tarpa 2374 lakosú nagyközség Vásárosnaménytől 16 kilométerre, délkeletre fekszik. A régi mezőváros, fuvaros és kereskedelmi kiváltságai a középkorig nyúlik vissza. Számos régi építészeti szempontból ma ritkaságnak számító épülete van. A falu utcáin járva népi kontyolt tetejű, esztergált tornácú lakóházakat láthatunk. Némely ház mestergerendája, még a XVIII. századi feliratot őrzi. A konyha, a ruhásszekrény vagy a komód szebbnél szebb hímzéseket és szőtteseket rejt.
Egy régi magtárban hozták létre a Tájház gyűjteményét. Helyi kismesterségek hagyományait őrzik a néprajzi tárgyak.
Az országban megmaradt négy szárazmalom egyike Tarpán áll, ma is működőképes. Hajdanán a környék valamennyi községében építettek ilyet, csupán Tarpán hat működött. Ez a XIX. század elejéről való. A nagy sátortető alatt 13 méter átmérőjű fából készült fogaskerék áll, melyet befogott állatok húztak körbe-körbe. A fogaskerék a malomházban lévő orsót mozgatta, ez pedig az őrlőköveket hajtotta.
A református temploma XV. századi, gótikus stílusú. A jelentősen átalakított templom oldalbejáratán látható Báthory-címer egykori birtokosára utal.
Tarpa nevét két történelmi személy tette ismertté. Mindketten a magyar függetlenségért harcoltak, bár 250 év különbséggel. Rákóczi egyik legelső és legodaadóbb híve Esze Tamás tarpai származású jobbágy volt. Ő vezette 1703-ban Lengyelországba azt a parasztküldöttséget, akik igyekeztek meggyőzni fejedelmüket a szabadságharc szükségességéről. Vele küldte Magyarországra a felkelésre mozgósító kiadványt. Kuruc brigadérosként gyalogezrede élén, több ütközetet vívott a Habsburgok ellen. Esze Tamás szobra a község központjában áll, egy szép bélyeg motívuma is lett. Tarpa ekkor tájt kapott hajdú kiváltságot, kettős palánkkal vették körül a települést. A község másik híres szülötte Bajcsy Zsilinszky Endre, aki a német megszállás idején az ellenállás mártírjává vált. Sírja a község temetőjében található.
A sík tájon utazó elé váratlan látvány tárul. A tarpai Nagy-hegy az alföldi peremvidék vulkanikus tevékenységének néma tanúja. A 154 méter magas lesüllyedt kúp az Északkeleti – Kárpátok belső vulkanikus övének előhírnöke. A kráter csúcsát és közepét 1860 óta bányásszák kemény köve, a dacit miatt. Ma kőfejtő és a tarpaiak szőlőhegye. Az oldalait borító több méter vastag lösznek és a napsütésnek köszönhető ez. A hegy tetején állva elénk tárul a Beregi-síkság és a Beregszászi hegyek.
A hegy mögötti láthatáron húzódik a Tarpai- tölgyes. Országos jelentőségű természetvédelmi terület. Valamikor ez az erdő adta a környék vízi- és szárazmalmainak és egyéb építményeinek a faanyagát. Ma is kimagasló hozamképességű 25-30 méteres, 120 éves példányokat is találni. Főfaja a kocsányos tölgy, mellette a gyertyán és a mezei juhar. Aljnövényzetében ritkaságok: a szagos müge, a kapotnyak és a berki szellőrózsa virít. Az erdő madara a kékvércse, a kabasólyom és a holló, az alföldi nagytájon csak itt fordul elő a szemeslepke.
Tarpától északnyugatra egy fiatalabb gyertyános tölgyes, a Téb-erdő húzódik meg. Területén több elhagyott, egészévben vízzel telt holtág található.

http://ea.bloglog.hu/page/4/