Az igazi vigasztalást egyedül Istenben kell keresnünk

1. Amit lelki vigasztalásomra csak kívánhatok vagy gondolhatok, nem a jelenben, hanem a jövő életben reménylem. Ha a világ minden vigasza az enyém volna és minden gyönyörűségét élvezhetném, bizonyos, hogy mindez nem tartana sokáig. Amiért is én lelkem, teljes vigasztalást és tökéletes megelégedést egyedül Istenben, a szegények vigasztalójában s az alázatosak oltalmazójában találhatsz.
     Várakozzál egy kissé, én lelkem, várakozzál az isteni ígéretre és minden jóban bővelkedel majd az égben. Ha a jelenvalókat nagyon rendetlenül kívánod, elveszíted az örökkévaló mennyeieket. A földieknek vedd hasznát, de a mennyeiek után kívánkozzál. A földi jó nem bír kielégíteni, mert nem ennek élvezetére vagy teremtve.

2. Ha minden teremtett jó a tied volna is, nem lennél szerencsés és boldog, mert minden boldogságod és üdvösséged Istenben van, ki mindent teremtett. Nem olyan boldogság ez, mint amilyent a világ esztelen kedvelői gondolnak és magasztalnak, hanem amilyent reménylenek Krisztusnak jámbor hívei, s néha előre élveznek a jólelkűek és tiszta szívűek, kiknek gondolatai az égben járnak.
     Hiábavaló és rövid minden emberi vigasztalás. Boldog és igaz vigasztalás egyedül csak az, melyet az igazság önt lelkünkbe.

A jámbor ember mindenhova magával viszi vigasztalóját, az Úr Jézust, és így szól hozzá: Légy velem, Uram Jézusom, mindenhol és mindenkor. Vigasztalásom az legyen, hogy szívesen nélkülözzek minden emberi vigaszt. S ha a te vigasztalásod sincsen velem: legyen vigasztalásom a te szent akaratod, s az a tudat,hogy igazságosan tész próbára engem. Mert nem fogsz mindig haragudni s nem fogsz mindörökké fenyegetődzni. (102. Zsolt 102,9)

1. Engedd, fiam, hogy akaratom szerint bánjak veled; mert tudom, mi szolgál javadra. Te emberileg gondolkodol; sokban emberi hajlandóság szerint ítélsz.

2. Uram, igaz, amit mondasz. Felőlem való gondoskodásod nagyobb, mint minden gond, amit magamra fordíthatok. Nagyon bizonytalan annak állapota, ki nem hagyja reád minden gondját.
     Csak azt add, Uram, hogy akaratom igazán és szilárdul hozzád ragaszkodjék, s aztán tégy velem tetszésed szerint. Hisz bármit tész velem, az csak jó lehet. Ha azt akarod, hogy homályban éljek, áldott légy; s ha azt akarod, hogy világosságban legyek, akkor is áldott légy. Ha vigasztalni méltóztatol, áldott légy; ha büntetni akarsz, akkor is egyenlőképpen áldott légy.

3. Fiam, így kell cselekedned, ha az én ösvényemen akarsz járni. Egyenlő módon készen kell lenned a szenvedésre s az örömre. Egyenlő jókedvvel kell venned az ínséget és a szegénységet, a bőséget és a gazdagságot.

4. Uram, szívesen tűröm éretted, amit reám akarsz mérni. Készségesen fogadom kezedből a jót s a rosszat, az édeset s a keserűt, a vígságot és szomorúságot, és mindenért, ami csak ér, hálát adok neked. Csak a bűntől őrizz meg s nem félek sem a haláltól, sem a pokoltól.
     És csak mindörökre el ne vess magadtól, s ne törülj ki az élet könyvéből; akkor árt nekem, bármilyen csapás ér is engem.