Hajdúböszörmény 31996 lakosú város a 35-ös főútvonal és a valamikor megépülő M35-ös autópálya mentén helyezkedik el. A város magyar hazánk negyedik legnagyobb települése 37078 hektáros területével. A települést érinti a 109-es/Debrecen-Tiszalök/ vasútvonal is. Hajdúböszörmény közigazgatási területének nagyobb része a Hajdúhát jó minőségű fekete föld területéhez tartozik. Domborzati szempontból nincsenek nagy magasságú szintkülönbségek, ami kedvező a közlekedés, az építés és az infrastruktúra fejlesztése szempontjából. A város vízrajzilag a Keleti-főcsatornához tartozik, nagyobb folyóvize, állóvize nincs. Értékes természeti adottságai az idegenforgalmi és gyógyászati célra egyaránt alkalmas termálvíz. A város neve a régi magyar nyelvben mohamedán vallású, valószínűleg bolgár-török nyelvű, csatlakozott népelemet jelentett, amely az Árpád-korban fontos kereskedelmi és gazdasági tevékenységet folytatott. A tatárjárás semmisítette meg őket. A történeti források először 1248-ban Nagyböszörmény néven említik. 1325-ben számottevő hely volt, ahol heti vásárokat is tartottak. Mezővárosi rangját 1410-ben kapta. A debreceni uradalom részeként került Brankovics György szerb despota földesurasága alá 1420-1440-ig, ezt követően a város a Hunyadi család tulajdonába került. Minden jel szerint erre az időre tehető a város híres településszerkezetének a kialakulása, amelynek alapját két keresztutca képezi. Az 1591-ben kitört 15 éves háború alatt a környékbeli települések: Pród, Zelemér, Vid elpusztultak, de Böszörmény nem néptelenedett el teljesen. 1608-ban 59 adózó jobbágyot írtak össze. A település nevében a hajdú előtag arra a fegyverforgató népre utal, amely a XV. század végén alakult ki, s akik a magyar történelem egyetlen sikeres szabadságharcát, Bocskai Istvánét győzelemre vitték. Kállóból 1609-ben Böszörménybe Bocskai István kiváltságolt hajdúi települtek át Báthory Gábor cserelevelével, mivel ott sokszor összetűztek a császári helyőrséggel. A város a XVII. század folyamán a nemesi jogok birtokában komoly katonai erőt jelentett elsősorban a mindenkori erdélyi fejedelmek szolgálatában. 1669-ben a Hajdúkerület központja lett, s katonai jelentőségének csökkentésével egyre inkább olyan szabadalmas hellyé alakult, amelynek igazi jellemzője: a szabadparaszti fejlődés, a belső autonómia, a nemesi vármegye joghatóságának elkerülése volt. A helyi társadalom gerincét a tehetős parasztpolgárok alkották, akik saját egyéni boldogulásuk mellett sokat tettek azért, hogy a város szellemisége a környéken példamutató legyen. E téren a református egyház és annak iskolája, a mai gimnázium őse, amely a debreceni kollégium részeként működött, meghatározó volt. A kiegyezés után Hajdú vármegye kialakulásával, 1876-ban megalakult a Hajdúkerület. A vármegye székhelye, a heves érdekharcok után az addig Bihar megyéhez tartozó Debrecen lett. A dualizmus korában egyenletes fejlődés jellemezte a várost. Vasútja 1884-ben épült meg. A XIX-XX. századforduló idején jelentős sikerek születtek a kulturális élet területén, létrejött a helyi újság és kezdett kibontakozni a böszörményi festőiskola. Az I. és a II. Világháború nagy véráldozattal járt, soha nem látott károkat okozva a város épületeiben és lakosságában. A város legértékesebb műemléke a településszerkezete. Legklasszikusabb példája a kétbelkertesnek nevezett településnek. Legfőbb jellegzetessége az elliptikus, majdnem kör alakú városmag, sűrű beépítettsége, amelyet széles sávban körkörös formában kertségi övezet vesz körül. A városbelsőből kivezető négy sugárút még karakteresebbé teszi a városszerkezetet. A városmagot a kétbelkertesek övezték, amely némi védelmi funkción túlmenően elsősorban mezőgazdasági tevékenység színtere volt. Később a lakosság gyarapodásával a kétbelkertek benépesültek, s az eredetileg hatalmas kiterjedésű szérűskertek építészeti feltárására jöttek létre az, úgynevezett zúgok, amelyek ma is oly jellegzetesek a városban. Hajdúböszörmény ma ipari-agrár- szolgáltató város. A város iparának fejlődése az 1960-as évek második felében kezdődött. Új üzemek telepítésével elsősorban a budapesti nagyobb cégek jelentek meg. Új iparágak honosodtak meg: a fényforrás lelkét jelentő spirálgyártás, egészségügyi és higiéniai termékek előállítása, cipőgyártás és cipőfelső-készítő. Az 1990-es években átalakult a város ipara, teljesen magánkézbe került. Ma mintegy 1600 működő vállalkozás van a városban. Hajdúböszörmény város területrendezési szempontból két kijelölt, összefüggő iparterülete van. A város az ország mezőgazdaságának kulcszónája. A hajdúsági löszház részeként jó minőségű egybefüggő termőföld áll rendelkezésre. Termesztett főbb növények: kukorica, őszi búza, cukorrépa, burgonya, napraforgó. A kukorica és a búza az összes vetőterületből mintegy 50%-ot képvisel évről évre. Az állattartás meghatározó állatfaja a szarvasmarha, sertés és juh. Itt született Sillye Gábor hajdú főkapitány és Káplár Miklós festőművész.
A református temploma a XX. század elején a régi barokk templom romantikus stílusban való átépítésével nyerte el mai formáját, Czigler Győző tervei alapján. A templombelsőt fából készült kazettás mennyezettel és kétemeletes karzattal alakították ki, a templom dísze a hatalmas orgonaház és a gyönyörű városcímer. A templom mellett a hajdúvárosokat jellemző hétalakos szoborcsoport, a „Táncoló hajdúk” tekinthető meg.
Előtte, a téren Holló Barnabás alkotását, Bocskai szobrát a bécsi béke 300. évfordulóján, 1906-ban leplezték le.
A Hajdúsági Múzeum, a Hajdúkerület műemlék székházában kapott otthont. Az épület keleti szárnya provinciális barokk stílusban épült a XVIII. század második felében, északi szárnyát neoklasszicista stílusban 1870-ben emelték. Az emléktábláján olvasható: Itt kiáltották ki először a köztársaságot 1849. április 28-án.
A Káplár Miklós Emlékház, a város szülöttének festményeivel ismerteti meg a látogatót.
Az 1950-es években a város északnyugati részén szénhidrogén kutató források közben találtak rá a termálvízre. A fürdő gyakorlatilag 1960 óta üzemel. Jelenleg 4,5 hektáros területtel rendelkezik, ahol egész évben termál és tisztasági kádfürdő, szauna, szolárium, masszázs, a nyári hónapokban strandfürdő üzemel. Teniszpálya, valamint rendelkezésre álló nagy szabadtéri területen más pihenési lehetőségek is biztosítva vannak.
A református temploma a XX. század elején a régi barokk templom romantikus stílusban való átépítésével nyerte el mai formáját, Czigler Győző tervei alapján. A templombelsőt fából készült kazettás mennyezettel és kétemeletes karzattal alakították ki, a templom dísze a hatalmas orgonaház és a gyönyörű városcímer. A templom mellett a hajdúvárosokat jellemző hétalakos szoborcsoport, a „Táncoló hajdúk” tekinthető meg.
Előtte, a téren Holló Barnabás alkotását, Bocskai szobrát a bécsi béke 300. évfordulóján, 1906-ban leplezték le.
A Hajdúsági Múzeum, a Hajdúkerület műemlék székházában kapott otthont. Az épület keleti szárnya provinciális barokk stílusban épült a XVIII. század második felében, északi szárnyát neoklasszicista stílusban 1870-ben emelték. Az emléktábláján olvasható: Itt kiáltották ki először a köztársaságot 1849. április 28-án.
A Káplár Miklós Emlékház, a város szülöttének festményeivel ismerteti meg a látogatót.
Az 1950-es években a város északnyugati részén szénhidrogén kutató források közben találtak rá a termálvízre. A fürdő gyakorlatilag 1960 óta üzemel. Jelenleg 4,5 hektáros területtel rendelkezik, ahol egész évben termál és tisztasági kádfürdő, szauna, szolárium, masszázs, a nyári hónapokban strandfürdő üzemel. Teniszpálya, valamint rendelkezésre álló nagy szabadtéri területen más pihenési lehetőségek is biztosítva vannak.
http://ea.bloglog.hu/page/6/
