Hajdúdorog 9467 lakosú város a Hajdúnánástól délkeletre, 7 kilométerre a 109-es/Debrecen-Tiszalök/ vasútvonal mentén. Régészeti leletek tanúsága szerint már a rézkorban is lakott hely volt. Erre utal a város határában talált rézbalta, ami Krisztus előtt 2300-2000 körül készült.
Határában honfoglaláskori temetőt találtak. Dorog első okleveles említése 1301-ből származik. A falu a tatárjárás alatt elpusztult. 1430-ban a települést Dorogegyháza néven említik. 1594-ben tízezer krimi tatár tört be Szabolcsba, és ekkor feltehetően Dorog is elpusztult. Jelentős történelmi dátum a település életében 1605, a Bocskai-szabadságharc. Bocskai István fejedelemmé választása után hajdúinak nemesi címet adományozott, egyúttal biztosította letelepedésüket Böszörmény, Dorog, Hadház, Nánás, Polgár, Szoboszló, Vámospércs területén. Írásos adatok szerint újabb település már a mai helyén volt, de a török háborúk idején elpusztult. A három részre szakadt Magyarországon Dorog előbb a senki földjéhez tartozott, majd vállalnia kellett a hódoltsági adót. Dorog 1639-ben mezővárosi címet kapott. A többi hajdúvároshoz hasonlóan a letelepedés itt is tizedekben történt. A várost négy tizedre osztották: Hegytized, Gáttized, Viditótized és Telekhegytized. A hajdúk által kialakított új település védelmi jellegű, zárt rendszerű település volt. Középen állt az őrtorony a templom erőddel, amit vastag fal vett körül, négy sarkán körte alakú bástyával, amiből ma már csak egy falrész van meg. Részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban is. Hűséggel szolgálták a fejedelmet. A Rákóczi-szabadságharc elmúltával viszonylag békés időszak következett, amit csak a különböző járványok (kolera) szakítottak meg. Viszonylag mindenki békében tette a dolgát, egy ilyen vidéki kisvárosban talán tudomást sem szerezve a felvilágosodásról, majd a reformkorról. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcból a dorogi hajdúk is derekasan kivették a részüket, öt századost és több száz katonát adva a haza mentésére. A város nagyon sok családját érintette a szabadságharc utáni megtorlás: börtönbüntetés, birtokvesztés formájában. A kiegyezés után Dorogon is emelkedett a lakosság száma, a századfordulóra elérte a 9900 főt. 1886-ban lemondott városi rangjáról, és község, majd nagyközség lett. Lemondásának oka: a történelmi és gazdasági események kedvezőtlen alakulása. Az igazgatási szervezetek költségeinek magas volta miatt nem maradhatott kiváltságos város. A hajdúváros többször kért magyar nyelvű liturgiát és püspökséget. Hazánk egyetlen 1912-ben alapított görög katolikus püspökségnek most is Hajdúdorog a székhelye. Városi rangját ismét 1989. március 1-jén nyerte vissza. A város mai arculatát befolyásolja a 3283 darab lakóépület. Ezek között vannak olyan épületek, amelyek a hagyományokat őrzik, zártsorú utcával párhuzamos gerincű, kispolgári típusú házak. Főként a város központjában helyezkednek el.
Dorog nevezetessége a görög katolikus székesegyház és erődfal. A templomot barokk stílusban 1750-1770 között építették, 1869-ben romantikus stílusúra alakították át. 1912 óta a magyarországi görög katolikus püspökség székesegyháza. Ikonosztáza 54, zömében XVIII. századi késő barokk festményből áll. Az 50 méter hosszú lőréses erődfal valószínűleg a XIV. századi templomot övezte. A betelepülő hajdúk erősítették meg a pusztuló erődőt is.
Itt született Görög Demeter kultúrpolitikus, irodalmár, térképszerkesztő, nevelő.
Határában honfoglaláskori temetőt találtak. Dorog első okleveles említése 1301-ből származik. A falu a tatárjárás alatt elpusztult. 1430-ban a települést Dorogegyháza néven említik. 1594-ben tízezer krimi tatár tört be Szabolcsba, és ekkor feltehetően Dorog is elpusztult. Jelentős történelmi dátum a település életében 1605, a Bocskai-szabadságharc. Bocskai István fejedelemmé választása után hajdúinak nemesi címet adományozott, egyúttal biztosította letelepedésüket Böszörmény, Dorog, Hadház, Nánás, Polgár, Szoboszló, Vámospércs területén. Írásos adatok szerint újabb település már a mai helyén volt, de a török háborúk idején elpusztult. A három részre szakadt Magyarországon Dorog előbb a senki földjéhez tartozott, majd vállalnia kellett a hódoltsági adót. Dorog 1639-ben mezővárosi címet kapott. A többi hajdúvároshoz hasonlóan a letelepedés itt is tizedekben történt. A várost négy tizedre osztották: Hegytized, Gáttized, Viditótized és Telekhegytized. A hajdúk által kialakított új település védelmi jellegű, zárt rendszerű település volt. Középen állt az őrtorony a templom erőddel, amit vastag fal vett körül, négy sarkán körte alakú bástyával, amiből ma már csak egy falrész van meg. Részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban is. Hűséggel szolgálták a fejedelmet. A Rákóczi-szabadságharc elmúltával viszonylag békés időszak következett, amit csak a különböző járványok (kolera) szakítottak meg. Viszonylag mindenki békében tette a dolgát, egy ilyen vidéki kisvárosban talán tudomást sem szerezve a felvilágosodásról, majd a reformkorról. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcból a dorogi hajdúk is derekasan kivették a részüket, öt századost és több száz katonát adva a haza mentésére. A város nagyon sok családját érintette a szabadságharc utáni megtorlás: börtönbüntetés, birtokvesztés formájában. A kiegyezés után Dorogon is emelkedett a lakosság száma, a századfordulóra elérte a 9900 főt. 1886-ban lemondott városi rangjáról, és község, majd nagyközség lett. Lemondásának oka: a történelmi és gazdasági események kedvezőtlen alakulása. Az igazgatási szervezetek költségeinek magas volta miatt nem maradhatott kiváltságos város. A hajdúváros többször kért magyar nyelvű liturgiát és püspökséget. Hazánk egyetlen 1912-ben alapított görög katolikus püspökségnek most is Hajdúdorog a székhelye. Városi rangját ismét 1989. március 1-jén nyerte vissza. A város mai arculatát befolyásolja a 3283 darab lakóépület. Ezek között vannak olyan épületek, amelyek a hagyományokat őrzik, zártsorú utcával párhuzamos gerincű, kispolgári típusú házak. Főként a város központjában helyezkednek el.
Dorog nevezetessége a görög katolikus székesegyház és erődfal. A templomot barokk stílusban 1750-1770 között építették, 1869-ben romantikus stílusúra alakították át. 1912 óta a magyarországi görög katolikus püspökség székesegyháza. Ikonosztáza 54, zömében XVIII. századi késő barokk festményből áll. Az 50 méter hosszú lőréses erődfal valószínűleg a XIV. századi templomot övezte. A betelepülő hajdúk erősítették meg a pusztuló erődőt is.
Itt született Görög Demeter kultúrpolitikus, irodalmár, térképszerkesztő, nevelő.
http://ea.bloglog.hu/page/6/
