Debrecen 211038 lakosú megyei jogú város a 33-as, a 35-ös, 4-es, a 47-es, a 471-es főközlekedési utak találkozásánál, valamint a valamikor megépülő M35-ös autópálya mentén fekszik. A helység a 100-as/Záhony- Nyíregyháza-Debrecen- Szolnok-Budapest/, a 105-ös/Nyírábrány-Debrecen/, a 106-os /Nagykereki-Sáránd- Debrecen/, a 107-es/Létavértes- Sáránd- Debrecen/, a 108-as/Füzesabony-Debrecen/, a 109-es/Debrecen-Tiszalök/ és a 110-es /Mátészalka- Nyírbátor- Debrecen/ vasútvonalak gócpontja. A város nevét először a villa Debrezun alakban olvashatjuk 1235-ben a Váradi Regestrumban. 1271-ben Dubrychyn, a XIII. század utolsó éveiben Debruchum formában fordul elő. Nevét egyesek török eredetűnek mondják és a „debresen”=”éljen, mozogjon” jelentéssel azonosítják. Debrecen környéke már az ókorban is lakott hely volt. Az 896-os honfoglalás előtt vandálok, gótok, szarmaták, gepidák, avarok és bolgárok lakta, uralta e tájat. A mai Debrecen pereme gyakran volt nagy birodalmak, népek közötti határvidék. A város északi részén lévő Nagyerdőben, és a keleti erdős pusztákon megtalált Ördögárok is nagy határvédelmi rendszer része volt. A védővonalat képező mély és széles árok, amelyen az átjutást az oldalába és mélyébe beásott kihegyezett rönkfák akadályozták, egy kis rekonstruált része ma is látható a városból keletre, a Vámospércs felé vezető út déli oldalán, a „Zsuzsi” erdei kisvasút Csereerdei megállójánál. A négy égtájat összekötő utak találkozásánál, több falu összeolvadásából létrejött Debrecen településtörténete a honfoglalás utáni évszázadokban alig ismert. Annyi bizonyos, hogy a tatárjárás utáni évtizedekben kezdett kiemelkedni a környékbeli falvak közül. A városfejlődés fontos állomása volt a Nagy Lajos királytól 1361-ben elnyert privilégiumlevél, amely Debrecent a szabadalmas mezővárosok közé emelte. A szabad bírói-, és tanácsválasztási jog igen nagy lehetőségeket teremtett a zömmel iparos-állattenyésztő tevékenységet folytató lakosság előtt. A kereskedés következtében a XVI. századból fennmaradt városi jegyzőkönyvek már jól működő nyugat- és észak-európai kapcsolatokat mutatnak. A marhakereskedés, az állattenyésztés, a kézműipar és a Város központi szerepe számottevő gazdaságot teremtett, bár ez Debrecen külső megjelenésében vajmi kevéssé látszott. A tartós építőanyag hiánya miatt csupán kevés ház épült kőből és az utcák sem voltak burkoltak. A település védelmét katonák, erős bástyák és várfalak helyett a város körüli 4-5 méter mély árok és még inkább a várossal kapcsolatban állt hatalmaktól józan ésszel, ravaszsággal, diplomáciai ügyességgel, bőkezű adományokkal megszerzett menlevelek biztosították váltakozó sikerrel. Egyszer királyok, fejedelmek írása, máskor török oklevél ígért védelmet az ütközőpontban lévő városnak. Ezért hol a nyugat felé terjeszkedő muszlim vallású török világbirodalom, hol a keleti irányban hódító katolikus európai uralkodók, hol éppen az ellenük felkelt magyar fejedelem, II. Rákóczi Ferenc csapatait tartotta élelemmel, pénzzel a város. A középkori vallás reformmozgalom hamar gyökeret vert Debrecenben, amely a XVI. század derekától kizárólag protestáns lakosságúvá vált. Debrecen építészeti jelképe, a kéttornyú Református Nagytemplom helyén évszázadokig állt gótikus Szent András templom hányatott sorsa híven tükrözi a város életét. A sokadszor leégett templom XIX. század elején történt lebontásáig leégések, újraépítések egymást követő láncolata jellemezte a város és lakói mindennapi életét is. A teljes egészében magyar népességű, büszke város mozgalmas történetében a kíméletlen sarcok, tűzvészek, teljes kiürítéssel járó menekülések, fosztogatások, elemi csapások, járványok gyakran váltották egymást. 1695-ban a sok-sok szolgálat, adomány elismerésére Magyarország szabad királyi városai közé emelte Debrecent I. Lipót. A kiváltság törvénybe iktatásáról szóló 1715. évi 108. törvénycikk egyik passzusa nyomán, két és fél évszázad kényszerű távollét után visszatért a „kálvinista Rómába” a római katolikus egyház. A város által adományozott templomtelken a piarista szerzetesek vállalták a missziót és hamarosan felépült templomuk is, a mai Szent Anna Székesegyház. Debrecen birtokai vásárlással, vagy éppen zálogjogon szerzett földekkel, legelőkkel, erdőkkel óriási, közel 1000 négyzetkilométer területűvé duzzadt az évszázadok folyamán. Messze földön ismert vásárain világrészek árucikkei cseréltek gazdát. A város tulajdonában állt végtelen Hortobágy legelőin tenyésztett állatok hatalmas számban leltek piacot Európa-szerte. Méltán keresett ipari remekeit helyi alapanyagból készítették a nagy múltú debreceni céhek külországokat is megjárt mesterei. A város iparos, kereskedő polgárai a belvárost övező szántóföldeken és zárt szőlőskertekben növénytermesztéssel foglalkoztak. Debrecen iskolái közül messze kiemelkedett a mai egyetemek elődje, a több mint négy és fél évszázada töretlenül működő, külföldön is elismert Református Kollégium. Falai között nagy tudású professzorok adták át tudományukat sok későbbi hírességnek. Nagy költőink, tudósaink büszkén vallják tanítójuknak az Alma Matert. Az 1800-as évek első felében Európában és Magyar Királyságban is zajló polgári és forradalmi mozgalmakhoz vegyes érzelmekkel viszonyult a változásokat hagyományos óvatossággal fogadó város. Az 1848. március 15-én kitört magyar forradalom Debrecenre is nagy hatással volt. Az események nyomán kibontakozó szabadságharc a Városnak különleges szerepet szánt: 1849. év első felében, öt hónapra ide költözött az ország kormánya, így Magyarország ideiglenes fővárosa, a „szabadság Őrvárosa” lett. Az országgyűlés a Református Kollégium Oratóriumában tartotta üléseit. A szabadságharc világhírű vezére, Kossuth Lajos itt, Debrecenben, a Református Nagytemplomban mondta ki a Bécsben székelő uralkodóház, a Habsburgok trónfosztását, Magyarország függetlenségét. A város lakossága önkéntesekkel és anyagi javakkal támogatta a kibontakozó szabadságharcot, amelynek utolsó csatája itt, itt Debrecen nyugati részén zajlott le 1849. augusztus 2-án. Az ütközetben az osztrák uralkodó segítségére siető hatalmas túlerejű orosz cári csapatok döntő vereséget mértek a magyar honvédségre. A XIX. század közepének viharos eseményei után lassan konszolidálódott a város helyzete. Debrecent 1857-ben érte el Pest felől a vasút. A hamarosan vasúti gócponttá vált városban nagy ipari fejlesztések kezdődtek. A külső megjelenésre is egyre többet áldozó, szépülő városban 1865-ben nyitották meg a mai Csokonai Színházat. Kórházak, egyházi és világi iskolák, laktanyák, templomok épültek. Új épületben kezdte meg működését a Királyi Táblabíróság. A Piac utca látványa a helyi gőzvasúttal, parkokkal és egyre szaporodó emeletes házakkal lassacskán nagyvárosi jellegűvé vált. A XIX-XX. századfordulón átívelő beruházások során épültek fel az egyetemi klinikák, az 1944-ben lebombázott világvárosi vasútállomás, az Arany Bika szálloda grandiózus épülete, vagy az új megyeháza. A Nagyerdőben vezető út mentén és közelében, a volt Sétakertben drága villák épültek. A XIX: századvég nagyvárosi építkezései, a közparkok létesítése, a Nagyerdőben a XIX. század elején fellelt gyógyhatású vízre 1823-ban felépült a fürdőház és környékének tervszerű rendezése is a vitathatatlan fejlődést mutatja. A nagyvárossá válás látványos jeleként 1884-ben a fővárost is megelőzve épült Debrecenben közúti vasút. A XX. század tízes éveitől kezdve villamos vontatású közlekedési eszköz, még ma is közel azonos nyomvonalon szállítja az utasokat a vasútállomástól a Nagyerdőbe. Az I. Világháború, az azt követő forrongások, a román megszállás, majd a Világháborút lezáró békediktátummal kialakított országhatárok között Debrecen az ország szélére sodródott. A megváltozott körülmények között a gazdasági válság, az eladósodásból való kilábalás egyik kiútját a külkapcsolatok, a turizmus fejlesztésében látták és találták meg a város vezetői. Ennek keretében került sor az 1920-30-as évek során a Nagyerdő parkerdejének nagyszabású rendezésére, fejlesztésére, benne oktatást, gyógyítást, gyógyulást, pihenést, sportolást, kegyeletet szolgáló létesítmények megvalósításával. Ekkor épült Magyarország első stadionja is Debrecenben. Jó kezdeményezésnek bizonyult a városi tulajdonú óriáslegelő, a Hortobágy, mint turisztikai látványosság bekapcsolása a nemzetközi turizmusba. Ekkor fejezték be többek között az egyetem építését is. A II. Világháború végén a bombázások és más harci cselekmények szinte megsemmisítették a nagyvárost. Az esztelen pusztításban az épületek 70%-a szenvedett valamilyen sérülést. Amikor 1944-ben megindult Debrecenben az évszázados hagyományokra visszamutató újjáéledés, helyreállítás, egy rövid időre ismét Magyarország fővárosa lett: itt ülésezett a háború végén az Ideiglenes Nemzetgyűlés. A harcok elülte után a városi gazdák, iparosok, kereskedők a világégés előtti állapotok helyreállításába fogtak hozzá. Ezúttal azonban a történelem egészen más irányt mutatott. A tulajdonrendszer erőszakos megváltoztatása évszázados hagyományok beidegződések kényszerű feladását jelentette. Nemcsak polgárai, de Debrecen, a nagybirtokos város is elvesztette birtokait és területének több, mint felét. Egyebek mellett elcsatolták Hortobágyot, megszűnt Gut és Savóskút hatalmas erdői feletti rendelkezési joga. A város határából kisebb-nagyobb területek a környező falvakhoz kerültek, illetve új községeket alakítottak ki külsőségein. Például ekkor született Ebes, Nagyhegyes. A megyei és országos központokból vezérelt ”tanácsi irányítás” éppúgy eredményezett nagyszerű vagy csupán monumentális alkotásokat, mint érthetetlen, kicsinyes elhanyagoltatást, mellőztetést. A közösségi tulajdonlás nemegyszer vált egyenlővé a gazdátlansággal. A sok-sok család lakásgondján enyhítő, jól felszerelt, ám többnyire rideg panelházakból álló lakótelepek létrejötte, a nagy állami ipartelepítés fény- és árnyoldalai látványos és mélyreható változásokat eredményeztek a város arculatában is.
Itt született Maróthy György matematikaprofesszor kántusszervező, Diószegi Sámuel botanikus, Fazekas Mihály költő botanikus, Csokonai Vitéz Mihály költő, Boka Károly híres cigányprímás, Ujházy Ede színész, Medgyessy Ferenc szobrász, Oláh Gábor költő, Ecsedi István néprajzkutató, Juhász Géza Író irodalomtörténész, Gáborjáni Szabó Kálmán festőművész grafikus, Gulyás Pál költő és Sarkadi Imre író.
Itt született Maróthy György matematikaprofesszor kántusszervező, Diószegi Sámuel botanikus, Fazekas Mihály költő botanikus, Csokonai Vitéz Mihály költő, Boka Károly híres cigányprímás, Ujházy Ede színész, Medgyessy Ferenc szobrász, Oláh Gábor költő, Ecsedi István néprajzkutató, Juhász Géza Író irodalomtörténész, Gáborjáni Szabó Kálmán festőművész grafikus, Gulyás Pál költő és Sarkadi Imre író.
http://ea.bloglog.hu/page/6/
