Bogács 2066 lakosú község Mezőkövesdtől északra, 11 kilométerre fekszik. A neandervölgyi ősember kortársa itt élt a Hór-patak völgyében. Csontmaradványait 1932-ben találták meg a mai Bogácstól északra, 5-6 kilométernyire, a Subalyuk-barlangban. Az őskőkorszak emberének „üzenete” a tomorvári kőkalapács, amit 1876-tól Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek. A kora-bronzkor több mint három és félezer éves gazdag leletanyaga pedig 1988-89-be került elő az ugyancsak Bogácshoz tartozó Pazsag-tanyáról. Boggács nevét először 1248-ban vetették papírra. Ez alapján is csaknem 750 éves település. E hosszú századok során „megbünhödte már e nép a múltat, s jövendőt”. Járt itt hódítóként tatár, török, labanc, német, orosz és még ki tudja milyen nemzet. S e nép minden pusztulás, megpróbáltatás ellenére, mint poraiból éledő phonixmadár, mindig újjászületett. Ma Bogács Észak-Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő üdülőfaluja. Oly annyira az, hogy képes volt a táj két híres történelmi városát, Egert és Mezőkövesdet jelképesen összekötő „idegenforgalmi egyenes szakaszt” háromszöggé fejleszteni.
A római katolikus templom XIII. századi, román stílusú műemlék, melyet a XIV. században gótikus elemekkel kiegészítettek.
A római katolikus templom XIII. századi, román stílusú műemlék, melyet a XIV. században gótikus elemekkel kiegészítettek.
http://em.bloglog.hu/page/8/
Szent Márton-templom
A templom elődje a XII. század körül épült, román stílusban, XIV. században átalakították gótikus stílusban. 1800-ban felújítják. XIX. században többször vihar rongálta meg a templomot, tornya leégett. 1901-ben felújítják. Freskót 1948-ban festette Takács István. 1993-ban készül el az új liturgikus tér. 2000-ben felújítják.
