Tiszanána 2660 lakosú község a Tisza-tó mellett található Heves megyei község. Felszíne alföldi sík. A tengerszint feletti magassága átlag 100 méter. Tiszanána. A név elso fele a Tisza közelségére utal, a Nána pedig eredetileg puszta személynév volt.
A község, amelyet első ízben IV. Béla király 1261-ben kelt oklevele említ, akkor még az Apocz nemzetség birtokainak szomszédjaként, a XVIII. századig közvetlenül a Tisza partján feküdt, állandó árvízveszély által fenyegetve. A folyó mentén a történelem előtti korokban különböző népek telepedtek le, hosszabb, rövidebb időre. Aztán szkíták, kelták éltek itt évszázadokon át, majd szarmaták, jazigok, s Attila hunjai. Úgy szólnak a mondák, hogy maga a király is innen, a Közép-Tisza vidékéről irányította hatalmas birodalmát. Attila halála után következtek a gepidák, az avarok, a bolgárok, a szlávok, akiknek maradékai később beolvadtak a 896 táján érkező nomád magyar törzsekbe. A hagyomány szerint Szent László király adományozta Nánát az egri püspökségnek, amelynek 1804-ig maradt birtokában, majd a szatmári püspökség tulajdonába került. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben tehát, Nánaként fordul elő, az egri püspökség 1483-1494. évi számadáskönyveiben azonban megkülönböztetésként a többi hasonló községtől Tyzanana néven szerepel. Érdekes adat, hogy az 1546. évi összeírás szerint tíz jobbágytelek van a faluban, három évvel később pedig nyolc adókötelest, hét elszegényedettet, kettő elhagyottat, és két újonnan települt telket regisztráltak. Sokat szenvedett e vidék a török pusztításoktól. A janicsárok nemcsak állatot, de a rabláncokon embereket is hajtottak a török tartományok felé. Nem csoda, hogy Eger várának 1552-es ostroma után, az 1554-es adóösszeírás szerint a település teljesen elpusztult. Amit le lehetett rombolni, azt a hódítani akarók lerombolták. Ami fölött itt sem tudtak győzni, ugyanúgy, mint csillagpéldaképpé váló hősök esetében, az a szülőföldhöz való ragaszkodás volt. Ebből a korszakból számtalan település neve ismeretes, amely végkép lekerült a térképekről. Ám Nánát újraépítették lakói. Alig telik el tíz esztendő, s már ismét tíz porta áll a romok fölött. A falu a XVII. században Török János és Kürthy Gyögy birtokába kerül. Valószínűleg azonban hamarosan visszakapja az egri püspökség, mivel a XVIII. században a község áttelepítését a folyópartról a biztonságosabb területekre már gróf Eszterházy Károly egri püspök rendeli el, a régi helyet ma is Ó-nánának nevezik.1770-1776 között belakják a tiszanánaiak által használt Kömlő pusztát. A föld nélkül maradtak közül 102 család elköltözött. Az elvándoroltak helyébe zömébe katolikus lakosság telepedett le. A XVIII. század végén Ulrich János püspöki jószágkormányzó mintegy száz düledező házat leromboltatott. Új utcasorok kijelölésével és 259 darab azonos méretű telkek kimérésével végrehajtotta a község belterületének átrendezését. Elrendelte, hogy minden jobbágy, még a negyedtelkes is nyers vagy égetett téglából két kényelmes szobát építsen, s akik erre nem voltak képesek, azokat leszorította nyolcadtelkesekké. Így nyert a falu belsősége szabályosabb alakot. A község 1804-ben az újonnan felállított szatmári püspökség birtokába jutott. Lélekszáma 1787-ben 2054 fő. Amikor 1805 után a szatmári püspökség lett a birtokos, majorsági szántógazdálkodást nem épített ki, hanem a majorüzem továbbra is állattartásból, juhászatból állt. A XIX. század első felében a helybeli katolikus lelkész egy kis kórházat állított fel, az urasági tisztilak mellett felépült a tiszanánai uradalom központi tömlöce. A szatmári püspökség 1848-ig volt Tiszanánán földesúri joga, később már csak a helység legnagyobb birtokosa. Tiszanánát több ízben így 1830-ban, 1855-ben, 1876-ban, 1879-ben, 1888-ban árvíz öntötte el.
A református templom 1752-ben épült. A katolikus templomot Galántai gróf Eszterházy Károly egri püspök építette 1788-ban. A településhez tartozik a Tisza mellett fekvő üdülőterület, Dinnyéshát.
A község, amelyet első ízben IV. Béla király 1261-ben kelt oklevele említ, akkor még az Apocz nemzetség birtokainak szomszédjaként, a XVIII. századig közvetlenül a Tisza partján feküdt, állandó árvízveszély által fenyegetve. A folyó mentén a történelem előtti korokban különböző népek telepedtek le, hosszabb, rövidebb időre. Aztán szkíták, kelták éltek itt évszázadokon át, majd szarmaták, jazigok, s Attila hunjai. Úgy szólnak a mondák, hogy maga a király is innen, a Közép-Tisza vidékéről irányította hatalmas birodalmát. Attila halála után következtek a gepidák, az avarok, a bolgárok, a szlávok, akiknek maradékai később beolvadtak a 896 táján érkező nomád magyar törzsekbe. A hagyomány szerint Szent László király adományozta Nánát az egri püspökségnek, amelynek 1804-ig maradt birtokában, majd a szatmári püspökség tulajdonába került. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben tehát, Nánaként fordul elő, az egri püspökség 1483-1494. évi számadáskönyveiben azonban megkülönböztetésként a többi hasonló községtől Tyzanana néven szerepel. Érdekes adat, hogy az 1546. évi összeírás szerint tíz jobbágytelek van a faluban, három évvel később pedig nyolc adókötelest, hét elszegényedettet, kettő elhagyottat, és két újonnan települt telket regisztráltak. Sokat szenvedett e vidék a török pusztításoktól. A janicsárok nemcsak állatot, de a rabláncokon embereket is hajtottak a török tartományok felé. Nem csoda, hogy Eger várának 1552-es ostroma után, az 1554-es adóösszeírás szerint a település teljesen elpusztult. Amit le lehetett rombolni, azt a hódítani akarók lerombolták. Ami fölött itt sem tudtak győzni, ugyanúgy, mint csillagpéldaképpé váló hősök esetében, az a szülőföldhöz való ragaszkodás volt. Ebből a korszakból számtalan település neve ismeretes, amely végkép lekerült a térképekről. Ám Nánát újraépítették lakói. Alig telik el tíz esztendő, s már ismét tíz porta áll a romok fölött. A falu a XVII. században Török János és Kürthy Gyögy birtokába kerül. Valószínűleg azonban hamarosan visszakapja az egri püspökség, mivel a XVIII. században a község áttelepítését a folyópartról a biztonságosabb területekre már gróf Eszterházy Károly egri püspök rendeli el, a régi helyet ma is Ó-nánának nevezik.1770-1776 között belakják a tiszanánaiak által használt Kömlő pusztát. A föld nélkül maradtak közül 102 család elköltözött. Az elvándoroltak helyébe zömébe katolikus lakosság telepedett le. A XVIII. század végén Ulrich János püspöki jószágkormányzó mintegy száz düledező házat leromboltatott. Új utcasorok kijelölésével és 259 darab azonos méretű telkek kimérésével végrehajtotta a község belterületének átrendezését. Elrendelte, hogy minden jobbágy, még a negyedtelkes is nyers vagy égetett téglából két kényelmes szobát építsen, s akik erre nem voltak képesek, azokat leszorította nyolcadtelkesekké. Így nyert a falu belsősége szabályosabb alakot. A község 1804-ben az újonnan felállított szatmári püspökség birtokába jutott. Lélekszáma 1787-ben 2054 fő. Amikor 1805 után a szatmári püspökség lett a birtokos, majorsági szántógazdálkodást nem épített ki, hanem a majorüzem továbbra is állattartásból, juhászatból állt. A XIX. század első felében a helybeli katolikus lelkész egy kis kórházat állított fel, az urasági tisztilak mellett felépült a tiszanánai uradalom központi tömlöce. A szatmári püspökség 1848-ig volt Tiszanánán földesúri joga, később már csak a helység legnagyobb birtokosa. Tiszanánát több ízben így 1830-ban, 1855-ben, 1876-ban, 1879-ben, 1888-ban árvíz öntötte el.
A református templom 1752-ben épült. A katolikus templomot Galántai gróf Eszterházy Károly egri püspök építette 1788-ban. A településhez tartozik a Tisza mellett fekvő üdülőterület, Dinnyéshát.
Szent József kápolna
Szeplőtelen Fogantatás templom
