A községben 1171-ben premontrei apátságot alapítottak. Ez 1436-ban elnéptelenedett, de néhány fala még 1797-ben is állt. Helye ma nem ismert. Az apátság birtokait a jezsuiták kapták meg, akik felépítették a mai kis templom elõdjét. Ezt 1788-ban felújították, majd a Historia Domus szerint 1804-ben újjáépítették barokk stílusban. 1920-ban leégett, akkor tornyát is fel kellett újítani. A templom egyhajós, megközelítõen keletelt, elõreugró homlokzati toronnyal épült. Tornyát fõ-, öv- és órapárkány tagolja, barokk sisak fedi, ferde falsíkok találhatók a hajószentély csatlakozásánál. A szentély egyenes záródású, erõteljes saroklekerekítéssel. Ablakai füles, záróköves, szegmentíves kõkerettel vannak ellátva, ajtajai is szegmentívesek. A templom síkmennyezetû, padlója négyzetes téglákkal van burkolva. Falait hossz- és keresztirányban vonóvasak merevítik, a szentélyt kívülrõl is vaspántok veszik körül. A toronycsarnokban Szt. Alajos rokokó keretes képe függ, részben szétbontott neogót oltára helyett igen modern felfogású oltár készült.