Nagyigmánd 2985 lakosú (2010. január 1.) nagyközség, Komárom-Esztergom megye északnyugati régiójában helyezkedik el. Közlekedés földrajzi helyzete igen kedvező. Közúton nyolc irányból közelíthető meg, közülük a 13-as főút többek között az 5 km-re lévő M1-es autópályával köti össze a települést. Vasútállomással is rendelkezik az 5-ös/Komárom-Székesfehérvár/ vonalon. A település elnevezése a német Wigman személynévből ered, mely egykori tulajdonosára, a Gizella királynéval ideérkezett bajor lovagok egyikére utal. A Nagy-előtag Kisigmándtól különbözteti meg. Legkorábbi okleveles említése 1233-ból származik, Wygman és Huigman alakban. 1234-ben Vigmam, 1236-ban Vigman, 1257-ben Wigman, 1270-ben Wygman, 1290-ben Wygmand, 1332-ben Vigman változatban. Az Árpád-korban az egyfalus kisnemesi Vigman - Igmánd - nemzetség tulajdona volt 1332-ben Róbert Károly király Tamás csókakői várnagynak adományozta. Az 1400-as évek elején a Zichyek tartottak igényt a falura. A 15. század közepén pedig már a Hédervári család volt itt a birtokos. 1526-ban Bakith Pál és testvérei kapták királyi adományként. A török a szomszédos Csanak és a mai falu területére eső Csicsó településekkel együtt többször is elpusztította, így elnéptelenedett és csak nehezen települt be újra. A török korban elpusztult Csanak falu nevét őrzi Kiscsanak-puszta. A pannonhalmi főapátság birtoka volt. Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát már 1102-ben említi egy pápai bulla. 1241-ben a tatárok elpusztították, de 1257-ben már királyi udvarnokok laktak a területén 1340-ben Kiscsanak, 1430-ban Kápolna néven említették. A török pusztítás után már nem fejlődött községgé. Ugyancsak a török korban elpusztult egykori falu helyét jelzi a Csicsó nevű tagosított legelő is. Nagyigmándot 1612-ben birtokosa, Enyingi Török István kísérelte meg betelepíteni, de sikertelenül. Ez csak 1643-ban sikerült, amikor Csáky László, a gesztesi vár birtokosa református magyarokkal telepítette be. 1649-ben még csak 4, ötven év elteltével viszont már 122 adózó jobbágyportát írtak össze a faluban. Az ellenreformáció idején 1647. március 5-én a pozsonyi rendkívüli törvényszék előtt megjelent mindkét hitvallású evangélikus lelkészek és tanítók között volt Sallai János igmándi prédikátor is, akit kilenc megyebéli sorstársával együtt gályarabságra ítéltek. 1676-ban a Ghyczyek is birtokosok lettek a településen, majd a 17. század végén a gesztesi uradalommal együtt ez is az Eszterházy család birtokába került. Ekkor már rendezett helység volt, amint az a község birtokában lévő, 1864-ből még használatban lévő régi pecsét köriratán látható 1688-as évszám is bizonyítja. Esterházy József néhány katolikus jobbágyot is telepített területére. 1746-ban elvette a reformátusoktól templomunkat és a katolikusoknak adta. A reformátusok ezért új templomot építettek, melynek helyén épült fel a mostani 1889-ben. A már is álló barokk stílusú római katolikus templomot Fellner Jakab tervei szerint építették 1775-1777-ben. Szószéke és Mária mennybevitelét ábrázoló mellékoltára is 18. Századi. A templomi melletti barokk plébániaház is Fellner tervei alapján készült 1749-ben. Az 1784-87-esz népszámláláskor 214 házat és 304családot, összesen 1382 lakost számoltak össze területén. A nagy népességszám miatt a nagyigmándiak a szomszédos Csanak és Csicsó pusztákat is művelték, éves bérben. A falubeliek ekkor alapozták meg a lótenyésztés és növénytermesztés terén a jó hírüket, s a megye legnagyobb mandulatermelése is innen származott. Az igmándiak emellett keresett fuvarosok is voltak. A napóleoni háborúk idején, 1809-ben a falu határában sáncolta el magát a Sztáray-féle gyalogezred. A franciák emiatt borzalmas pusztítást végeztek a településen. A szabadságharc alatt Haynau Igmándon rendezte be főhadiszállását. A Komáromba menekült református lelkész házát haditörvényszéken és börtönnek rendezték be. Itt ítélték el és végezték ki 1849. július 12-én Mansbarth Antal 27 éves csákberényi római katolikus plébánost és Szikszai János 50 éves magyaralmási református lelkészt. A vád ellenük az volt, hogy májusban a templomukban kihirdették a debreceni kormány toborzó rendeletét és a Függetlenségi Nyilatkozatot. A rögtönítélő bíróság kötél általi halálra ítélte őket, a helyi lelkészek könyörgésére azonban ” kegyelemből ” főbelövésre változtatták. A mártír papokat az igmándi temetőbe földelték el, a parancs szerint koporsó és szertartás nélkül, s a sírra még jelet sem szabadott tenni. Emlékükre 1908-ban emlékoszlopot, egy fekete obeliszket emeltek a református templom mellett. A szabadságharc után nyugodtabb időszak köszöntött be a falu életében. 1863-ban Schmidthauer Antal komáromi gyógyszeré a csicsói legelő rátalált a világhírű igmándi keserűvíz első forrására. Annak ereit a fia, Schmidthauer Lajos tárat fel. A Komáromban palackozott keserűvízzel Nagyigmánd országos hírnévre tett szert. A XIX. század végén több zsidó család élt a településen. 1883-ban megalakult fiókhitközségük, az ácsi hitközség alá tartozott. 50-70 fő befogadására alkalmas imaházuk is ekkor készült el a Kellner család és Bergl Sámuel jóvoltából. 1897. június 28-án, Komárom vármegyei látogatása során Igmándon is megállt Chulabougkorn, a sziámi király különvonata. A XIX-XX. századfordulón észlelhető gazdasági fejlődés Nagyigmánd társadalmi életére is hatással volt. 1892-ben megalakult az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1904-ben a Gazdakör, melynek a Népkönyvtár Egyesület volt az elődje. A kereskedelmi élet fontos tényezői voltak az 1906-ban megalakult Nagyigmánd és Vidéke Hitelszövetkezet, mely a község és környéke hiteligényeit elégítette ki, valamint az 1910-ez alapítású Nagyigmánd és Vidéke Érékesítő Szövetkezet. Ez utóbbi a helybelieket, a kisigmándiakat és az uradalmak lakosait látták el jó és olcsó áruval. Az ipari élet szempontjából említést érdemel az 1908-ban létesült Halom-malom. A község egyedüli gőzmalmát 1922-ig alapítója, Halom Dénes irányította. Utána egy évtizedig bérben működött, míg 1932-ben az alapító fia vette át az üzemeltetését, aki át is alakítatta. Az I. Világháborúban 300-an vettek részt, közülük 96 fő halt hősi halált. Emlékükre 1952-ben emlékművet állítottak, Horváth Adorján tervei alapján. A háború után a község élete viszonylag hamar visszatért a régi kerékvágásba és a korábbi gazdasági-társadalmi fejlődés folytatódott. 1926-ban bejegyezték a Levente Egyesületet, 1930-ban a Polgári Lövészegyletet, 1932-ben az Ipartestületet. 1927-ben Népkönyvtárat kapott, 1928-tól működik Gazdasági Népháza. Említést érdemelnek ezenkívül az Úri Kaszinó és a református, valamint a harmincas évektől ismert Római Katolikus Énekkar is. Nyaranta strandfürdő nyújtott felüdülést a helybélieknek. A második Világháborúban 10 napig állt a front a község területén, melynek következtében szinte teljesen elpusztult. A háborúban 88 falubeli katona vesztette életét. Számukra 1991. május 26-án állítottak emlékművet. A háború alatt a mintegy 80 főnyi zsidó lakosságot deportálták. A túlélők 1945 után nem tértek vissza a faluba. A háború után további egyesületek alakultak: 1948-ban jegyezték be a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége helyi csoportját,1949-ben a
Nagyigmánd és Vidéke Vadásztársaságot. A második Világháború után megalakult az Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, mely nemsokára a szomszédos falvak szövetkezeteit is magába olvasztotta. A 1990. után neve megmaradt, de átalakult termelőszövetkezetté. Emellett közel 200 különböző kereskedelmi és szolgáltató vállalkozás működik a településen, közülük 156 a magánvállalkozás. 1971-ben Kisigmándot és Csépet Nagyigmándhoz csatolták,
s községi közös tanács alakult. 1972-ben nagyközség lett. 1984-1988-ig Komárom vonzáskörzetéhez tartozott. 1990-ben a hozzácsatolt települések önállósultak.
Nagyigmánd műemlék jellegű látnivalója a Szendi-ér hídja mellett álló, 1820 körül készült Nepomuki Szent János szobor. Érdekessége, hogy Szent János az ujjait a szájához emeli, mely szokatlan ábrázolásmód.
Nagyigmánd és Vidéke Vadásztársaságot. A második Világháború után megalakult az Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, mely nemsokára a szomszédos falvak szövetkezeteit is magába olvasztotta. A 1990. után neve megmaradt, de átalakult termelőszövetkezetté. Emellett közel 200 különböző kereskedelmi és szolgáltató vállalkozás működik a településen, közülük 156 a magánvállalkozás. 1971-ben Kisigmándot és Csépet Nagyigmándhoz csatolták,
s községi közös tanács alakult. 1972-ben nagyközség lett. 1984-1988-ig Komárom vonzáskörzetéhez tartozott. 1990-ben a hozzácsatolt települések önállósultak.
Nagyigmánd műemlék jellegű látnivalója a Szendi-ér hídja mellett álló, 1820 körül készült Nepomuki Szent János szobor. Érdekessége, hogy Szent János az ujjait a szájához emeli, mely szokatlan ábrázolásmód.
http://kd.bloglog.hu/page/12/
