A római katolikus templom eredetileg gótikus stílusban épült, Kont Miklós nádor építtette a pálosok számára. A mellette lévő XV. századi kolostor elpusztult. A templomot a XVIII. században átépítették, de még találhatók benne gótikus részek. Egyszerű barokk homlokzata oromzatos, szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. Tornya a szentély északi oldala mellett emelkedik, rajta csúcsíves kapu nyílik. A déli oldal támpilléres, csúcsíves ablakokkal. Belseje egyhajós, két oldalán négy-négy kápolnával. A hosszú, keskeny szentélyt a XVIII. századi átalakításnál kettéosztották, egyik fele ma sekrestye. A szentély északi falán látható Szentléleky Miklós Ákos reneszánsz sírköve 1516-ból.
A helység másik nevezetessége az 1862-ben épített Szentkúti-kápolna, mely Az Imádkozó Szent Szűz Búcsújáró helye.
http://kd.bloglog.hu/page/13/
Sarlós Boldogasszony templom
Alapítva 1920.
A gótikus templom az 1300-as években épült, majd barokk stílusban átépítették 1779-ben és 1801-ben.
A gótikus eredetű templomot Kont Miklós nádor építtette az évtizeddel korábban alapított pálos kolostorhoz. A csatkai pálosok egyébként a legmódosabb szerzetesrendek közé tartoztak, a budai Hess András tér Vörös Sün-háza is az övéké volt valamikor. A török idők pusztításai után a pálosok nem települtek vissza, templomukat sokáig a móri kapucinusok gondozták. A templom szerkezetében építészeti érdekességet jelentenek a belső támfalak, a hajó fülkesoros megoldása; utoljára 1801-ban építették át. Mai formájában barokk. Értékei közé tartozik a szentély északi oldalfalában bizonyos Szentléleki Akácius Miklós reneszánsz sírköve 1516-ból, keresztelőkútja 1801-ből. Főoltárképe Schmidt József győri festőtől való. Szent István szobrának talpazata egy gótikus oszlopfő.
Az erdei kápolna 1863-ban épült, azóta búcsújáróhely. Az utóbbi évtizedekben elsősorban a cigányság látogatja. Nekik külön cigány nyelvű misét is celebrálnak.
A település nevét 1326-ban említették először írott források, Kont nádor pedig 1357-ben alapította az itten pálos kolostort. A törökdúlás után 1630-ban tértek vissza a pálosok, és virágzó gazdaságuk fennállt egészen II. József feloszlató rendeletéig.
A XIX. század közepétől a Liechtenstein hercegi család volt a tulajdonosa. 1950-ben került Veszprém megyéből Komárom megyébe, először Ácstesszérhez, majd Kisbérhez tartozott. Önállóságát 1898-ban nyerte vissza.
