Terény 430 lakosú (2010. január 1.) cserháti község, Balassagyarmattól 20 kilométerre, délkeletre fekszik. Terény (Terján) Árpád-kori település, nevét 1274-ben említette először oklevél Teryan formában. 1279-ben Terian, 1333-banTeryan néven említették.
1274-ben a Tarján törzsbeliekről elnevezett település a Kökényes-Radnót nemzetségből származó Kelianus comes fiának Bulchard comesnek a birtoka volt.
1279-ben Bolchardus (Bulchard) comes a falujába, Terénybe települő vendégeknek (akik közül név szerint Cunch Stuberl telepítő volt megemlítve) szabadságjogokat adott, és az erről szóló okiratban egyben felsorolta jogaikat is: szabadon költözhettek, s a falu felett a földesúrnak joghatósága nem volt, a lopást, emberölést és a gyujtogatást kivéve, mely esetén az úr a bíróval és lakóival bíráskodik. Kötelesek voltak évente 40 M finom ezüstöt adni 3 részletben: hamvazószerdán, pünkösdkor és Szent Márton napján, emellett ajándékot 4 alkalommal, melyből
* Szent Márton napján minden curia ad 1 tyúkot, 1 kenyeret, 1 dézsa zabot,
* karácsonykor 1 tyúkot, 1 kenyeret, 4 vödör sört közösen, vagy helyette 40 denárt, és 1 malacot, vagy helyette 1 fertót,
* Húsvétkor 1 tyúkot, 1 kenyeret, sajtot, 4 tojást, és közösen 2 bárányt és 4 vödör sört, vagy helyette 40 dénárt.
* Pünkösdkor ugyanazt, sajt és bárány nélkül.
1333-ban Bulchard fia, Reynold; Tamás erdélyi vajda megbízottja volt Szécsény megosztásánál.
A középkorban Vásáros-Terjén néven szerepelt az oklevelekben és városi kiváltságokkal bírt. 1506-ban Terjéni Radnóthy György, 1598-ban Balassa Zsigmond volt a földesura.
1633-1634-ben a váci nahijéban a török hódoltsághoz tartozott.
1660-ban a divényi uradalom birtoka, majd 1686-ban gróf Zichy István nyerte a helységet adományul.
1715-ben 5 magyar, 11 tót, 1720-ban 12 magyar és 16 tót háztartást írtak itt össze.
A XVIII. század elejétől a gróf Zichy, Baloghy, a gróf Balassa családok, később még a herceg Esterházy család volt itt a birtokos, majd az 1900-sd évek elejétől a gróf Zichy család, továbbá gróf Károlyi Erzsébet gróf Pappenheim Sigfriedné voltak a helység legnagyobb birtokosai, az utóbbié volt az egykori Lázár-féle kúria is.
Római katolikus temploma már a középkorban fennállt, az idők folyamán aztán többször is átalakították. Harangjai közül az egyik az "1497 refusa 1696. O rex gloriae veni cum pace", a másik pedig "Vocem Tuam Audivi Domine et Tinni 1758" feliratot viseli.
1873-ban nagy kolerajárvány volt a településen. A községben abban az időben gróf Pappenheim Sigfriednének mezőgazdasági szeszgyára és gőzmalma is volt.
Dülőnevei közül említést érdemelnek: Akasztóhegy, Peresdülő és Barátszurdok. Az Akasztóhegyen állt egykor - amikor még a község pallosjoggal bírt - az akasztófa. A Peres-dülő miatt 1848 előtt a Herencsényiek és a Terényiek között per folyt. A Barátszurdok helyén pedig egykor kolostor állt. Ide tartozott még: Pusztakiskér, továbbá részben Magyarnándorhoz, részben Terényhez: Csikorpuszta, mely a 15. században Sokor néven önálló település volt.
Terény a XX. század elején Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. 1943 óta megszakítás nélkül ugyanaz a község harangozója, Petrás Józsefné Varga Verona 21 éves kora óta látja el ezt a tisztséget.
A Terény községhez tartozó Kiskérpusztán élt gyermekkorában Szent-Györgyi Albert. A volt kastélyépület helyén emlékparkot alakítottak ki.
Római katolikus temploma műemlék jellegű.
A Kossuth út házai, a „Szőlősoron” még őrzik a régi népi építészet jellegzetességeit.
Hunnia Csipkemúzeum
Mézes Házikó – a mézkultúrát mutatja be
Orsós Magnómúzeum
1274-ben a Tarján törzsbeliekről elnevezett település a Kökényes-Radnót nemzetségből származó Kelianus comes fiának Bulchard comesnek a birtoka volt.
1279-ben Bolchardus (Bulchard) comes a falujába, Terénybe települő vendégeknek (akik közül név szerint Cunch Stuberl telepítő volt megemlítve) szabadságjogokat adott, és az erről szóló okiratban egyben felsorolta jogaikat is: szabadon költözhettek, s a falu felett a földesúrnak joghatósága nem volt, a lopást, emberölést és a gyujtogatást kivéve, mely esetén az úr a bíróval és lakóival bíráskodik. Kötelesek voltak évente 40 M finom ezüstöt adni 3 részletben: hamvazószerdán, pünkösdkor és Szent Márton napján, emellett ajándékot 4 alkalommal, melyből
* Szent Márton napján minden curia ad 1 tyúkot, 1 kenyeret, 1 dézsa zabot,
* karácsonykor 1 tyúkot, 1 kenyeret, 4 vödör sört közösen, vagy helyette 40 denárt, és 1 malacot, vagy helyette 1 fertót,
* Húsvétkor 1 tyúkot, 1 kenyeret, sajtot, 4 tojást, és közösen 2 bárányt és 4 vödör sört, vagy helyette 40 dénárt.
* Pünkösdkor ugyanazt, sajt és bárány nélkül.
1333-ban Bulchard fia, Reynold; Tamás erdélyi vajda megbízottja volt Szécsény megosztásánál.
A középkorban Vásáros-Terjén néven szerepelt az oklevelekben és városi kiváltságokkal bírt. 1506-ban Terjéni Radnóthy György, 1598-ban Balassa Zsigmond volt a földesura.
1633-1634-ben a váci nahijéban a török hódoltsághoz tartozott.
1660-ban a divényi uradalom birtoka, majd 1686-ban gróf Zichy István nyerte a helységet adományul.
1715-ben 5 magyar, 11 tót, 1720-ban 12 magyar és 16 tót háztartást írtak itt össze.
A XVIII. század elejétől a gróf Zichy, Baloghy, a gróf Balassa családok, később még a herceg Esterházy család volt itt a birtokos, majd az 1900-sd évek elejétől a gróf Zichy család, továbbá gróf Károlyi Erzsébet gróf Pappenheim Sigfriedné voltak a helység legnagyobb birtokosai, az utóbbié volt az egykori Lázár-féle kúria is.
Római katolikus temploma már a középkorban fennállt, az idők folyamán aztán többször is átalakították. Harangjai közül az egyik az "1497 refusa 1696. O rex gloriae veni cum pace", a másik pedig "Vocem Tuam Audivi Domine et Tinni 1758" feliratot viseli.
1873-ban nagy kolerajárvány volt a településen. A községben abban az időben gróf Pappenheim Sigfriednének mezőgazdasági szeszgyára és gőzmalma is volt.
Dülőnevei közül említést érdemelnek: Akasztóhegy, Peresdülő és Barátszurdok. Az Akasztóhegyen állt egykor - amikor még a község pallosjoggal bírt - az akasztófa. A Peres-dülő miatt 1848 előtt a Herencsényiek és a Terényiek között per folyt. A Barátszurdok helyén pedig egykor kolostor állt. Ide tartozott még: Pusztakiskér, továbbá részben Magyarnándorhoz, részben Terényhez: Csikorpuszta, mely a 15. században Sokor néven önálló település volt.
Terény a XX. század elején Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. 1943 óta megszakítás nélkül ugyanaz a község harangozója, Petrás Józsefné Varga Verona 21 éves kora óta látja el ezt a tisztséget.
A Terény községhez tartozó Kiskérpusztán élt gyermekkorában Szent-Györgyi Albert. A volt kastélyépület helyén emlékparkot alakítottak ki.
Római katolikus temploma műemlék jellegű.
A Kossuth út házai, a „Szőlősoron” még őrzik a régi népi építészet jellegzetességeit.
Hunnia Csipkemúzeum
Mézes Házikó – a mézkultúrát mutatja be
Orsós Magnómúzeum
http://em.bloglog.hu/page/9/
Szent András templomA templomot román stílusban építették, s említése már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt, igaz ugyan, hogy nem a mai névalakban. Késõbb gótikus stílusban átépítették. A ma is látható épület egyhajós, megközelítõen keletelt. Homlokzati tornya elõreugrik, falait lizénák, párkányok díszítik, melyek egyúttal újabbkori eredetét is jelzik. A templomfalak egyszerûek, tagolatlanok. Déli oldalán kõkeretes román ablak és napóra, a szentély keleti falán gótikus rózsaablak található. Az egyenes záródású szentély keskenyebb a hajótól, tetejének gerincvonala is alacsonyabb. Észak felõl párkányos falkialakítású sekrestye kapcsolódik hozzá. A hajó eredetileg kétboltszakaszos volt. Helyét a barokk pillérek mutatják, melyekre ma a részben deszkázott síkmennyezet ferde helyzetû tartógerendái támaszkodnak. A fagerendáknak térformáló szerepük is van. Kihajló mellvédû barokk karzatát két erõteljes pillér tartja. A szentély félköríves oldalívvel kapcsolódik a hajóhoz, pillérei középkoriak, festés nyomaival. Középkori falkép maradványai kerültek elõ a szentély zárófalán is. Megmaradtak a gótikus boltozat gyámkövei is, ma csehboltozat fedi.
