Szanda 622 lakosú (2010. január 1.) cserháti község az azonos nevű hegy mellett, Balassagyarmattól 21 kilométerre, délkeletre fekszik. zanda Árpád-kori település. Nevét 1214-ben említette először oklevél Zunda néven.
1232-ben Scunda, 1279-ben és 1331-ben Zonda néven írták.
1214-ben II. András király által Gömörbe és a Tomaj nemzetségbeli Losonci Dénes nádor által Mosonba kiküldött poroszlókat említett egy oklevél, akik szandai nemesek voltak.
Szanda vára a 14. század elején már fennállt a Szanda-hegy 529 méter magas keleti sziklaszirtjén. A középkorban igen sok uradalom, birtok és falu tartozott hozzá.
1326-1331 között szandai várnagy volt a Balog nemzetségbeli Szécsi Péter egy fennmaradt oklevél adatai szerint.
Birtokosai:
* 1387-től a Csetneki család
* 1390-től Pásztói János
* 1424-től Borbála királyné
* 1439-től Erzsébet királyné
* 1440-től a Rozgonyiak, illetve a Kompolthyak
* 1465-től a Lábatlani család
* 1474-1490 között a Báthoryak
* 1504-ben a Tárnok család és az esztergomi érsek pereskedett rajta
* 1548-ban a törökök elfoglalták
* 1551-ben Horváth Bertalan gyarmati kapitány visszafoglalta a várat és felgyújtatta, többé nem épült fel.
A faluhoz tartozik közigazgatásilag Szandaváralja település is.
Szanda várát a XIV. században építették, mára csak egy csonka torony maradt meg belőle. 1331-ben írtak Széchy Péter királyi várnagyról, aki Szanda várából parancsolt a váruradalomhoz tartozó környékbeli népeknek, akik különböző földesúri szolgáltatásokkal tartoztak a magas kővárban élőknek. Luxemburgi Zsigmond király kedvelt híveinek, a Pásztói családnak adományozta, majd a Csetnekiek kezére jutott. Mivel ők részt vettek Nápolyi László trónkövetelő oldalán a lázadásban, a győztes Zsigmond elkobozta, és feleségének, Cillei Borbála úrnőnek adta át, aki a befolyt jövedelmekből tartotta fenn fényes udvartartását.
A XVI. században, akkori birtokosa, a Báthory főnemesi család csak kismértékben erődítette meg a jelentéktelen várat, amit 1546-ban könnyedén elfoglaltak az Oszmán Birodalom csapatai.
Híres várkapitánya, Hubiár aga a bujáki vár alatti réten vívott párviadalt Kapitán Györggyel, a hollókői parancsnokkal, egy rab váltságdíján való vitájuk eldöntése végett. Tinódi Lantos Sebestyén tollából maradt fenn a párbaj leírása, melyből megtudhatjuk, hogy a szemben álló felek vitézül harcoltak, így végül mindketten a maguk igazát bizonygatva tértek haza saját váraikba.
A szandai „pogányok” gyakori rablóportyáinak megbosszulására végül 1551-ben a balassagyarmati magyar vitézek – a legenda szerint egy rejtett üregen keresztül – behatoltak a hegyi erősségbe, annak őrségét az utolsó emberig levágva. A győztes keresztény katonaság elvonulása során felrobbantotta falait, hogy többé ne szolgálhasson a „pogány” búvóhelyéül. Azóta egyre romosabb, régészeti feltárása és megóvása még várat magára.
1232-ben Scunda, 1279-ben és 1331-ben Zonda néven írták.
1214-ben II. András király által Gömörbe és a Tomaj nemzetségbeli Losonci Dénes nádor által Mosonba kiküldött poroszlókat említett egy oklevél, akik szandai nemesek voltak.
Szanda vára a 14. század elején már fennállt a Szanda-hegy 529 méter magas keleti sziklaszirtjén. A középkorban igen sok uradalom, birtok és falu tartozott hozzá.
1326-1331 között szandai várnagy volt a Balog nemzetségbeli Szécsi Péter egy fennmaradt oklevél adatai szerint.
Birtokosai:
* 1387-től a Csetneki család
* 1390-től Pásztói János
* 1424-től Borbála királyné
* 1439-től Erzsébet királyné
* 1440-től a Rozgonyiak, illetve a Kompolthyak
* 1465-től a Lábatlani család
* 1474-1490 között a Báthoryak
* 1504-ben a Tárnok család és az esztergomi érsek pereskedett rajta
* 1548-ban a törökök elfoglalták
* 1551-ben Horváth Bertalan gyarmati kapitány visszafoglalta a várat és felgyújtatta, többé nem épült fel.
A faluhoz tartozik közigazgatásilag Szandaváralja település is.
Szanda várát a XIV. században építették, mára csak egy csonka torony maradt meg belőle. 1331-ben írtak Széchy Péter királyi várnagyról, aki Szanda várából parancsolt a váruradalomhoz tartozó környékbeli népeknek, akik különböző földesúri szolgáltatásokkal tartoztak a magas kővárban élőknek. Luxemburgi Zsigmond király kedvelt híveinek, a Pásztói családnak adományozta, majd a Csetnekiek kezére jutott. Mivel ők részt vettek Nápolyi László trónkövetelő oldalán a lázadásban, a győztes Zsigmond elkobozta, és feleségének, Cillei Borbála úrnőnek adta át, aki a befolyt jövedelmekből tartotta fenn fényes udvartartását.
A XVI. században, akkori birtokosa, a Báthory főnemesi család csak kismértékben erődítette meg a jelentéktelen várat, amit 1546-ban könnyedén elfoglaltak az Oszmán Birodalom csapatai.
Híres várkapitánya, Hubiár aga a bujáki vár alatti réten vívott párviadalt Kapitán Györggyel, a hollókői parancsnokkal, egy rab váltságdíján való vitájuk eldöntése végett. Tinódi Lantos Sebestyén tollából maradt fenn a párbaj leírása, melyből megtudhatjuk, hogy a szemben álló felek vitézül harcoltak, így végül mindketten a maguk igazát bizonygatva tértek haza saját váraikba.
A szandai „pogányok” gyakori rablóportyáinak megbosszulására végül 1551-ben a balassagyarmati magyar vitézek – a legenda szerint egy rejtett üregen keresztül – behatoltak a hegyi erősségbe, annak őrségét az utolsó emberig levágva. A győztes keresztény katonaság elvonulása során felrobbantotta falait, hogy többé ne szolgálhasson a „pogány” búvóhelyéül. Azóta egyre romosabb, régészeti feltárása és megóvása még várat magára.
- Tájház
- Mária-kápolna ("Máriácska káponkája"
- Szent Péter-hegyi Mária-kút és kereszt – a környék egykori népszerű búcsújáró helye volt. Az eredeti kutat a kőbányászat eltüntette, de a közelében emelt kereszt megmaradt, melynek felhasználásával a közelmúltban felújították az egykori búcsújáróhelyet.
- A település külterületén több olyan hely (öreg fa, forrás, dűlő) található, amelyeket a hozzájuk fűződő, egykori betyárokkal kapcsolatos helyi legendák tesznek érdekessé.
http://em.bloglog.hu/page/9/
Szent Márton templomSzanadaváraljai Szűz Mária keresztények segítsége templom
