Cserháthaláp 355 lakosú (2010. január 1.) község Balassagyarmattól 13 kilométerre, délkeletre fekszik. Árpád-kori település, de a korai történetére vonatkozó adatok hiányosak. A XIII-XIV. században a Halápi család volt a földesura.
Birtokosának nevét említették 1416-ban is: Halápi János Boszniában esett a török fogságába. Akkor már régebbtől raboskodott; a magyar nemesek Pécsett országos tanácskozást tartottak a foglyok kiváltásáról. A rabokért összesen 65 ezer forintot követelt a török.
Halápi János azonban nem tért haza, a család kihalt. A falu földesura 1542-ben Marczaly Zsigmond volt. Haláp a török időkben elnéptelenedett, de az 1715-ös vármegyei összeírásban már 15 adóköteles háztartással említették. Korábban két község állt itt: az Ördög-oldal nevű domb alatt Nagyhaláp, Terény-külső tartalom felé, a lapályon pedig Kishaláp terült el. A két falut 1905-ben egyesítették.
Római katolikus templom (Szent Péter és Pál) a község közepén álló templom elődje, egy késő barokk stílusú kápolna a XVIII. században épült. Mai formáját 1907-ben nyerte el, ekkor készült el a torony is. A Szent Pétert és Szent Pált ábrázoló főoltárképet 1790 táján festették.
Debercsény 75 lakosú (2010. január 1.) község Balassagyarmattól 18 kilométerre, délre fekszik. Debercsény nevét 1335-ben említette először oklevél Deberchen néven. Az Árpád-korban e tájon Szente és Ecset egymással érintkező határánál, a Mogyorós és Kövecses-hegy felé levő Csabád falu a Szentei nemesek földjével volt határos. Ezt vagy szomszédját a szlávok (erdei völgylakók) jelentése után, mely at ő nyelvükön (debrcani) nevezték Debercsénynek. 1335-ben a Romhányi családé volt, és ez évben Romhányi Elyseus fiai osztoztak meg rajta. A 20. század elején Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott
Magyarnándor 1134 lakosú (2010. január 1.) község a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, Balassagyarmattól 14 kilométerre, délre fekszik. Nándor (Magyarnándor) első írásos említése egy, a váci káptalan által 1287-ben kiállított oklevélből való. 1332-ben a falu plébániája már fennállt. Említették a település nevét 1336-ban is az esztergomi érsekség tizedjegyzékében. Nándorban magyar ajkú, római katolikus vallású lakosok telepedtek le. Szlovák telepesek (mint a környékbeli falvakba) nem érkeztek. Egy 1542. évi adóösszeírás szerint a nándori pélbános 2 forint adót fizetett. Településünket az 1559.évi török adóösszeírásban a budai szandzsákban Mehmed bin Musztafa tímárbirtokaként tartották számon. Ekkor a töröknek adót fizetők száma 25 fő volt a faluban. Ebben az időben a Kajács, Román, és Darános voltak a leggyakoribb családnevek, és Mihál, Gergel, Pál, Petre és Ambrus a leggyakrabban előforduló férfinevek a faluban. A török időkben már állt a „Tabán” feletti dombon a Szent Miklós tiszteletére szentelt, valószínűleg szalmatetős kis templom, és mellette külön épített kő haranglábbal melyben három harang „lakott”. A tizenöt éves háború idején, 1598-ban Nádasdy Ferenc birtoka volt, 1633-ban pedig, újra hódoltsági területként, öt adóköteles háztartást írtak itt össze. Balassa Imrének 1660-ban jelentős részbirtokai voltak itt. 1715-ben és 1720-ban 15-15 magyar háztartást vettek számba a vármegyei összeírásokban. 1740-ben Jeszenszky- és Gerhard családok voltak az itteni birtokosok. 1770-ben részben az alsópetényi uradalomhoz tartozott, részben Eszterházy Miklósé, 1826-ben pedig a báró Prónay család birtoka. A török idők után lassan nőtt a lakosság száma, amivel együtt járt különféle mesteremberek megtelepedése is. Említés esik a faluban működő molnárról (ekkor már van malma Nándornak.), kovácsról, serfőzőről. Ez időben már fellelhetők a ma is olyan gyakori családnevek, mint a Varga, Nagy, Poroszka, Bagyal, Seres.
Az 1782-85-ben, II. József idejében felvett országleírás, és népszámlálás adataiból kitűnik, hogy Nándorban ekkor 91 ház volt 108 családdal és 602 lakossal. Ebből 290 nő volt. A faluban ebben az időben csak két szilárd épület található, a templom és a plébánia.
1767-ben Nándorban született az a Poroszkay János, aki előbb a váci papnevelő intézet rendes tanára, majd kanonok, később székesegyházi főesperes lett, és őrkanonokként halt meg, és aki már 1825-ben 6.000 váltóforintot hagyott a Magyarnándorban építendő új, nagy templom költségeire.
Az 1870-es népszámláláskor Nándor a kékkői járáshoz tartozott. A népesség ekkor 796 fő, ebből 373 férfi és 423 nő volt. Három tanítóval működött már iskola is. 1896-ban adták át a forgalomnak az Aszód-Balassagyarmat közötti vasútvonalat, amely a főváros elérését tette lehetővé. A vasút a község gazdasági fejlődése számára is jótékonyan hatott.
* A 2008-ban 150 éves római katolikus templom.
1855. április 21-én helyezték el az új templom alapkövét. A több mint három évig tartó építkezést bizonyos Carolus Duliczky nevű építőmester kezdte el, ám nemsokára Kanizsai Alajos váci uradalmi építész folytatta és fejezte be. Végül a templomot 1858. december 12-én szentelte fel a szintén nándori születésű Poroszkay Péter romhányi esperes, aki a jeles alkalomból ajándékozta a templomnak a ma is az eredeti helyén látható, Szent Miklóst ábrázoló oltárképet.
* Rézparti víztározó sporthorgászatra kiválóan alkalmas kilenchektáros tó, melyet sétaúton járhatunk körbe. A tó fölött magasodó hegyekről gyönyörű kilátást élvezhetünk. A víztározó gyönyörű helyen létesült. A megkapóan nyugodt környezet természetfotózásra, horgászatra, kirándulásra kiválóan alkalmas.
Az 1997-ben létesült tározót és a tavat délről körülölelő hegyeket gazdag madárvilág lakja. E hegyek egyik geológiai érdekessége a tó fölött kialakult képződmény, egy homokkő-ív, amely a kőzet sajátos eróziójából keletkezett. A tóban horgászható halak: ponty, amur, keszeg, süllő, csuka. Az egyre népszerűbb tavon évente több horgászversenyt is rendeznek. (Horgászjegy vásárolható a községben.)
* A környék erdői és tisztásai jelentős szarvas-, őz- és vaddisznóállománynak adnak otthont. A vadállomány bel- és külföldi vadászokat vonz.
* Hősök szobra: A község központjában található első világháborúban elesett negyven katona emlékművét 1933-ban Serédi Jusztinián hercegprímás szentelte föl.
Az emlékművön, melynek tetején a Magyar Szent Korona műkőből készült mása látható. 1953-óta emléktábla őrzi a község 27 második világháborús áldozatának a nevét is.
* Az emlékműnél a doni áttörés évfordulójakor januárban, és Hősök Napján, május utolsó vasárnapján tartanak megemlékezéseket.
* Mária kápolnácska (káponka) a falu déli kivezető útja mentén található. XIX. század végén épült, többször felújították.
A káponka köszönti elsőként a faluba érkezőt, és az innen távozót. Az oldalain lévő fülkékben valamikor Nepomuki Szent János és Mária szobrok voltak elhelyezve. Ma a nyugati (út felőli) oldalon Mária, a Magyarok Nagyasszonya szobor látható a kis Jézussal, fején a Szent Koronával, Nagy-Magyarország címerével.
* Községháza: A Polgármesteri Hivatal és a körjegyzőség épülete.
Az ötvenes években emelt épület eleinte csak Magyarnándor közigazgatási teendőinek ellátását szolgálta. Ma már a magyarnándori polgármester hivatala mellett három község közigazgatási feladatainak adminisztrációja zajlik itt. A körjegyzőséghez Magyarnándor, Cserháthaláp és Debercsény községek tartoznak.
* Buttler-kastély
Birtokosának nevét említették 1416-ban is: Halápi János Boszniában esett a török fogságába. Akkor már régebbtől raboskodott; a magyar nemesek Pécsett országos tanácskozást tartottak a foglyok kiváltásáról. A rabokért összesen 65 ezer forintot követelt a török.
Halápi János azonban nem tért haza, a család kihalt. A falu földesura 1542-ben Marczaly Zsigmond volt. Haláp a török időkben elnéptelenedett, de az 1715-ös vármegyei összeírásban már 15 adóköteles háztartással említették. Korábban két község állt itt: az Ördög-oldal nevű domb alatt Nagyhaláp, Terény-külső tartalom felé, a lapályon pedig Kishaláp terült el. A két falut 1905-ben egyesítették.
Római katolikus templom (Szent Péter és Pál) a község közepén álló templom elődje, egy késő barokk stílusú kápolna a XVIII. században épült. Mai formáját 1907-ben nyerte el, ekkor készült el a torony is. A Szent Pétert és Szent Pált ábrázoló főoltárképet 1790 táján festették.
Debercsény 75 lakosú (2010. január 1.) község Balassagyarmattól 18 kilométerre, délre fekszik. Debercsény nevét 1335-ben említette először oklevél Deberchen néven. Az Árpád-korban e tájon Szente és Ecset egymással érintkező határánál, a Mogyorós és Kövecses-hegy felé levő Csabád falu a Szentei nemesek földjével volt határos. Ezt vagy szomszédját a szlávok (erdei völgylakók) jelentése után, mely at ő nyelvükön (debrcani) nevezték Debercsénynek. 1335-ben a Romhányi családé volt, és ez évben Romhányi Elyseus fiai osztoztak meg rajta. A 20. század elején Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott
Magyarnándor 1134 lakosú (2010. január 1.) község a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, Balassagyarmattól 14 kilométerre, délre fekszik. Nándor (Magyarnándor) első írásos említése egy, a váci káptalan által 1287-ben kiállított oklevélből való. 1332-ben a falu plébániája már fennállt. Említették a település nevét 1336-ban is az esztergomi érsekség tizedjegyzékében. Nándorban magyar ajkú, római katolikus vallású lakosok telepedtek le. Szlovák telepesek (mint a környékbeli falvakba) nem érkeztek. Egy 1542. évi adóösszeírás szerint a nándori pélbános 2 forint adót fizetett. Településünket az 1559.évi török adóösszeírásban a budai szandzsákban Mehmed bin Musztafa tímárbirtokaként tartották számon. Ekkor a töröknek adót fizetők száma 25 fő volt a faluban. Ebben az időben a Kajács, Román, és Darános voltak a leggyakoribb családnevek, és Mihál, Gergel, Pál, Petre és Ambrus a leggyakrabban előforduló férfinevek a faluban. A török időkben már állt a „Tabán” feletti dombon a Szent Miklós tiszteletére szentelt, valószínűleg szalmatetős kis templom, és mellette külön épített kő haranglábbal melyben három harang „lakott”. A tizenöt éves háború idején, 1598-ban Nádasdy Ferenc birtoka volt, 1633-ban pedig, újra hódoltsági területként, öt adóköteles háztartást írtak itt össze. Balassa Imrének 1660-ban jelentős részbirtokai voltak itt. 1715-ben és 1720-ban 15-15 magyar háztartást vettek számba a vármegyei összeírásokban. 1740-ben Jeszenszky- és Gerhard családok voltak az itteni birtokosok. 1770-ben részben az alsópetényi uradalomhoz tartozott, részben Eszterházy Miklósé, 1826-ben pedig a báró Prónay család birtoka. A török idők után lassan nőtt a lakosság száma, amivel együtt járt különféle mesteremberek megtelepedése is. Említés esik a faluban működő molnárról (ekkor már van malma Nándornak.), kovácsról, serfőzőről. Ez időben már fellelhetők a ma is olyan gyakori családnevek, mint a Varga, Nagy, Poroszka, Bagyal, Seres.
Az 1782-85-ben, II. József idejében felvett országleírás, és népszámlálás adataiból kitűnik, hogy Nándorban ekkor 91 ház volt 108 családdal és 602 lakossal. Ebből 290 nő volt. A faluban ebben az időben csak két szilárd épület található, a templom és a plébánia.
1767-ben Nándorban született az a Poroszkay János, aki előbb a váci papnevelő intézet rendes tanára, majd kanonok, később székesegyházi főesperes lett, és őrkanonokként halt meg, és aki már 1825-ben 6.000 váltóforintot hagyott a Magyarnándorban építendő új, nagy templom költségeire.
Az 1870-es népszámláláskor Nándor a kékkői járáshoz tartozott. A népesség ekkor 796 fő, ebből 373 férfi és 423 nő volt. Három tanítóval működött már iskola is. 1896-ban adták át a forgalomnak az Aszód-Balassagyarmat közötti vasútvonalat, amely a főváros elérését tette lehetővé. A vasút a község gazdasági fejlődése számára is jótékonyan hatott.
* A 2008-ban 150 éves római katolikus templom.
1855. április 21-én helyezték el az új templom alapkövét. A több mint három évig tartó építkezést bizonyos Carolus Duliczky nevű építőmester kezdte el, ám nemsokára Kanizsai Alajos váci uradalmi építész folytatta és fejezte be. Végül a templomot 1858. december 12-én szentelte fel a szintén nándori születésű Poroszkay Péter romhányi esperes, aki a jeles alkalomból ajándékozta a templomnak a ma is az eredeti helyén látható, Szent Miklóst ábrázoló oltárképet.
* Rézparti víztározó sporthorgászatra kiválóan alkalmas kilenchektáros tó, melyet sétaúton járhatunk körbe. A tó fölött magasodó hegyekről gyönyörű kilátást élvezhetünk. A víztározó gyönyörű helyen létesült. A megkapóan nyugodt környezet természetfotózásra, horgászatra, kirándulásra kiválóan alkalmas.
Az 1997-ben létesült tározót és a tavat délről körülölelő hegyeket gazdag madárvilág lakja. E hegyek egyik geológiai érdekessége a tó fölött kialakult képződmény, egy homokkő-ív, amely a kőzet sajátos eróziójából keletkezett. A tóban horgászható halak: ponty, amur, keszeg, süllő, csuka. Az egyre népszerűbb tavon évente több horgászversenyt is rendeznek. (Horgászjegy vásárolható a községben.)
* A környék erdői és tisztásai jelentős szarvas-, őz- és vaddisznóállománynak adnak otthont. A vadállomány bel- és külföldi vadászokat vonz.
* Hősök szobra: A község központjában található első világháborúban elesett negyven katona emlékművét 1933-ban Serédi Jusztinián hercegprímás szentelte föl.
Az emlékművön, melynek tetején a Magyar Szent Korona műkőből készült mása látható. 1953-óta emléktábla őrzi a község 27 második világháborús áldozatának a nevét is.
* Az emlékműnél a doni áttörés évfordulójakor januárban, és Hősök Napján, május utolsó vasárnapján tartanak megemlékezéseket.
* Mária kápolnácska (káponka) a falu déli kivezető útja mentén található. XIX. század végén épült, többször felújították.
A káponka köszönti elsőként a faluba érkezőt, és az innen távozót. Az oldalain lévő fülkékben valamikor Nepomuki Szent János és Mária szobrok voltak elhelyezve. Ma a nyugati (út felőli) oldalon Mária, a Magyarok Nagyasszonya szobor látható a kis Jézussal, fején a Szent Koronával, Nagy-Magyarország címerével.
* Községháza: A Polgármesteri Hivatal és a körjegyzőség épülete.
Az ötvenes években emelt épület eleinte csak Magyarnándor közigazgatási teendőinek ellátását szolgálta. Ma már a magyarnándori polgármester hivatala mellett három község közigazgatási feladatainak adminisztrációja zajlik itt. A körjegyzőséghez Magyarnándor, Cserháthaláp és Debercsény községek tartoznak.
* Buttler-kastély
http://em.bloglog.hu/page/9/
CSERHÁTHALÁP Szent Péter és Pál templomA templom a XVIII. században épült, 1903-ban átalakították.
DEBERCSÉNY Szent Erzsébet templomA falu közepén álló, Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt római katolikus templom 1983-ban épült.
A régi templom 1663-ban a hódoltság végén, amikor a török hadak Szandáról Drégelypalánkra vonultak, a lángok martalékává lett. Egy helyi legenda szerint a törökök által felégetett templom nagyharangja minden hetedik esztendőben feljön a felszínre és kondít néhányat.
MAGYARNÁNDOR Szent Miklós-templom
Magyarnándor egyházát már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék említette, s a középkori templom megközelítõen a mai kegyhely helyén állt. A XVIII. század végén az imahely mellett kõ harangtorony készült, , míg az új templom alapkövének letétele 1855. április 21-én, felszentelése 1858. december 12-én történt. A klasszicista jellegû kegyhely dombon épült, egyhajós, a falsík mögött álló toronnyal. A fõhomlokzatot rusztikus falpillérek, szoborfülkék, íves szemöldökpárkányú ablak és végigfutó párkány díszíti, felette vízszintes záródású, három részre osztott oromfal helyezkedik el. A hajó oldalfalait lizénák tagolják, ablakai félkörívesek, fõ- és nyugati oldalbejárata egyenesen záródik. A szentély a hajótól keskenyebb, nyolcszöges kialakítású. A belsõ tér háromszakaszos, dongaboltozat fedi, diadalíve kosáríves. Ugyancsak kosárívvel kapcsolódik a toronycsarnok a hajóhoz, a felette lévõ, kis orgonakarzat fala félkörívesen nyitott. Berendezésébõl a klasszicista fõoltár és szószék, valamint legrégebbi, Pozsonyban öntött harangja jelentõsebb.
MAGYARNÁNDOR Szent Miklós-templomMagyarnándor egyházát már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék említette, s a középkori templom megközelítõen a mai kegyhely helyén állt. A XVIII. század végén az imahely mellett kõ harangtorony készült, , míg az új templom alapkövének letétele 1855. április 21-én, felszentelése 1858. december 12-én történt. A klasszicista jellegû kegyhely dombon épült, egyhajós, a falsík mögött álló toronnyal. A fõhomlokzatot rusztikus falpillérek, szoborfülkék, íves szemöldökpárkányú ablak és végigfutó párkány díszíti, felette vízszintes záródású, három részre osztott oromfal helyezkedik el. A hajó oldalfalait lizénák tagolják, ablakai félkörívesek, fõ- és nyugati oldalbejárata egyenesen záródik. A szentély a hajótól keskenyebb, nyolcszöges kialakítású. A belsõ tér háromszakaszos, dongaboltozat fedi, diadalíve kosáríves. Ugyancsak kosárívvel kapcsolódik a toronycsarnok a hajóhoz, a felette lévõ, kis orgonakarzat fala félkörívesen nyitott. Berendezésébõl a klasszicista fõoltár és szószék, valamint legrégebbi, Pozsonyban öntött harangja jelentõsebb.
