Tokodaltáró 3081 lakosú (2010. január 1.) nagyközség 1992. december 1-je óta önálló, előtte Tokod nagyközséghez tartozott. Tokodaltáró és környéke ősidők óta lakott hely volt; területén bronzkori, és sok római kori, valamint honfoglaláskori leleteket találtak.
Területén az ókorban egy nagyméretű (120×140 méter átmérőjű) késő római tábor (castrum) állt, melynek 11 kerek tornya, másfél méter vastag fala, díszes várkapuja, fürdője is volt. Az itt talált kerámiaégető, üveg- és fémolvasztó kemence maradványa is bizonyítják, hogy a helyben talált szenet már a rómaiak is használták.
A mai település létrejöttét a bányászatnak köszönheti; 1896-ra kiépült a fővárosi kapcsolatot biztosító Budapest-Esztergom vasútvonal az Esztergom-Almásfüzitő vasútvonallal kapcsolatban (Budapest-Esztergom-Füzitői helyi érdekű Vasút Rt.), még ebben az évben megkezdték a tokodi altáró fúrását, ami a falu nevét is adta. 1899-ben elkészült a kétvágányú vasúti rakodó a szénszállítás praktikusabbá tétele érdekében, amelyet összekötöttek a tokodi vasútállomással. Mai területe 1890-ben még lakatlan volt, 1900-ban már 720 lakosa volt a Tokod területén, Dorog határában épülő bányásztelepnek.
Az 1920-as években Dorog építésével párhuzamosan Tokodaltáró is jelentős fejlődésen ment keresztül; népessége két és félszeresére növekedett, bányászkolónia, munkásotthon, iskola, óvoda, orvosi rendelő, a bánya mellett pedig fürdő, üzemi iroda és élelemtár épült, jórészt Gáthy Zoltán tervei alapján. A széntermelés növekedése folyamatos volt, 1925-ben 120 vagonos szénosztályzó épült négyvágányú iparvasúttal.
A fejlődés töretlen volt még a második világháború alatt is, köszönhetően a háborús konjunktúrának, népessége 1949-ben már 3110 fő volt. 1947-ben a tokodi altárót összekötötték a dorogi altáróval, így a szenet a keskeny nyomtávú bányavasúttal közvetlenül a dorogi vasútállomás szénosztályozójához tudták szállítani, ennek következtében megszüntették a feleslegessé vált tokodi osztályzót. A széntermelés 1953-ban érte el csúcspontját 203 038 tonnával, ettől kezdve megindult a bányászat fokozatos visszafejlesztése, az utolsó bányát 1967-ben zárták be. 2007 július 1-jén újraindult a vízkivétel az altáróból, napjainkban ez látja el karsztvízzel Tokodaltárót és a szomszédos településeket.
* Római katolikus templom
* Bányász emlékműTerületén az ókorban egy nagyméretű (120×140 méter átmérőjű) késő római tábor (castrum) állt, melynek 11 kerek tornya, másfél méter vastag fala, díszes várkapuja, fürdője is volt. Az itt talált kerámiaégető, üveg- és fémolvasztó kemence maradványa is bizonyítják, hogy a helyben talált szenet már a rómaiak is használták.
A mai település létrejöttét a bányászatnak köszönheti; 1896-ra kiépült a fővárosi kapcsolatot biztosító Budapest-Esztergom vasútvonal az Esztergom-Almásfüzitő vasútvonallal kapcsolatban (Budapest-Esztergom-Füzitői helyi érdekű Vasút Rt.), még ebben az évben megkezdték a tokodi altáró fúrását, ami a falu nevét is adta. 1899-ben elkészült a kétvágányú vasúti rakodó a szénszállítás praktikusabbá tétele érdekében, amelyet összekötöttek a tokodi vasútállomással. Mai területe 1890-ben még lakatlan volt, 1900-ban már 720 lakosa volt a Tokod területén, Dorog határában épülő bányásztelepnek.
Az 1920-as években Dorog építésével párhuzamosan Tokodaltáró is jelentős fejlődésen ment keresztül; népessége két és félszeresére növekedett, bányászkolónia, munkásotthon, iskola, óvoda, orvosi rendelő, a bánya mellett pedig fürdő, üzemi iroda és élelemtár épült, jórészt Gáthy Zoltán tervei alapján. A széntermelés növekedése folyamatos volt, 1925-ben 120 vagonos szénosztályzó épült négyvágányú iparvasúttal.
A fejlődés töretlen volt még a második világháború alatt is, köszönhetően a háborús konjunktúrának, népessége 1949-ben már 3110 fő volt. 1947-ben a tokodi altárót összekötötték a dorogi altáróval, így a szenet a keskeny nyomtávú bányavasúttal közvetlenül a dorogi vasútállomás szénosztályozójához tudták szállítani, ennek következtében megszüntették a feleslegessé vált tokodi osztályzót. A széntermelés 1953-ban érte el csúcspontját 203 038 tonnával, ettől kezdve megindult a bányászat fokozatos visszafejlesztése, az utolsó bányát 1967-ben zárták be. 2007 július 1-jén újraindult a vízkivétel az altáróból, napjainkban ez látja el karsztvízzel Tokodaltárót és a szomszédos településeket.
* Római katolikus templom
* 1956-os emlékmű
http://kd.bloglog.hu/page/13/
Szent Borbála-templom1993-tól önálló település, előtte közigazgatásilag Tokodhoz tartozott. – A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. 1924-ben templomot építtet (177 m2) és teljesen felszereli e bányászlakta településen. 1995–96-ban kívülről teljesen fel lett újítva. Lelkipásztorilag Tokod látta el. 1946-ban expositura, 1949-ben önálló lelkészség. 1985-től ismét Tokod látja el, 1996-tól pedig Dorog Szent József plébániához tartozik. A lelkészlakás 1981-től egyházi tulajdon.
Plébániai rangra emelte Erdő Péter bíboros főpásztor 2010. december 15-től.Anyakönyvek: 1948-től, a korábbiak a dorogi plébánián.
