Bajót 1499 lakosú község a Gerecse északi lejtőjén Nyergesújfalutól délre, 5 kilométerre. Egyes források szerint az ótörök Baja nemzettséget rejti. Kézai Simon szerint a spanyol Boiot várnevet örökíti át, lévén, hogy első birtokosa e helyről származott. Más források szerint a Boyad személynév származéka. A helyiek szerint a község neve azért Bajót mert a török elől a falu feletti erdőbe menekülő lakosság azt a helyet Bujottnak nevezte, majd ők építették fel az új falut. Okleveles említése 1200: Boyoth, 1356: Bayoth. A régészeti leletek a paleolittól kezdve bizonyítják az ember jelenlétét. Kiemelkedőek a szeletai kultúrába tartozó babér alakú levélhegek a Jankovich - barlangból, az 1854-ben feltárt római sírkő, a mai Templomdombon kialakult középkori vár és templom, amelyhez a középkori Bajót falu csatlakozott. 1202-ben Imre király engedélyével Benedek vajda feleségének adta jegybér fejében Boiouthot. Első templomát az a spanyol származású Simon ispán építette, aki 1242 telén íjászaival megvédte Esztergom várát a tatár hordáktól. A község mai határában a középkorban még élő falu volt az 1265-től ismert Pél vagy Pély (ma Péliföldszentkereszt) - valaha a templomos lovagok lakhelye -, továbbá Berény (1193: Biren), korabeli földvárral. A települést 1231-ben a Bajóti család örökölte Benedek vajdától, 1371-től királyi birtok. 1388-ban Zsigmond király Kanizsai János érsek tulajdonába adta. Ettől kezdődően a terület az 1338 óta érseki tulajdonú Péliföldszentkereszttel együtt az 1945. földreformig érseki birtok marad. A török korban lakatlan (1588) volt, közel egy évszázad múlva (1647) települt ujjá, de Pél örökké üres falu maradt. A Rákóczi-szabadságharc idején újra elpusztult. Az 1720. évi betelepítése során a 20 magyar jobbágycsalád mellé “tótok” is költöztek.1733-tól már volt iskolamestere. Az 1784-től 87-es népszámlálás adatai szerint 133 házban 158 család élt, népessége 723 fő volt. Két papot, 38 parasztot annak 33 örökösét és 121 zsellért írtak össze. Határának csaknem felét az esztergomi érsek birtokolta. Szántóikat már a XVIII. század derekán erdőirtásokkal gyarapították. Ennek ellenére csak szűkösen éltek, jövedelmüket a fa eladásával egészítették ki. 1840-ben Wiesenburger Gáspár szénbányát nyitott az úgynevezett Szarkásban. A XIX. század derekán már évente 200-250 tonna barnaszén “ásatik” a Szakácshegyen, ahogy akkor a Szarkás-hegyet nevezték. A XX. században - az erős asszimiláció következtében - már csak magyar faluként említik. A szlovákság hajdani jelenlétéről családi nevek és a szlovákok körében használt kékítő festék, a “bajóti kék” elnevezés uralkodik. Patakja a XX. század elején még malmot hajtott, és a Cinek-hegy “fazekasföldjét” szívesen használták a helybéli mesterek. Az első Világháborúban 30-an vesztették életüket Bajótról. 1903-ban megalakult “Hangya” Szövetkezet, melyet 1924-ben a Gazdák Legeltetési Társulata, majd 1926-ban a Levente Egyesület, 1927-ben a Keresztényszocialista Bányamunkások helyi csoportja, 1930-ban a Polgári Lövész Egylet követett, Népkönyvtárat 1936-ban kapta a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól. A Munkásotthont 1941-ben szentelték fel. Levéltári források szerint működött mindezek mellett egy Községi Katolikus Kör is. A második Világháború végén súlyos harcok folytak a község területén is, amelyek 1945. március 22-én értek véget.
A római katolikus temploma eredetileg a XIII. században épült, homlokzati tornyán még láthatóak a román kori ikerablakok maradványai. A torony északi oldalának gótikus kapuja a XV. századból származik. A XVI. században a templomot erődítménnyé alakították, felhasználva a Bajóti család középkori várának maradványait is. A szentély és a hajó nagy része 1771-ben készült.
Az Öreg-kő 375 méteres csúcsa a falu mellett emelkedik. Oldalában nyílik a Jankovich-barlang, ahol ősemberi település nyomait tárták fel.
A római katolikus temploma eredetileg a XIII. században épült, homlokzati tornyán még láthatóak a román kori ikerablakok maradványai. A torony északi oldalának gótikus kapuja a XV. századból származik. A XVI. században a templomot erődítménnyé alakították, felhasználva a Bajóti család középkori várának maradványait is. A szentély és a hajó nagy része 1771-ben készült.
Az Öreg-kő 375 méteres csúcsa a falu mellett emelkedik. Oldalában nyílik a Jankovich-barlang, ahol ősemberi település nyomait tárták fel.
http://kd.bloglog.hu/page/13/
