Dömsöd Pest megye déli határán található nagyközség a Ráckevei-Duna bal partján, Budapesttől 50 kilométerre fekszik. Az 51-es főközlekedési úton és a 150a-s /Kunszentmiklós-Tass- Budapest/ vasútvonalon juthatunk el leggyorsabban a 5770 lakosú (2010. január 1.) településre. A mai község - 1938-ban - Dab és Dömsöd közigazgatási egyesítéséből keletkezett, az egyik nevének továbbvitelével. Dab neve először 1291-ben fordult elő - mint “Dob” földje - egy dömsödi határjárásban, amikor a nyulak szigeti apácák részére adott birtok bejárásánál egy itteni határjelről szóltak. A következő írásos előfordulási dátum 1313, amikor is “Paulus de Daby” a király embereként Pereg falu határát a káptalan emberével bejárta. 1413-ban Tass-i Jakab fia Miklós a kalocsai káptalan előtt leányainak ajándékozta tassi és dabi birtokainak felét. Három évvel később - 1416-ban - Rada-i Miser Péter itteni birtokát eladta, és az adásvételi szerződést a budai káptalan hitelesítette. Zsigmond király utasítására 1424-ben a fehérvári káptalan beiktatta Babi birtokába Margit asszonyt, és erről a királynak 1425 márciusában beszámolt. A falu lakott hely maradt a török alatt is, és a budai szandzsák pesti nahinénéjéhez tartozott. A Buda elfoglalását követő ötven évben készült török defterek szerint a Babi családfők száma 11 és 26 között ingadozott. Az itt élők török földesuraik adókivetéseit mindig teljesítették. A 15 éves háború idején a település lakói szétszéledtek, de a veszély elmúltával visszatértek otthonaikba. Pest megye közigazgatása a hódoltsági területek falvait, városait is ellenőrzése alatt tartotta, így az általa készített és fennmaradt feljegyzések szerint a XVII. század második felében a falu adóköteles portáinak száma 3/4 volt. Buda 1686-ban történt visszafoglalásakor a vidék lakói a harcok alatt védett területekre húzódtak. A Ráday és a Pletrich család tagjai ekkor a falu földesurai. Az 1715. évi országos összeírásban 14, az 1720. éviben 29, míg 1728-ban 28 jobbágyháztartást regisztráltak. Az 1770. évi úrbérrendezéskor 46 személy nevét jegyezték fel, akik 19 egész telken gazdálkodtak. A II. József által elrendelt népszámlálás szerint 1785-ben Dab a Ráday család birtoka, ahol 91 házban 112 család élt. A falu népessége ekkor 503 fő, amelyből 250 volt a férfiak száma és 253 a nőké. A faluhoz tartozott ekkor a Jankovich család birtokában lévő Szent Tamás prédium, ahol 105 személy élt. Közel száz év elteltével a népességszám a következő módon alakult: 1869-ben 738, 1880-ban 646, 1900-han 747 fő. Az itt élők a XVI. század végétől reformátusok. 1877-ben a lakosság 90%-a református vallású, katolikus hitű 3%, és 4%-nyi volt a zsidó vallást gyakorlók száma. Ebben az időben a Fáyak tulajdona a falu, amit a XIX. század közepétől már hosszabb ideje zálogba adtak. Az 1891 kataszteri hold harmadán szántó, harmadán kaszáló és legelő volt, míg a fennmaradó részén az erdő, a szőlő, a nádas, a belsőtelek, az út és a terméketlen terület osztozott. A XX. században - továbbra is - jellemző maradt a hagyományos paraszti gazdálkodás. A század elején a faluban lakó Hajós Dömsöd pecsét család tulajdonában volt a legnagyobb földbirtok, akik a környék pusztáin is jelentős földterületet béreltek.
Dömsöd környéke a honfoglalástól a fejedelem szállásterületéhez tartozott. A középkorban a falut a Csepeli ispánság részeként tartották számon. Első okleveles említése 1280. márciusából ismert, amelyet IV. László király itt “Gumseed”-en keltezett. III. András király - 1291-ben - megerősítette a nyulak-szigeti apácák részére adományozott Gumchud nevű földet, valamint a Fuen, Dyenus és Sumilov szigeteket. Az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék szerint a falu plébánosa Pál, akinek 16 garast és 4 dénár tizedet fizettek. 1453-ban a Csepel-szigeti uradalomhoz tartozó Dömsödöt V. László Rozgonyi Jánosnak és testvéreinek adományozta. A budai káptalan 1492-ben, Rozgonyi János halálát követően, a nőági rokonok pereskedése miatt, bejárta a birtokot. Ekkor 51 lakott és 14 lakatlan jobbágytelekről tett említést, valamint a határban fekvő szántóról, legelőről, erdőről és halastóról szólt. A falu 1541 után a török hódoltsági terület része lett. A környéken elpusztult falvak közül - 1453-ban - Dömsöd pusztájaként szerepelt Adácsegyháza, Agyagos, Keresztur, Perectelek, Apaj, Hegyé, Izdra, Szunyog, Cáregyháza, Síp, Bol. A budai szandzsák pesti nahijéjéhez tartozó Dömsöd lakói 1546-ban 6499, 1559-ben 8373, 1580-ban 23624 akcse adót fizettek, valamint terményt, szénát, fát kellett Budára szállítaniuk. Az itt élt családok száma 1547 és 1590 között 28-ról 40-re növekedett. A 15 éves háború alatt a lakosságra nehéz terhek hárultak, és ez elől a falubeliek a dunai szigetekre, mocsaras területekre húzódtak. Mint hászváros, a XVII. században is vonzotta az elpusztult falvakból menekülteket. Pest megye adószedői 1647-ben 4, 1661-ben 2 3/4, 1668-ban 2, 1686-ban 3/4, 1689 és 1692-ben 1-1 porta után vetettek ki adót. A település nagyságát mutatta, hogy a Buda visszavételekor vívott háború során sem néptelenedett el, bár adózás alá vonható népessége csökkent. A dömsödi határ ekkor a Bosnyák, majd házasságkötés révén a Balassa, ezt követően a Koháry család tulajdona volt. Az 1699. évi összeírás idején 78, 1701-ben 71, 1703-ban 76 jobbágycsalád élt a faluban. A Rákóczi szabadságharc alatt a szomszéd települések rác lakói miatt a környék hadszíntérre változott. A fejedelem felhívására a dömsödiek felajánlották szolgálataikat, de ténylegesen csak Pest-Buda kuruc elfoglalása után csatlakoztak. A helyi hagyomány szerint a faluból 44 katona harcolt Rákóczi táborában. Az úrbérrendezéskor gróf Beleznay János özvegye, Grassalkovich Zsuzsanna kötött a községben élőkkel szerződést. Ekkor 166 jobbágytelket mértek ki a faluban. A nagysága egy egész telkes jobbágynál 24 hold szántót és 8 kaszás rétet jelentett. Az összeírás szerint 277 jobbágy közül 5/8 telkes volt 95, negyedtelkes 101, s mindössze egy egész telekkel rendelkező személyről tettek említést. A II. József által elrendelt népszámlálás idején, 1785-ben, itt 332 házban 470 család élt. A népességszám 2263 fő, akik közül 1148 a férfiak és 1115 a nők száma. A XIX. században a lakosság növekedésével összefüggésben a telekaprózódások felgyorsultak. Az 1853. évi úrbéri pátens alapján a településen is megszűnt az úrbériség, és végrehajtották a tagosítást. A XIX. század második felétől a két község egyesítéséig a népességszám a következő módon alakult: 1869-ben 3838, 1880-ban 3797, 1900-ban 4160, 1910-ben 4462, 1920-ban 4660, 1930-ban 5018 fő. A lakosság jelentős része a mezőgazdaságból élt. A helyi iparral foglakozók aránya ekkor 10% körüli, de ők is rendelkeztek az önellátáshoz szükséges földterülettel. A földeket a XIX. század végéig háromnyomásos rendszerben művelték. 1897-ben a község határa 23737 kataszteri hold, amelyből a szántó 9167, a kert 121, a szőlő 216 kataszteri holdat tett ki. A legelő 5580 és a rét 5189 kataszteri holdja biztosította a szarvasmarha és juhtartást, a ház körül tartott jószágok hízlalását. A századfordulóra kialakult művelési arányok a következő évtizedekben sem változtak. Az itt élők közül 1910-ben 78,5% élt a mezőgazdaságból. A község külterületi lakossága - a tanyás gazdálkodással - az állattenyésztésben játszott jelentős szerepet. Az ipar 11 %-os aránya a kézműveseket és a helyi ipart jelentette. 1938 után gyakorlatilag két község élt együtt, amelyeket csak egy keskeny utca-köz választott el. Az 1941 . évi népszámláláskor 5913 lakost (2942 férfi, 2971 nő) írtak össze. Az 1949. évi statisztika szerint a község lakóinak száma 6545, amely a későbbi évtizedekben alig változott. A háborút követő években lezajlott földosztás során sok család kapott földet. A Dömsödön földhöz jutottak a szövetkezetesítés hatására megalakították saját gazdaságukat. Elsőként a Dózsa Termelőszövetkezet alakult meg 104 gazda összefogásával, és rizstermesztésre szakosodtak. Néhány év múlva a szövetkezetek közül a Petőfi, a Zöldmező és a Kossuth termelőszövetkezetek fuzionáltak a Dózsa Termelőszövetkezettel. 1959-ben újabb egyesülések során a Dózsa szövetkezetbe beolvadtak a Haladás és a Kossuth szövetkezetek. is. Az 1960-ban felerősödött téeszesítés hatására megalakult az Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, amely 1975-ben egyesült a Petőfivel, és a Dunatáj Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nevet vette fel. A korábbi hagyományokat folytatták a nagyüzemi gazdaságokban, és eredményesen végezték a szántóföldi növények termesztését, a zöldség- és gyümölcstermesztést, a szőlőtermesztést, az állattartást. A kiterjedt határban a kiskunlacházi Pereg és a ráckevei Aranykalász termelőszövetkezetek is műveltek földeket. A falu lakossága által megválasztott képviselőtestület és bizottságai, valamint a polgármesteri hivatal tisztviselői intézik a közigazgatás ügyeit.
A dömsödi református templom épülete a XVIII. század első feléig a középkori alapokon nyugvó, egykor római katolikus templom volt. Az egyházközség 1773-ban kérvényt nyújtott be új imaház építésére. Az engedélyezés után a templom helyét Beleznay Miklós generális, a község földesura választotta ki. Az építkezés 1774-ben kezdődött el, és 1775 decemberében felszentelték az épületet. A torony megépítése a következő évre maradt. A templom egyhajós, homlokzati tornyos, copfstílusú épület, amelynek belső bútorzatára a késői barokk a jellemző. A templom előtti téren forgatták 1948-ban a Ludas Matyi című film jeleneteit.
A dabi református templomot 1801-ben kezdték építeni, és 1803-ban szentelték fel a korábbi vályogépület és fa harangláb helyett. A mai torony 1824-ben készült. A templom külső megjelenése utcasorba illeszkedő, de különálló homlokzati síkban toronnyal, egyhajós, dísztelen épület. Berendezése klasszicista, faragott, oldalukon vájatsorral és rózsával díszített alkotás.
A faluban található régi épületek között ma is több helyen láthatók a hagyományos alaprajzi elrendezést követő (szoba - pitvar - konyha-kamra vagy szoba) lakóházak, amelyek építőanyaga gyakran vályog. A nagyobb épületek utcai homlokzatát klasszicista stílusban díszítették.
A falu katolikus egyházközségét a váci püspök 1924-ben engedte megszervezni, majd ezt követően, 1928-ban, felépítették neogótikus templomukat.
A Hajós kastély épületében kézműves iskola működik. Dömsöd egykori birtokosai építtették a Hajós kriptát, amely Ybl Miklós tervei alapján készült.
A faluban található kisnemesi ház az 1846/47-ben itt élt Petrovics család és a költő emlékét őrzi.
Néhány házzal távolabb, a Petőfi Emlékmúzeumban Petőfi-kiállítást láthatunk. Ebben az épületben lakott dömsödi tartózkodása idején Petőfi és barátja.
Dömsöd környéke a honfoglalástól a fejedelem szállásterületéhez tartozott. A középkorban a falut a Csepeli ispánság részeként tartották számon. Első okleveles említése 1280. márciusából ismert, amelyet IV. László király itt “Gumseed”-en keltezett. III. András király - 1291-ben - megerősítette a nyulak-szigeti apácák részére adományozott Gumchud nevű földet, valamint a Fuen, Dyenus és Sumilov szigeteket. Az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék szerint a falu plébánosa Pál, akinek 16 garast és 4 dénár tizedet fizettek. 1453-ban a Csepel-szigeti uradalomhoz tartozó Dömsödöt V. László Rozgonyi Jánosnak és testvéreinek adományozta. A budai káptalan 1492-ben, Rozgonyi János halálát követően, a nőági rokonok pereskedése miatt, bejárta a birtokot. Ekkor 51 lakott és 14 lakatlan jobbágytelekről tett említést, valamint a határban fekvő szántóról, legelőről, erdőről és halastóról szólt. A falu 1541 után a török hódoltsági terület része lett. A környéken elpusztult falvak közül - 1453-ban - Dömsöd pusztájaként szerepelt Adácsegyháza, Agyagos, Keresztur, Perectelek, Apaj, Hegyé, Izdra, Szunyog, Cáregyháza, Síp, Bol. A budai szandzsák pesti nahijéjéhez tartozó Dömsöd lakói 1546-ban 6499, 1559-ben 8373, 1580-ban 23624 akcse adót fizettek, valamint terményt, szénát, fát kellett Budára szállítaniuk. Az itt élt családok száma 1547 és 1590 között 28-ról 40-re növekedett. A 15 éves háború alatt a lakosságra nehéz terhek hárultak, és ez elől a falubeliek a dunai szigetekre, mocsaras területekre húzódtak. Mint hászváros, a XVII. században is vonzotta az elpusztult falvakból menekülteket. Pest megye adószedői 1647-ben 4, 1661-ben 2 3/4, 1668-ban 2, 1686-ban 3/4, 1689 és 1692-ben 1-1 porta után vetettek ki adót. A település nagyságát mutatta, hogy a Buda visszavételekor vívott háború során sem néptelenedett el, bár adózás alá vonható népessége csökkent. A dömsödi határ ekkor a Bosnyák, majd házasságkötés révén a Balassa, ezt követően a Koháry család tulajdona volt. Az 1699. évi összeírás idején 78, 1701-ben 71, 1703-ban 76 jobbágycsalád élt a faluban. A Rákóczi szabadságharc alatt a szomszéd települések rác lakói miatt a környék hadszíntérre változott. A fejedelem felhívására a dömsödiek felajánlották szolgálataikat, de ténylegesen csak Pest-Buda kuruc elfoglalása után csatlakoztak. A helyi hagyomány szerint a faluból 44 katona harcolt Rákóczi táborában. Az úrbérrendezéskor gróf Beleznay János özvegye, Grassalkovich Zsuzsanna kötött a községben élőkkel szerződést. Ekkor 166 jobbágytelket mértek ki a faluban. A nagysága egy egész telkes jobbágynál 24 hold szántót és 8 kaszás rétet jelentett. Az összeírás szerint 277 jobbágy közül 5/8 telkes volt 95, negyedtelkes 101, s mindössze egy egész telekkel rendelkező személyről tettek említést. A II. József által elrendelt népszámlálás idején, 1785-ben, itt 332 házban 470 család élt. A népességszám 2263 fő, akik közül 1148 a férfiak és 1115 a nők száma. A XIX. században a lakosság növekedésével összefüggésben a telekaprózódások felgyorsultak. Az 1853. évi úrbéri pátens alapján a településen is megszűnt az úrbériség, és végrehajtották a tagosítást. A XIX. század második felétől a két község egyesítéséig a népességszám a következő módon alakult: 1869-ben 3838, 1880-ban 3797, 1900-ban 4160, 1910-ben 4462, 1920-ban 4660, 1930-ban 5018 fő. A lakosság jelentős része a mezőgazdaságból élt. A helyi iparral foglakozók aránya ekkor 10% körüli, de ők is rendelkeztek az önellátáshoz szükséges földterülettel. A földeket a XIX. század végéig háromnyomásos rendszerben művelték. 1897-ben a község határa 23737 kataszteri hold, amelyből a szántó 9167, a kert 121, a szőlő 216 kataszteri holdat tett ki. A legelő 5580 és a rét 5189 kataszteri holdja biztosította a szarvasmarha és juhtartást, a ház körül tartott jószágok hízlalását. A századfordulóra kialakult művelési arányok a következő évtizedekben sem változtak. Az itt élők közül 1910-ben 78,5% élt a mezőgazdaságból. A község külterületi lakossága - a tanyás gazdálkodással - az állattenyésztésben játszott jelentős szerepet. Az ipar 11 %-os aránya a kézműveseket és a helyi ipart jelentette. 1938 után gyakorlatilag két község élt együtt, amelyeket csak egy keskeny utca-köz választott el. Az 1941 . évi népszámláláskor 5913 lakost (2942 férfi, 2971 nő) írtak össze. Az 1949. évi statisztika szerint a község lakóinak száma 6545, amely a későbbi évtizedekben alig változott. A háborút követő években lezajlott földosztás során sok család kapott földet. A Dömsödön földhöz jutottak a szövetkezetesítés hatására megalakították saját gazdaságukat. Elsőként a Dózsa Termelőszövetkezet alakult meg 104 gazda összefogásával, és rizstermesztésre szakosodtak. Néhány év múlva a szövetkezetek közül a Petőfi, a Zöldmező és a Kossuth termelőszövetkezetek fuzionáltak a Dózsa Termelőszövetkezettel. 1959-ben újabb egyesülések során a Dózsa szövetkezetbe beolvadtak a Haladás és a Kossuth szövetkezetek. is. Az 1960-ban felerősödött téeszesítés hatására megalakult az Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, amely 1975-ben egyesült a Petőfivel, és a Dunatáj Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nevet vette fel. A korábbi hagyományokat folytatták a nagyüzemi gazdaságokban, és eredményesen végezték a szántóföldi növények termesztését, a zöldség- és gyümölcstermesztést, a szőlőtermesztést, az állattartást. A kiterjedt határban a kiskunlacházi Pereg és a ráckevei Aranykalász termelőszövetkezetek is műveltek földeket. A falu lakossága által megválasztott képviselőtestület és bizottságai, valamint a polgármesteri hivatal tisztviselői intézik a közigazgatás ügyeit.
A dömsödi református templom épülete a XVIII. század első feléig a középkori alapokon nyugvó, egykor római katolikus templom volt. Az egyházközség 1773-ban kérvényt nyújtott be új imaház építésére. Az engedélyezés után a templom helyét Beleznay Miklós generális, a község földesura választotta ki. Az építkezés 1774-ben kezdődött el, és 1775 decemberében felszentelték az épületet. A torony megépítése a következő évre maradt. A templom egyhajós, homlokzati tornyos, copfstílusú épület, amelynek belső bútorzatára a késői barokk a jellemző. A templom előtti téren forgatták 1948-ban a Ludas Matyi című film jeleneteit.
A dabi református templomot 1801-ben kezdték építeni, és 1803-ban szentelték fel a korábbi vályogépület és fa harangláb helyett. A mai torony 1824-ben készült. A templom külső megjelenése utcasorba illeszkedő, de különálló homlokzati síkban toronnyal, egyhajós, dísztelen épület. Berendezése klasszicista, faragott, oldalukon vájatsorral és rózsával díszített alkotás.
A faluban található régi épületek között ma is több helyen láthatók a hagyományos alaprajzi elrendezést követő (szoba - pitvar - konyha-kamra vagy szoba) lakóházak, amelyek építőanyaga gyakran vályog. A nagyobb épületek utcai homlokzatát klasszicista stílusban díszítették.
A falu katolikus egyházközségét a váci püspök 1924-ben engedte megszervezni, majd ezt követően, 1928-ban, felépítették neogótikus templomukat.
A Hajós kastély épületében kézműves iskola működik. Dömsöd egykori birtokosai építtették a Hajós kriptát, amely Ybl Miklós tervei alapján készült.
A faluban található kisnemesi ház az 1846/47-ben itt élt Petrovics család és a költő emlékét őrzi.
Néhány házzal távolabb, a Petőfi Emlékmúzeumban Petőfi-kiállítást láthatunk. Ebben az épületben lakott dömsödi tartózkodása idején Petőfi és barátja.
http://km.bloglog.hu/page/11/
