Szentmártonkáta 4962 lakosú (2010. január 1.) nagyközség a 120a-s/Szolnok-Újszász-Budapest/ vasútvonal mentén, Nagykátától 7 kilométerre, északnyugatra fekszik. Szentmártonkáta a Káta nemzetség ősi birtoka volt. Első okleveles említése 1349-ből való.
Neve 1426-ban Zentmarthonkatha, 1467-ben és 1474-ben possessio Zenthmarthonkathaya alakban fordult elő.
A 16–17. században a Kátay család volt a birtokosa.
A Tápió-vidék többi településeivel ellentétben a török hódoltság alatt sem néptelenedett el.
1663-ban, Kátay Ferencz halálával gróf Keglevich Miklósra szállt és az ő birtoka volt még 1675-ben is.
A település legrégibb ismert pecsétje 1700-ból való.
A Rákóczi-szabadságharc idején nagy kuruc tábor volt a községben. Az első hazai hírlap, a Mercurius Veridicus 1710 február 8-án tudósított a táborról, majd innen írta négy nappal később egyik levelét a fejedelem is, aki már 1704-ben is járt itt. A község 15katonát adott a kuruc seregnek. A 18. században a Battha család segítette az iskolai oktatást, erre a célra még épületet is adományoztak.
1715-ös összeíráskor 78, 1720-ban pedig 107 magyar háztartást vettek föl e helységben.
Az 1754-ben végzett vármegyei nemesi összeírás szerint Prónay Gábor, Battha István, Fegyverneky Pál, Némedy István idősb Némedy István ifj. Dinnyés János és Dinnyés Mihály, 1848 előtt pedig báró Prónay Albert, gróf Keglevich Gábor és Battha Sámuel voltak a helység földesurai.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Battha Sámuelt Kossuth Lajos kormánybiztosává nevezte ki. Kossuth a tápióbicskei csata után a Battha-kúriában szállt meg. Emlékét sokáig őrizte - a már kivágott - "Kossuth fa".
A falut 1839-ben földrengés rázta meg, 1875-ben tűzvész pusztította. Lakossága a 19. század második felétől kezdődően szépen gyarapodott. 1870-ben 2438, 1960-ban 4734 lakost írtak össze.
Szentmártonkátához tartoztak Szunyogos és Tamáskáta puszták, valamint Forró, Homokerdő, Homokimajor, Középerdő és Székes lakott helyek is.
A római katolikus templom 1728-ban, barokk stílusban épült. Védett az oltárképe és a középkori keresztelőkútja.
Az iskola épülete 1983-ban Hofer Miklós tervei alapján épült.
Prónay–Dessewffy-kastély
Az 1782-ben bárói rangra emelkedett Prónay család 1810 körül építtette a klasszicista stílusú szentmártonkátai kúriaépületet. A Dessewffy család tulajdonába a századfordulón került. A II. világháború végéig pedig a Polgár család lakott itt. 1945 után gépállomás működött benne. Később irodákat és lakásokat alakítottak ki az épületben.
Téglány alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett épület. A falsíkból alig előrelépő sarok- és középrizalittal. A középrizalitot háromszögű oromzat hangsúlyozza. Homlokzatát lapos lizénák tagolják. Tengelykiosztása 1+3+1+3+1.
Hátsó homlokzatán négy oszlopra támaszkodó, timpanonos rizalit áll, melynek bal oldalán öt pillérre támaszkodó tornác húzódik. A kastélyt az 1980-as évek végén felújították és átalakították.
Neve 1426-ban Zentmarthonkatha, 1467-ben és 1474-ben possessio Zenthmarthonkathaya alakban fordult elő.
A 16–17. században a Kátay család volt a birtokosa.
A Tápió-vidék többi településeivel ellentétben a török hódoltság alatt sem néptelenedett el.
1663-ban, Kátay Ferencz halálával gróf Keglevich Miklósra szállt és az ő birtoka volt még 1675-ben is.
A település legrégibb ismert pecsétje 1700-ból való.
A Rákóczi-szabadságharc idején nagy kuruc tábor volt a községben. Az első hazai hírlap, a Mercurius Veridicus 1710 február 8-án tudósított a táborról, majd innen írta négy nappal később egyik levelét a fejedelem is, aki már 1704-ben is járt itt. A község 15katonát adott a kuruc seregnek. A 18. században a Battha család segítette az iskolai oktatást, erre a célra még épületet is adományoztak.
1715-ös összeíráskor 78, 1720-ban pedig 107 magyar háztartást vettek föl e helységben.
Az 1754-ben végzett vármegyei nemesi összeírás szerint Prónay Gábor, Battha István, Fegyverneky Pál, Némedy István idősb Némedy István ifj. Dinnyés János és Dinnyés Mihály, 1848 előtt pedig báró Prónay Albert, gróf Keglevich Gábor és Battha Sámuel voltak a helység földesurai.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Battha Sámuelt Kossuth Lajos kormánybiztosává nevezte ki. Kossuth a tápióbicskei csata után a Battha-kúriában szállt meg. Emlékét sokáig őrizte - a már kivágott - "Kossuth fa".
A falut 1839-ben földrengés rázta meg, 1875-ben tűzvész pusztította. Lakossága a 19. század második felétől kezdődően szépen gyarapodott. 1870-ben 2438, 1960-ban 4734 lakost írtak össze.
Szentmártonkátához tartoztak Szunyogos és Tamáskáta puszták, valamint Forró, Homokerdő, Homokimajor, Középerdő és Székes lakott helyek is.
A római katolikus templom 1728-ban, barokk stílusban épült. Védett az oltárképe és a középkori keresztelőkútja.
Az iskola épülete 1983-ban Hofer Miklós tervei alapján épült.
Prónay–Dessewffy-kastély
Az 1782-ben bárói rangra emelkedett Prónay család 1810 körül építtette a klasszicista stílusú szentmártonkátai kúriaépületet. A Dessewffy család tulajdonába a századfordulón került. A II. világháború végéig pedig a Polgár család lakott itt. 1945 után gépállomás működött benne. Később irodákat és lakásokat alakítottak ki az épületben.
Téglány alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett épület. A falsíkból alig előrelépő sarok- és középrizalittal. A középrizalitot háromszögű oromzat hangsúlyozza. Homlokzatát lapos lizénák tagolják. Tengelykiosztása 1+3+1+3+1.
Hátsó homlokzatán négy oszlopra támaszkodó, timpanonos rizalit áll, melynek bal oldalán öt pillérre támaszkodó tornác húzódik. A kastélyt az 1980-as évek végén felújították és átalakították.
http://km.bloglog.hu/page/12/
Szent Márton templomA XVIII. században még fennálló középkori templom kőanyagából 1782-85 között építtette Migazzi püspök a Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus templomot.
A templom főoltárképét Maulbertsch köréhez tartozó festő festette. Témája: Szent Márton halottat támaszt fel. A keresztelőkút román kori oszloptöredéken nyugszik. A sekrestyeszekrény barokk; a főoltár-tabernákulum, a szószék és a stallum copf stílusú.
