Kóka 4487 lakosú (2010. január 1.) nagyközség Nagykátától 20 kilométerre, északnyugatra fekszik. Kóka Árpád-kori település. Kóka már az Árpád fejedelem vezette magyarság betelepülése is lakott volt, erről tanúskodnak a régészeti leletek, hiszen a település határában számos avar kori lelet bukkant fel, ami azt bizonyítja, hogy ezen a területen már a VI-IX. században avarok (másképpen várkunok, varhunok, hunok) éltek, akiknek utódai megérhették Árpád fejedelemmel fémjelzett időket. A frankok ugyanis nem tudták elfoglalni a Dunától keletre eső területeket. Ha nincs is írásos adat a XIII. századig a településről, a régészeti leletek azonban arról beszélnek, hogy a települést addig is lakták. Az első írásos adatot (1254) megelőzően Kókát a királyi kovácsok lakták, vagyis lakói a nemességgel azonos státust élveztek, hasonlóan, a királyi solymárok, királyi szakácsok, királyi ardók (erdészek, vadászok) kiváltságos rétegéhez.
Nevét az oklevelek 1254-ben, a tatárjárás után említették először Kouka néven, mikor IV. Béla királytól a Kókával határos Kovácsi földet Kókai Egyed kapta meg adományként.
1255-ben Koka, 1331-benKoka néven írták.
1255-ben Kókai Egyed egy fennmaradt oklevél szerint a Sződ környéki birtokok ügyében járt a váci káptalannál.
1331-ben Kókai Moogh fia Gál királyi ajtónáló volt, aki ez évben Károly Róbert királytól a Bodrog vármegyei Adorján település alsó déli felét kapta adományba, de még ez évben testvére Mihály Adorjánt 60 M-ért átadta Magyar Pálnak, és még ez évben Feladorjánról is lemondott Magyar Pál javára.
A települést a Kókaiak örökös nélküli halála után Zsigmond király a Tétényieknek adta, de hamarosan visszavette tőlük és 1424-ben feleségének, Borbála királynénak adta.
1439-ben leánya Erzsébet (Albert király felesége) kapta meg. Lakóinak családi neve (és a családok száma a zárójelben megadott szám) 1559-ben a török hódoltság idején az alábbi volt:
Árki (2), Balik ((2), Bors (3), Bükkösi (1), Dani, (1) Eszergácsi (1), Fábián (1), Fazokas(2), Fekete (1), Fekető (1), Főző (1), Godar (1), Gombás (1), Gör (3), Gula (3), Kartali ((1), Kis (4), Kókai (1), Kontós (1), Kristóf (1), Kun (2), Mészáros (2), Nagy (1), Nyilas (1), Oláh (1), Pásztor (1), Somogyi (1) Szabó (2), Szácsi (1), Szekeres (2), Szente (2), Szűcs (1), Tarhond (1), Tód [valószínű Tóth] (5), Török (1), Varga (1). Ha megfigyeljük az 1559-ben létező családok neveit, megállapítható, hogy később csak nagyon kevés ember maradt meg az eredeti lakosságból.
A török időkben egy ideig néptelenné vált, de az 1700-as évek elején újranépesült. Kóka több Pest megyei településhez hasonlóan, a sok háborúskodás miatt 1686-ban elnéptelenedik. A településen 1695-ben is mindössze 2 család lakik. 1699-ben 80-, 1701-ben 118-, 1703-ban 113 lakosa van. A település 1711-1713 között azonban újra lakatlan. 1715-ben már 75 család lakik Kókán.
II. Rákóczi Ferenc seregében a következő személyek szolgáltak Kókáról: Agócs Balázs, Erdélyi István, Katona János, Kis Pál, Lesti István, Mészáros Istók, Mindszenti Gergely, Molnár György, Nagy György, Nagy Márton, Nyéki Imre, Répás György, Samu Márton, Szabó Márton, Tóth András, Tóth János, Tóth Jeremiás. Török János,
Az 1728. évi országos Összeírás szerint az alábbi családok lakták:
Árky, Balogh, Baranyó, Bereczky, Borbély, Bozóki, Budy, Csányi, Csery, Dienes, Dobos, Dóczy, Gáál, Gáspár, Gulyás, Hegedős, Hegy, Hevesy, Horváth, Kiss, Koczka, Kovács, Laczkó, Lantos, László, Lázár, Lovász. Magyar, Nagy, Pap, Pászthy, Polics, Pusztai, Répás, Szabó, Szántó, Szarka, Szűcs, Tamás, Tandary, Tóóth, Törő, Varga,Warró.
Az 1559-ben megtartott lakossági összeírást ha összehasonlítjuk az 1728. évivel, szomorúan kell megállapítsuk azt, hogy a legtöbb XVI. századi kókai család eltűnt. A megmaradt családok között meg lehet említeni az Árki, Kis, Mészáros, Szűcs, Tóth és Varga. A török hódoltság, majd Buda és környékének felszabadításáért vívott harcokban, úgy a török, mint a „keresztény” csapatok is kegyetlenül pusztítják a magyar lakosságot. A kókai családnevek változása érzékelteti azt a hatalmas változást, hiszen többségében teljesen új nevek jelennek meg. Kókán az új családok zömében magyarok, ezt tükrözik a családnevek. Teljesen alaptalan az állítás, hogy 1715 után, a harcok lecsendesedésével visszatérnek az eredeti lakosok, a családnevek ugyanis teljesen más képet mutatnak, inkább az közelíti meg a valóságot, hogy a Felvidékről, Erdélyből és Magyarország más tájairól jönnek, főleg szegénysorsú magyarok a harcok miatt elnéptelenedett alföldi falvakba, így Kókára is. Pest megye más településeire ekkor telepítenek be nagy számban tótokat (szlovákokat) és németeket, a teljesen elnéptelenedett területekre.
A XVIII. században egyre többen telepednek meg Kókán, Magyarország közeli és távoli vidékeiről, zömmel magyar nemzetiségű emberek, de kisebb számban németek, tótok,stb., akik azonban beolvadnak a többségben lévő magyarságba. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc eseményeinek élő hagyománya van a településen, mindig megünneplik március 15-ét, mely alkalommal az ünnepség végén fáklyás menetben mennek föl a Margit-hegyen épült kápolnához, ahol a hagyomány szerint Kossuth Lajos is megállt, a győzedelmes 1849. évi tavaszi hadjárat alatt, amikor a kókaiak egy korsóból friss ivóvízzel megkínálták. Kóka lakossága a mai napig áhítattal őrzi azt a korsót amelyből Kossuth Lajos is ivott. A községből az I. világháborúba 569 fő vonult be, akikből 160 személy hősi halott, a II. világháborúba szintén számosan részt vettek, akiből 51 hősi halott. A XX. században jelentős fejlődésnek indult a település, de a második világháborút követő időkben a kommunista diktatúra miatt a lakosság jelentős része elvándorol, beköltözik Budapestre és más városokba.
* Római katolikus templomát és plébánosát ugyan csak 1651-től ismerhetjük, de minden bizonnyal az első római katolikus templom sokkal korábbi. A régi templomot 1803-ban Thury Pál plébános nagyon rozoga állapotban találta, majd 1806-ban egy tomboló szélvihar még a templomtetőt is levetette, ami miatt új templom építésébe kezdtek. A ma is álló templom 1822. szeptember 7-re készült el. Ezt követően több alkalommal is felújították, a legutóbbi felújítást 2010. késő őszén kezdték el.
* Római katolikus plébánia műemlék épület, a templom mellett található, feltehetően Ybl Miklós tervezte 1845 körül. L-alakú földszintes sarokház, klasszicista stílusban.
* Szent Margit kápolna műemlék épület, a település szélén, magaslaton álló barokk egyhajós épület, 1700-1729 között épült. A síkmennyezetes belsőben barokk oltárépítmény van, oltárképe Szent Margitot ábrázolja. A kápolna építéséhez e domb lábánál álló Szent Ferenc-rendiek kolostorából megmaradt építőanyagot is felhasználták. Az Árpád-házi Szent Margitról elnevezett kápolnában, a júniusi Margit naptól kezdődően, 8 napig itt tartják a szentmiséket. A Margit hegyen található a Kossuth emlékmű is, ugyanis Kossuth Lajos innen nézte az 1849. április 6-án a magyar seregek vonulását.
* A templom előtt, keletre látható az első és második világháborúban meghalt katonák emlékére emelt kőből faragott emlékmű.
* A falu iskoláját már a XVI. század második felében említik. A folyamatos tanítás a XVIII. század első fele után indult be, hiszen a település több alkalommal elnéptelenedett a török uralom vége, illetve a kuruc-labanc háborúk alatt. Az egyházhoz tartozó kántortanító az írás és olvasás tudományára tanította a diákokat. Kezdetben a plébánián és a kántor lakásán tanultak, majd a községháza adott otthont a tanulni vágyóknak. Nyáron 60-70, télen 180 diákot is számláltak.
1909-től 1948-ig keresztes nővérek foglalkoztak a lányokkal, a fiúkkal pedig kántorok, illetve világi tanítók. 1940-ben épült fel a Dózsa György úti iskola három tanteremmel, amely a jelenlegi iskola elődje volt.
* A község óvodája az egykori Károlyi kastélyban található, ahol több mint 180 kisgyerek oktatása-nevelése folyik. Az óvodások számára számos érdekes és értékes rendezvényt szerveznek a lelkes óvónők.Az advent[3] vagy a Karácsonyi Ünnepeket feledhetetlen élmény nyújtanak úgy a gyerekeknek, mint a felnőtteknek.
* A községházát az 1932-ben építették fel.
* A község Művelődési Házát és Sportcsarnokát 1994-ben építették. A Makovecz stílusban épült Művelődési házban 2 klubhelyiség, könyvtár, színházterem is található.
* A falu központjában, a Kossuth Lajos úton látható a kókai Kossuth Falumúzeum, mely intézmény 1998. március 15-én került megnyitásra.
A múzeumban megismerhetjük Kóka község múltját, szokásait, eszközeit, népviseletét és életmódját, továbbá kultúráját tükröző, hagyományőrző munkáját.
* A Bereg-kút Kóka legrégibb ivóvízellátó helye már a török-korban is. A Bereg-kút a Szent Margit kápolna lábánál a Füszögi-völgyben található. A Szent Ferenc-rendiek kolostorának kútja volt. Valószínűsíthető, hogy a kolostort a törökök lefoglalták, bizonyíték rá, hogy a kút első tisztításakor török szablyák, kovás puskák kerültek elő.
* A Kókai borvidék több mint 400 éves szőlő- és borkultúrával rendelkező település közel 115 ha szőlőterülettel rendelkezik. Szőlőterületek elnevezése: Felső-hegy, Alsó-hegy, Kutya-hegy, Margit-hegy. Kellemes sétákat lehet tenni a madarak énekétől hangos, erdős részekkel borított pincesorok között.
* A látnivalók között megemlíthető a Donát-szobor, Szent István mellszobra, IV. Béla emlékműve, II. Rákóczi Ferenc emléktáblája, az aradi 13 vértanú emlékköve, az 1956-os forradalom emléktáblája és a trianoni kereszt.
* A Kókai Kerékpárút első szakasza már 2006-ban elkészült a Nagykátai út mentén egészen a Dózsa György útig, majd 2011-ben további 1400 m hosszan kiegészült a kerékpározásra szolgáló út, a Dózsa György út mentén.
* Berki Krisztián Sport Csarnok Kóka Kossut Lajos Ált. Iskolánál.
Nevét az oklevelek 1254-ben, a tatárjárás után említették először Kouka néven, mikor IV. Béla királytól a Kókával határos Kovácsi földet Kókai Egyed kapta meg adományként.
1255-ben Koka, 1331-benKoka néven írták.
1255-ben Kókai Egyed egy fennmaradt oklevél szerint a Sződ környéki birtokok ügyében járt a váci káptalannál.
1331-ben Kókai Moogh fia Gál királyi ajtónáló volt, aki ez évben Károly Róbert királytól a Bodrog vármegyei Adorján település alsó déli felét kapta adományba, de még ez évben testvére Mihály Adorjánt 60 M-ért átadta Magyar Pálnak, és még ez évben Feladorjánról is lemondott Magyar Pál javára.
A települést a Kókaiak örökös nélküli halála után Zsigmond király a Tétényieknek adta, de hamarosan visszavette tőlük és 1424-ben feleségének, Borbála királynénak adta.
1439-ben leánya Erzsébet (Albert király felesége) kapta meg. Lakóinak családi neve (és a családok száma a zárójelben megadott szám) 1559-ben a török hódoltság idején az alábbi volt:
Árki (2), Balik ((2), Bors (3), Bükkösi (1), Dani, (1) Eszergácsi (1), Fábián (1), Fazokas(2), Fekete (1), Fekető (1), Főző (1), Godar (1), Gombás (1), Gör (3), Gula (3), Kartali ((1), Kis (4), Kókai (1), Kontós (1), Kristóf (1), Kun (2), Mészáros (2), Nagy (1), Nyilas (1), Oláh (1), Pásztor (1), Somogyi (1) Szabó (2), Szácsi (1), Szekeres (2), Szente (2), Szűcs (1), Tarhond (1), Tód [valószínű Tóth] (5), Török (1), Varga (1). Ha megfigyeljük az 1559-ben létező családok neveit, megállapítható, hogy később csak nagyon kevés ember maradt meg az eredeti lakosságból.
A török időkben egy ideig néptelenné vált, de az 1700-as évek elején újranépesült. Kóka több Pest megyei településhez hasonlóan, a sok háborúskodás miatt 1686-ban elnéptelenedik. A településen 1695-ben is mindössze 2 család lakik. 1699-ben 80-, 1701-ben 118-, 1703-ban 113 lakosa van. A település 1711-1713 között azonban újra lakatlan. 1715-ben már 75 család lakik Kókán.
II. Rákóczi Ferenc seregében a következő személyek szolgáltak Kókáról: Agócs Balázs, Erdélyi István, Katona János, Kis Pál, Lesti István, Mészáros Istók, Mindszenti Gergely, Molnár György, Nagy György, Nagy Márton, Nyéki Imre, Répás György, Samu Márton, Szabó Márton, Tóth András, Tóth János, Tóth Jeremiás. Török János,
Az 1728. évi országos Összeírás szerint az alábbi családok lakták:
Árky, Balogh, Baranyó, Bereczky, Borbély, Bozóki, Budy, Csányi, Csery, Dienes, Dobos, Dóczy, Gáál, Gáspár, Gulyás, Hegedős, Hegy, Hevesy, Horváth, Kiss, Koczka, Kovács, Laczkó, Lantos, László, Lázár, Lovász. Magyar, Nagy, Pap, Pászthy, Polics, Pusztai, Répás, Szabó, Szántó, Szarka, Szűcs, Tamás, Tandary, Tóóth, Törő, Varga,Warró.
Az 1559-ben megtartott lakossági összeírást ha összehasonlítjuk az 1728. évivel, szomorúan kell megállapítsuk azt, hogy a legtöbb XVI. századi kókai család eltűnt. A megmaradt családok között meg lehet említeni az Árki, Kis, Mészáros, Szűcs, Tóth és Varga. A török hódoltság, majd Buda és környékének felszabadításáért vívott harcokban, úgy a török, mint a „keresztény” csapatok is kegyetlenül pusztítják a magyar lakosságot. A kókai családnevek változása érzékelteti azt a hatalmas változást, hiszen többségében teljesen új nevek jelennek meg. Kókán az új családok zömében magyarok, ezt tükrözik a családnevek. Teljesen alaptalan az állítás, hogy 1715 után, a harcok lecsendesedésével visszatérnek az eredeti lakosok, a családnevek ugyanis teljesen más képet mutatnak, inkább az közelíti meg a valóságot, hogy a Felvidékről, Erdélyből és Magyarország más tájairól jönnek, főleg szegénysorsú magyarok a harcok miatt elnéptelenedett alföldi falvakba, így Kókára is. Pest megye más településeire ekkor telepítenek be nagy számban tótokat (szlovákokat) és németeket, a teljesen elnéptelenedett területekre.
A XVIII. században egyre többen telepednek meg Kókán, Magyarország közeli és távoli vidékeiről, zömmel magyar nemzetiségű emberek, de kisebb számban németek, tótok,stb., akik azonban beolvadnak a többségben lévő magyarságba. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc eseményeinek élő hagyománya van a településen, mindig megünneplik március 15-ét, mely alkalommal az ünnepség végén fáklyás menetben mennek föl a Margit-hegyen épült kápolnához, ahol a hagyomány szerint Kossuth Lajos is megállt, a győzedelmes 1849. évi tavaszi hadjárat alatt, amikor a kókaiak egy korsóból friss ivóvízzel megkínálták. Kóka lakossága a mai napig áhítattal őrzi azt a korsót amelyből Kossuth Lajos is ivott. A községből az I. világháborúba 569 fő vonult be, akikből 160 személy hősi halott, a II. világháborúba szintén számosan részt vettek, akiből 51 hősi halott. A XX. században jelentős fejlődésnek indult a település, de a második világháborút követő időkben a kommunista diktatúra miatt a lakosság jelentős része elvándorol, beköltözik Budapestre és más városokba.
* Római katolikus templomát és plébánosát ugyan csak 1651-től ismerhetjük, de minden bizonnyal az első római katolikus templom sokkal korábbi. A régi templomot 1803-ban Thury Pál plébános nagyon rozoga állapotban találta, majd 1806-ban egy tomboló szélvihar még a templomtetőt is levetette, ami miatt új templom építésébe kezdtek. A ma is álló templom 1822. szeptember 7-re készült el. Ezt követően több alkalommal is felújították, a legutóbbi felújítást 2010. késő őszén kezdték el.
* Római katolikus plébánia műemlék épület, a templom mellett található, feltehetően Ybl Miklós tervezte 1845 körül. L-alakú földszintes sarokház, klasszicista stílusban.
* Szent Margit kápolna műemlék épület, a település szélén, magaslaton álló barokk egyhajós épület, 1700-1729 között épült. A síkmennyezetes belsőben barokk oltárépítmény van, oltárképe Szent Margitot ábrázolja. A kápolna építéséhez e domb lábánál álló Szent Ferenc-rendiek kolostorából megmaradt építőanyagot is felhasználták. Az Árpád-házi Szent Margitról elnevezett kápolnában, a júniusi Margit naptól kezdődően, 8 napig itt tartják a szentmiséket. A Margit hegyen található a Kossuth emlékmű is, ugyanis Kossuth Lajos innen nézte az 1849. április 6-án a magyar seregek vonulását.
* A templom előtt, keletre látható az első és második világháborúban meghalt katonák emlékére emelt kőből faragott emlékmű.
* A falu iskoláját már a XVI. század második felében említik. A folyamatos tanítás a XVIII. század első fele után indult be, hiszen a település több alkalommal elnéptelenedett a török uralom vége, illetve a kuruc-labanc háborúk alatt. Az egyházhoz tartozó kántortanító az írás és olvasás tudományára tanította a diákokat. Kezdetben a plébánián és a kántor lakásán tanultak, majd a községháza adott otthont a tanulni vágyóknak. Nyáron 60-70, télen 180 diákot is számláltak.
1909-től 1948-ig keresztes nővérek foglalkoztak a lányokkal, a fiúkkal pedig kántorok, illetve világi tanítók. 1940-ben épült fel a Dózsa György úti iskola három tanteremmel, amely a jelenlegi iskola elődje volt.
* A község óvodája az egykori Károlyi kastélyban található, ahol több mint 180 kisgyerek oktatása-nevelése folyik. Az óvodások számára számos érdekes és értékes rendezvényt szerveznek a lelkes óvónők.Az advent[3] vagy a Karácsonyi Ünnepeket feledhetetlen élmény nyújtanak úgy a gyerekeknek, mint a felnőtteknek.
* A községházát az 1932-ben építették fel.
* A község Művelődési Házát és Sportcsarnokát 1994-ben építették. A Makovecz stílusban épült Művelődési házban 2 klubhelyiség, könyvtár, színházterem is található.
* A falu központjában, a Kossuth Lajos úton látható a kókai Kossuth Falumúzeum, mely intézmény 1998. március 15-én került megnyitásra.
A múzeumban megismerhetjük Kóka község múltját, szokásait, eszközeit, népviseletét és életmódját, továbbá kultúráját tükröző, hagyományőrző munkáját.
* A Bereg-kút Kóka legrégibb ivóvízellátó helye már a török-korban is. A Bereg-kút a Szent Margit kápolna lábánál a Füszögi-völgyben található. A Szent Ferenc-rendiek kolostorának kútja volt. Valószínűsíthető, hogy a kolostort a törökök lefoglalták, bizonyíték rá, hogy a kút első tisztításakor török szablyák, kovás puskák kerültek elő.
* A Kókai borvidék több mint 400 éves szőlő- és borkultúrával rendelkező település közel 115 ha szőlőterülettel rendelkezik. Szőlőterületek elnevezése: Felső-hegy, Alsó-hegy, Kutya-hegy, Margit-hegy. Kellemes sétákat lehet tenni a madarak énekétől hangos, erdős részekkel borított pincesorok között.
* A látnivalók között megemlíthető a Donát-szobor, Szent István mellszobra, IV. Béla emlékműve, II. Rákóczi Ferenc emléktáblája, az aradi 13 vértanú emlékköve, az 1956-os forradalom emléktáblája és a trianoni kereszt.
* A Kókai Kerékpárút első szakasza már 2006-ban elkészült a Nagykátai út mentén egészen a Dózsa György útig, majd 2011-ben további 1400 m hosszan kiegészült a kerékpározásra szolgáló út, a Dózsa György út mentén.
* Berki Krisztián Sport Csarnok Kóka Kossut Lajos Ált. Iskolánál.
http://km.bloglog.hu/page/12/
Szent Margit kápolna
A kápolna 1725-ben épült, barokk stílusban. Az egyszerű épületet kisméretű torony díszíti. A síkmennyezetes belsőben barokk oltárépítmény van, oltárképe skóciai Szent Margitot ábrázolja.
Szent Máté evangélista templom
A templomot - Kasselik Fidél tervei szerint, Haag Ádám építőmester irányításával - a többször átalakított, középkori helyére építették 1822-ben. A sekrestye és a torony később épült hozzá.
A klasszicista stílusú, szabadon álló, nagyméretű templom tornya a homlokzat síkját folytatja. A falfelületeket párkányok és lizénák osztják, a bejáratot timpanon hangsúlyozza. Szószéke és főoltára XIX. századi klasszicista alkotás.
A plébánia épülete műemlék.
Örömhírvétel Görög Katolikus templom
