Ecser 3616 lakosú (2010. január 1.) nagyközség, Budapest délkeleti szomszédságában, a megépülő M0-ás és a 120a-s/Szolnok-Újszász-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik.
Ecser környékén az autópálya építése miatt 2004 és 2006 között régészeti feltárásokat végeztek, több lelőhelyen is (Ecser 2., 6. és 7. lelőhely). A területeken a következő kultúrák nyomait találták (az összes lelet forrása:):
* kelták – edényégető kemence, kelta cölöpszerkezetes ház, kelta urna pajzsdudorral
* szarmaták – szarmata sír körárokkal, szarmata temetkezés, kőpakolásos szarmata sír, szarmata nő gyöngyökkel hímzett ruhaaljának maradványa és a temetéskor mellé helyezett edény, földbe mélyített szarmata ház kemencével, feltárt szarmata műhelykörzet, gödörbe fektetett szarmata nő váza, örlőkőpár, szarmata gödörből előkerült csontfésű, 5200 éves (!) szarmata telep, szarmata gödörbe dobált és temetett emberek csontvázai
* avarok – aranyfülbevaló kora avar sírból, avar kőkemence egy malomkő töredékével
* szkíták – szkíta gödörtemetkezés
* rómaiak – Krisztus-monogramos római mécses
Ezekből a leletekből látható, hogy Ecser területe már a régebbi korokban is lakott volt, különösen a szarmata telep érdemel említést.
Ecser első írásos említése 1315. december 6-áról származik (Echer alakban), de valószínűsíthető, hogy a falu már évszázadok óta létezett. Az épülő M0-autópálya építése miatt régészeti feltárások során kelta, szarmata és őskeresztény emlékek kerültek a felszínre, ami a környék gazdag múltját tanusítja. A falu a nevét egy legenda szerint Árpád fejedelemtől kapta, aki a faluban megpihenve annak neve felől tudakozódott. A falunak nem volt neve, így azt mondta, nevezzék el arról a cserfáról, mely alatt sátra állott. Így lett a falu neve Ecser. Egy másik elmélet szerint Árpád egyik fiától, Ecsellőtől (más forrásban Ézelő) származik a név.
A középkorból kevés írásos emlék maradt fent a faluról, főképp birtokfoglalási oklevelekben fordult elő Ecser neve (1325. október 11., 1344. április 13., 1396. május 16., 1399. augusztus 22. – ez utóbbi oklevélből tudjuk meg, hogy akkor már volt a falunak temploma, számottevő jobbágyközösséggel bíró középkori falu volt). A 14-15. században a falu az Ecseri család tulajdonában volt. 1454-ben Ecser Sáfár Tamás halála után, a fiú utód nélküli család elveszíti Ecsert, a tulajdonjog visszaszáll a királyra. V. László a falut Pozsonyi Tamásnak és Zágrábi Szilassy Györgynek adományozta a török harcokban tanusított hősiességükért. 1471-ben a település Ecseri Demeter tulajdona volt (a budai káptalan egyik levele szerint). Ő Ecseri István diáknak adta el birtokát. 1497 és 1514 között Ecser Pest város bírájának, Szegedy Pálnak a tulajdonában volt. A 15. század elején azután a falu Dabasi Isthy Péter tulajdona volt.
A török hódoltságig létezett a falu. Buda török kézre kerülése (1541) után fokozatosan elnéptelenedett.[7] A falu a budai vilajethez tartozott, azon belül is a budai szandzsákhoz. Az 1546-ban a törökök által készített adóösszeírásban (azaz defterben) Ecsert már nem említik, 1552-ben már üres faluhelyként említik. Az ecseri lakosok a környékbeli falvakban telepedtek le, ez azért valószínű, mert az Ecseren lévő telkeket (Rákos)Csaba lakói művelték. Az üres falu tulajdonviszonyairól a következőket tudjuk: a falu birtokosan 1559-ben Gázi timár, 1559 és 1562 között Dur Ali szandzsákbég, 1580 és 1590 között pedig Hizir Bin Ali Pasa budai beglerbég. Az Ecsert még magáénak tudó magyar uralkodó, III. Ferdinánd 1655-ben a Mocsáry családnak, majd Vámosi Istvánnak adományozta.
A 17. század végén a néptelen falu Verlain János budai kamarai inspektor birtokába került. Az első ecseriek 1699-ben jelennek meg újra a faluban, akkoriban az adóösszeírások szerint már 11 család élt a faluban. 1701-ben már 46 család él Ecseren (19 jobbágycsalád, 27 zsellércsalád). A Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) alatt 9 ecseri vesz részt a harcokban.
1711-ben a faluban újból kevesebben éltek, a 46 család helyett már csak 11 család. A fentebb említett 9 ecseri közül 3 neve Tótkomlós első telepesei között bukkan fel (Kubis, Zelenka, Orácska), tehát egyfajta elvándorlás volt jellemző. Az 1700-as évek elején a falu földesúra Svajdler Antal, Svajdler Gábor (1716 körül), majd Grassalkovich Antal (1722-től) tulajdonában volt, ekkor kezdődött a szlovák telepesek Ecserre hozatala, ennek köszönhető ma a szlovák kisebbség megléte (a falu szlovák kisebbségi önkormányzattal is rendelkezik, szlovák neve Ečer).
1728-ban már 33 család élt Ecseren, köszönhetően a tudatos betelepítéseknek is, 1730-ban 50 család, 1744-ben 79, 1760-ban már 87 család lakott a faluban. 1735-ben kezdtél el építeni a Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt templomot, amely 1740-re készült el. Szintén 1740-ben készült el az első iskola is. 1804-ben 113 család lakott Ecseren, 1826-ra ez a szám 98-ra csökkent, majd 1841-re 128-ra nőtt. 1831-ben, 1836-ban és 1848-ban kolera pusztított a faluban. 1843-ban Fényes Elek a magyar községekről szóló művében ezt írta Ecserről:
Ecser tót falu. Pesthez keletre 2 mérföld. 649 katholikus lakosa, katholikus parochiája és temploma van. Dombos határa homokos, de jó rozsot és bort terem: rétjei szépek, erdeje kevés.
A szabdságságharc alatt Ecserről ismét többen csatlakoztak a harcokhoz, sőt, 1849 áprilisától 19 napig a forradalmi csapatok bal szárnya Ecser északi dombos részén foglalt helyet.[9] Mivel az ecseri honvédek Pestre voltak besorozva, így a falusi előljárók Haynau hivatalnokainak nem jelentették a helyi illetőségű honvédeket. Egy 1876-ban kelt írás szerint Ecserről akkor 43 nemzetőr állt be a seregbe.
A Grassalkovich-uralom után 1851-ben a görög felmenőkkel rendelkező Sina Simon tulajdona lett a falu, aki néhány év múlva eladta azt a Szontágh családnak. 1874-ben a család eladta a falut a Banque de Credit Fonciere et Industriel Andreas Dumonceau et Comp. brüsszeli banknak. A folyamatos birtokértékesítések folyamán még ez évben a falu nagy része a lakosság tulajdonába került. 1877-ben Ezt írták Ecserről: Ecser, kevés magyarral vegyült tót község… Házai a templomot és a paplakot kivéve földből vert falúak és zsuptetősek. A hatvanas években szépítettő bizottság állíttatott fel: de ez sem volt képes csinosabb és rendesebb építkezést létesíteni. 1881-ben a szomszédos Maglód állomással került Ecser közelébe a vasút. 1886-ban megépült a második iskola is (amit az 1990-es években bontottak le, a templom mellett állt egykor). A 19. század végén az iskoláztatás nyelve Ecseren a szlovák volt. 1889-ben a falu plébánosa, Matejka Vilmos fontosnak tartotta, hogy hívei, azaz a falu lakosai magyarul imádkozzanak (beszéljenek), ezért lefordíttatta Nábozny vylevy című imakönyvét magyarra. A 20. század elején született emberek már mind magyarul beszéltek, de akadtak még olyan idősebb emberek is, akik csak szlovákul beszéltek.
1888-ban a templom és a plébánia épülete olyan romlott állapotban volt, hogy az istentiszteletek megtartását be kellett szűntetni (azokat az ideiglenesen felszentelt iskola épületében tartották). 1891-ben a templom tornya középen az alapig megrepedt, és anyagi okoból a későbbi felújítás során magassága egy méterrel alacsonyabb lett.
Ecsernek 1896-ban, a Millennium évében mintegy 1500 lakosa volt (a Magyarország Vármegyéi és Városai című könyv szerint). 1899-ben helyi tűzoltóságot szerveztek. 1900-ban a lakosság pontos száma 1145 fő volt.
Az 1888 óta a környéken lévő vasút mentén 1908-ben a képviselő-testület kérvényezte a Magyar Királyi Államvasutaktól egy mellékvágány kiépítését vagy egy rendes kitérő állomás megépítését. 1911. július 8-án egy kisebb földrengés rázta meg a környéket. 1914 óta van telefon Ecseren. A templom renoválása ebben az évben be is fejeződött. Mindkét világháborút megszenvedte a falu lakossága. Az első világháború áldozatairól a templom bejárata feletti tábla emlékezik meg, míg a második világháború áldozataira a templom melletti park emlékműve emlékezik meg.
Az 1919-es kommunista hatalomátvétel után falusi munkástanács alakult Ecseren is, majd 1919 őszén történt újabb politikai fordulat után visszatért a régi képviselő-testület. 1928-ban mozi nyílt a faluban, Maszló József kocsmáros működtetésével. A villamos áramot az 1930-as évek elején vezetik be a faluban. 1936-ban a Belügyminisztérium egyesíteni akarta Ecsert a szomszédos Maglóddal. Erről a képviselő-testület megdöbbenéssel értesült és a tiltakozással éltek a Belügyminisztérium felé, a jelentős eltérésekre hivatkozva, főképp a vallási különbségre (Ecser katolikus, míg Maglód főképp evangélikus lakosságú), ami miatt a két település lakosai nem házasodtak a másik faluból származóval, de a két falu között húzódó völgy is gátat képezett az egyesítésben (ma ugyanitt az M0-autópálya akadályozná az esetleges egyesítési törekvéseket). A fenti indokok után a két falu nem lett egyesítve (bár 1976-ban ismét napirendre került a kérdés, a nagymértékű ellenállás és aláírásgyűjtés hatására nem valósult meg akkor sem). 1939-ben Ecseren 1855 fő lakott.
A második világháború vége felé Ecseren szállt meg halála előtt Steinmetz Miklós, a Vörös Hadsereg kapitánya. Kocsija a szomszéd település, Vecsés határában aknára futott. Először Ecseren temették el,[10] majd pár év múlva máshol temették újra el. A főváros közelsége, és Ferihegy (akkor még nem olyan jelentős) reptere miatt a környéket számos bombázás érte.
Ecseren is éltek zsidók, őket is érintették a második világháború zsidóellenes történései. 1920-ban 12 izraelita vallású lakos volt Ecseren. Több vállalkozás volt a kezükön: a Garzó család vegyeskereskedése, a Neumann család fűszerüzlete, a Hartmann hentesbolt és Kleinék péksége. A deportálások után senki nem tért vissza a községbe.
Mivel Ecser részben szlovák falu volt, a háború utáni csehszlovák-magyar lakosságcsere a falut is érintette. 1947-ben Ecseren is megkezdte működését az ügyben felállított Csehszlovák Áttelepítési Bizottság. A kitelepítésekről nincsenek pontos adatok, a visszaemlékezések alapján 20-25 család távozott Szlovákiába. A Pozsonyhoz tartozó Prievoz kerületben találtak új otthonra, hosszú ideig – szokatlan módon – egy tömbben maradva. A helyükre csehszlovákiai magyarok érkeztek.
Az 1956-os forradalom idején Ecseren nem történt jelentősebb rombolás vagy vérengzés, utána is csak 3 főt vontak felelősségre.
1959-ben az 52 éve lezárt régi temető helyén egy új iskola felépítésnek terve bontakozott ki, illetve még eben az évben el is kezdődtek az építkezések, 1960-ban el is kezdődhetett a tanítás.
1960-ban a falu lakossága 2110, 1970-ben pedig már 2633 fő. Ez a növekedés a főváros közelségének volt köszönhető. A lakosság létszáma 1976-ban lépi át a 3000-t. A falu egyik legjelentősebb ipari létesítménye akkoriban a Rubik-kockákat is gyártó Politoys volt. Jelenleg szinte Budapesttel határos a fokozatos építkezések miatt. A 2000-es évek elején a település szinte a harmadával megnövekedett, amikor felparcellázták az Ecser és Pest közötti Kálvária-dombot, ahol Kálvária lakódomb néven lakónegyed létesült. A negyed érdekessége, hogy ecseri vonatkozású utcanevek kerültek oda, mint például a Mikla Pálról elnevezett utca. (Mikla Pál volt Ecser plébánosa a második világháború idején, a háború vége felé kivégezték.
A falu szlovák múltját mutatja, hogy a legrégebbi részének, a templom és környékének a neve Gyegyina (szlovákul dedina – Falu). Ecser egyetlen műemlékjellegű épülete az 1740-ben épített barokk stílusú római katolikus templom. Építését 1735-ben kezdték meg. Az 1880-90-es években használhatatlan volt, annyira megrongálódott, végül majd csak 1911 végétől használhatták újra. tornya az anyagi eszközök elérésének hiányában egy méterrel rövidebb lett, mint korábban volt.
Ecser környékén az autópálya építése miatt 2004 és 2006 között régészeti feltárásokat végeztek, több lelőhelyen is (Ecser 2., 6. és 7. lelőhely). A területeken a következő kultúrák nyomait találták (az összes lelet forrása:):
* kelták – edényégető kemence, kelta cölöpszerkezetes ház, kelta urna pajzsdudorral
* szarmaták – szarmata sír körárokkal, szarmata temetkezés, kőpakolásos szarmata sír, szarmata nő gyöngyökkel hímzett ruhaaljának maradványa és a temetéskor mellé helyezett edény, földbe mélyített szarmata ház kemencével, feltárt szarmata műhelykörzet, gödörbe fektetett szarmata nő váza, örlőkőpár, szarmata gödörből előkerült csontfésű, 5200 éves (!) szarmata telep, szarmata gödörbe dobált és temetett emberek csontvázai
* avarok – aranyfülbevaló kora avar sírból, avar kőkemence egy malomkő töredékével
* szkíták – szkíta gödörtemetkezés
* rómaiak – Krisztus-monogramos római mécses
Ezekből a leletekből látható, hogy Ecser területe már a régebbi korokban is lakott volt, különösen a szarmata telep érdemel említést.
Ecser első írásos említése 1315. december 6-áról származik (Echer alakban), de valószínűsíthető, hogy a falu már évszázadok óta létezett. Az épülő M0-autópálya építése miatt régészeti feltárások során kelta, szarmata és őskeresztény emlékek kerültek a felszínre, ami a környék gazdag múltját tanusítja. A falu a nevét egy legenda szerint Árpád fejedelemtől kapta, aki a faluban megpihenve annak neve felől tudakozódott. A falunak nem volt neve, így azt mondta, nevezzék el arról a cserfáról, mely alatt sátra állott. Így lett a falu neve Ecser. Egy másik elmélet szerint Árpád egyik fiától, Ecsellőtől (más forrásban Ézelő) származik a név.
A középkorból kevés írásos emlék maradt fent a faluról, főképp birtokfoglalási oklevelekben fordult elő Ecser neve (1325. október 11., 1344. április 13., 1396. május 16., 1399. augusztus 22. – ez utóbbi oklevélből tudjuk meg, hogy akkor már volt a falunak temploma, számottevő jobbágyközösséggel bíró középkori falu volt). A 14-15. században a falu az Ecseri család tulajdonában volt. 1454-ben Ecser Sáfár Tamás halála után, a fiú utód nélküli család elveszíti Ecsert, a tulajdonjog visszaszáll a királyra. V. László a falut Pozsonyi Tamásnak és Zágrábi Szilassy Györgynek adományozta a török harcokban tanusított hősiességükért. 1471-ben a település Ecseri Demeter tulajdona volt (a budai káptalan egyik levele szerint). Ő Ecseri István diáknak adta el birtokát. 1497 és 1514 között Ecser Pest város bírájának, Szegedy Pálnak a tulajdonában volt. A 15. század elején azután a falu Dabasi Isthy Péter tulajdona volt.
A török hódoltságig létezett a falu. Buda török kézre kerülése (1541) után fokozatosan elnéptelenedett.[7] A falu a budai vilajethez tartozott, azon belül is a budai szandzsákhoz. Az 1546-ban a törökök által készített adóösszeírásban (azaz defterben) Ecsert már nem említik, 1552-ben már üres faluhelyként említik. Az ecseri lakosok a környékbeli falvakban telepedtek le, ez azért valószínű, mert az Ecseren lévő telkeket (Rákos)Csaba lakói művelték. Az üres falu tulajdonviszonyairól a következőket tudjuk: a falu birtokosan 1559-ben Gázi timár, 1559 és 1562 között Dur Ali szandzsákbég, 1580 és 1590 között pedig Hizir Bin Ali Pasa budai beglerbég. Az Ecsert még magáénak tudó magyar uralkodó, III. Ferdinánd 1655-ben a Mocsáry családnak, majd Vámosi Istvánnak adományozta.
A 17. század végén a néptelen falu Verlain János budai kamarai inspektor birtokába került. Az első ecseriek 1699-ben jelennek meg újra a faluban, akkoriban az adóösszeírások szerint már 11 család élt a faluban. 1701-ben már 46 család él Ecseren (19 jobbágycsalád, 27 zsellércsalád). A Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) alatt 9 ecseri vesz részt a harcokban.
1711-ben a faluban újból kevesebben éltek, a 46 család helyett már csak 11 család. A fentebb említett 9 ecseri közül 3 neve Tótkomlós első telepesei között bukkan fel (Kubis, Zelenka, Orácska), tehát egyfajta elvándorlás volt jellemző. Az 1700-as évek elején a falu földesúra Svajdler Antal, Svajdler Gábor (1716 körül), majd Grassalkovich Antal (1722-től) tulajdonában volt, ekkor kezdődött a szlovák telepesek Ecserre hozatala, ennek köszönhető ma a szlovák kisebbség megléte (a falu szlovák kisebbségi önkormányzattal is rendelkezik, szlovák neve Ečer).
1728-ban már 33 család élt Ecseren, köszönhetően a tudatos betelepítéseknek is, 1730-ban 50 család, 1744-ben 79, 1760-ban már 87 család lakott a faluban. 1735-ben kezdtél el építeni a Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt templomot, amely 1740-re készült el. Szintén 1740-ben készült el az első iskola is. 1804-ben 113 család lakott Ecseren, 1826-ra ez a szám 98-ra csökkent, majd 1841-re 128-ra nőtt. 1831-ben, 1836-ban és 1848-ban kolera pusztított a faluban. 1843-ban Fényes Elek a magyar községekről szóló művében ezt írta Ecserről:
Ecser tót falu. Pesthez keletre 2 mérföld. 649 katholikus lakosa, katholikus parochiája és temploma van. Dombos határa homokos, de jó rozsot és bort terem: rétjei szépek, erdeje kevés.
A szabdságságharc alatt Ecserről ismét többen csatlakoztak a harcokhoz, sőt, 1849 áprilisától 19 napig a forradalmi csapatok bal szárnya Ecser északi dombos részén foglalt helyet.[9] Mivel az ecseri honvédek Pestre voltak besorozva, így a falusi előljárók Haynau hivatalnokainak nem jelentették a helyi illetőségű honvédeket. Egy 1876-ban kelt írás szerint Ecserről akkor 43 nemzetőr állt be a seregbe.
A Grassalkovich-uralom után 1851-ben a görög felmenőkkel rendelkező Sina Simon tulajdona lett a falu, aki néhány év múlva eladta azt a Szontágh családnak. 1874-ben a család eladta a falut a Banque de Credit Fonciere et Industriel Andreas Dumonceau et Comp. brüsszeli banknak. A folyamatos birtokértékesítések folyamán még ez évben a falu nagy része a lakosság tulajdonába került. 1877-ben Ezt írták Ecserről: Ecser, kevés magyarral vegyült tót község… Házai a templomot és a paplakot kivéve földből vert falúak és zsuptetősek. A hatvanas években szépítettő bizottság állíttatott fel: de ez sem volt képes csinosabb és rendesebb építkezést létesíteni. 1881-ben a szomszédos Maglód állomással került Ecser közelébe a vasút. 1886-ban megépült a második iskola is (amit az 1990-es években bontottak le, a templom mellett állt egykor). A 19. század végén az iskoláztatás nyelve Ecseren a szlovák volt. 1889-ben a falu plébánosa, Matejka Vilmos fontosnak tartotta, hogy hívei, azaz a falu lakosai magyarul imádkozzanak (beszéljenek), ezért lefordíttatta Nábozny vylevy című imakönyvét magyarra. A 20. század elején született emberek már mind magyarul beszéltek, de akadtak még olyan idősebb emberek is, akik csak szlovákul beszéltek.
1888-ban a templom és a plébánia épülete olyan romlott állapotban volt, hogy az istentiszteletek megtartását be kellett szűntetni (azokat az ideiglenesen felszentelt iskola épületében tartották). 1891-ben a templom tornya középen az alapig megrepedt, és anyagi okoból a későbbi felújítás során magassága egy méterrel alacsonyabb lett.
Ecsernek 1896-ban, a Millennium évében mintegy 1500 lakosa volt (a Magyarország Vármegyéi és Városai című könyv szerint). 1899-ben helyi tűzoltóságot szerveztek. 1900-ban a lakosság pontos száma 1145 fő volt.
Az 1888 óta a környéken lévő vasút mentén 1908-ben a képviselő-testület kérvényezte a Magyar Királyi Államvasutaktól egy mellékvágány kiépítését vagy egy rendes kitérő állomás megépítését. 1911. július 8-án egy kisebb földrengés rázta meg a környéket. 1914 óta van telefon Ecseren. A templom renoválása ebben az évben be is fejeződött. Mindkét világháborút megszenvedte a falu lakossága. Az első világháború áldozatairól a templom bejárata feletti tábla emlékezik meg, míg a második világháború áldozataira a templom melletti park emlékműve emlékezik meg.
Az 1919-es kommunista hatalomátvétel után falusi munkástanács alakult Ecseren is, majd 1919 őszén történt újabb politikai fordulat után visszatért a régi képviselő-testület. 1928-ban mozi nyílt a faluban, Maszló József kocsmáros működtetésével. A villamos áramot az 1930-as évek elején vezetik be a faluban. 1936-ban a Belügyminisztérium egyesíteni akarta Ecsert a szomszédos Maglóddal. Erről a képviselő-testület megdöbbenéssel értesült és a tiltakozással éltek a Belügyminisztérium felé, a jelentős eltérésekre hivatkozva, főképp a vallási különbségre (Ecser katolikus, míg Maglód főképp evangélikus lakosságú), ami miatt a két település lakosai nem házasodtak a másik faluból származóval, de a két falu között húzódó völgy is gátat képezett az egyesítésben (ma ugyanitt az M0-autópálya akadályozná az esetleges egyesítési törekvéseket). A fenti indokok után a két falu nem lett egyesítve (bár 1976-ban ismét napirendre került a kérdés, a nagymértékű ellenállás és aláírásgyűjtés hatására nem valósult meg akkor sem). 1939-ben Ecseren 1855 fő lakott.
A második világháború vége felé Ecseren szállt meg halála előtt Steinmetz Miklós, a Vörös Hadsereg kapitánya. Kocsija a szomszéd település, Vecsés határában aknára futott. Először Ecseren temették el,[10] majd pár év múlva máshol temették újra el. A főváros közelsége, és Ferihegy (akkor még nem olyan jelentős) reptere miatt a környéket számos bombázás érte.
Ecseren is éltek zsidók, őket is érintették a második világháború zsidóellenes történései. 1920-ban 12 izraelita vallású lakos volt Ecseren. Több vállalkozás volt a kezükön: a Garzó család vegyeskereskedése, a Neumann család fűszerüzlete, a Hartmann hentesbolt és Kleinék péksége. A deportálások után senki nem tért vissza a községbe.
Mivel Ecser részben szlovák falu volt, a háború utáni csehszlovák-magyar lakosságcsere a falut is érintette. 1947-ben Ecseren is megkezdte működését az ügyben felállított Csehszlovák Áttelepítési Bizottság. A kitelepítésekről nincsenek pontos adatok, a visszaemlékezések alapján 20-25 család távozott Szlovákiába. A Pozsonyhoz tartozó Prievoz kerületben találtak új otthonra, hosszú ideig – szokatlan módon – egy tömbben maradva. A helyükre csehszlovákiai magyarok érkeztek.
Az 1956-os forradalom idején Ecseren nem történt jelentősebb rombolás vagy vérengzés, utána is csak 3 főt vontak felelősségre.
1959-ben az 52 éve lezárt régi temető helyén egy új iskola felépítésnek terve bontakozott ki, illetve még eben az évben el is kezdődtek az építkezések, 1960-ban el is kezdődhetett a tanítás.
1960-ban a falu lakossága 2110, 1970-ben pedig már 2633 fő. Ez a növekedés a főváros közelségének volt köszönhető. A lakosság létszáma 1976-ban lépi át a 3000-t. A falu egyik legjelentősebb ipari létesítménye akkoriban a Rubik-kockákat is gyártó Politoys volt. Jelenleg szinte Budapesttel határos a fokozatos építkezések miatt. A 2000-es évek elején a település szinte a harmadával megnövekedett, amikor felparcellázták az Ecser és Pest közötti Kálvária-dombot, ahol Kálvária lakódomb néven lakónegyed létesült. A negyed érdekessége, hogy ecseri vonatkozású utcanevek kerültek oda, mint például a Mikla Pálról elnevezett utca. (Mikla Pál volt Ecser plébánosa a második világháború idején, a háború vége felé kivégezték.
A falu szlovák múltját mutatja, hogy a legrégebbi részének, a templom és környékének a neve Gyegyina (szlovákul dedina – Falu). Ecser egyetlen műemlékjellegű épülete az 1740-ben épített barokk stílusú római katolikus templom. Építését 1735-ben kezdték meg. Az 1880-90-es években használhatatlan volt, annyira megrongálódott, végül majd csak 1911 végétől használhatták újra. tornya az anyagi eszközök elérésének hiányában egy méterrel rövidebb lett, mint korábban volt.
http://km.bloglog.hu/page/12/
Páduai Szent Antal- templomA templom a XVIII. századból származik. A templom a barokk építészeti stílus jegyében épült, de a századok folyamán végzett átalakítások során egy-két barokk vonását elvesztette.
Érdemes a műemléki értékű berendezésről rövid említést tenni:
A főoltár XVIII. századi barokk, sárgásbarna színre márványozott fa. Fölötte Páduai Szent Antal olajfestménye arany keretben ismeretlen festőtől. A kép jobb alsó sarkában 1901-es évszám található, bár művészettörténészek szerint a XVIII. századból származik az oltárkép. A szószék fából készült, copf stílusú, sárgásbarna márványozással díszitett. A keresztelőkút szintén copf stílusú, barnára márványozott kő. A XVIII. század végéről származik. Említésre méltó a szintén XVIII. századi fából készült Szűz Mária és Ecce Homo szobor.
A templom jelenleg három haranggal rendelkezik, melyből kettő a XIX. századból való: az 1821-ben Eberhardt Henrik által öntött kb. 90 kg-os Szent György harang, illetve az 1889-ben Vulser Ferenc budapesti harangöntő által készített kb. 40 kb-os Szűz Mária harang. A templom nagy harangját 1934-ben öntötték, felirata a következő: "Páduai Szent Antal tiszteletére - Az ecseri hívek adományaiból Hanusz Zoltán pápai kamarás, esperes plébános és Vilimszky Ernő kántortanító idejében 1934. Öntötte Szlezák László harangöntő magyarország aranykoszorús mestere Budapesten - Páduai Szent Antal Könyörögj érettünk." Gyakran alkalmazták az ecseriek a templom harangját jégfelhő szétoszlatására, illetve tűzjelzésre.
Egy 1940-es jelentés szerint, melyet a Központi Egyházművészeti Hivatal részére készített Mikla Pál plébános - az ecseri templom belső díszítésének egyik legszebb része a hajó mennyezetére festett 350×600 cm-es nagyméretű freskó, amely Mária mennybevitelét ábrázolta.
1955-56-ban újjáfestették a templombelsőt. 1956-57-ben kívülről is megújult a templom. Ekkor táblás jellegű motívumok kerültek a mennyezetre. Ugyancsak 1956-ban készült el a belső műkő lábazat, illetve a homokfúvásos technikával gyártott jelenlegi ablakok, melyek magyar szenteket ábrázolnak.
A templomtornyon lévő kereszt és gömb 1960-ban készült. A gömbbe helyezték a templom renoválására adományozók, valamint a plébános és az egyházközség vezetőségének névsorát. 1963-ban került sor a főoltár, az oltárképkeret, a szószék, a keresztelőkút és a mellékoltár aranyozására. A 60-as évek elején végrehajtott TSZ-szervezés miatti elszegényedés ellenére igen magas összeget áldoztak az ecseriek templomuk rendbehozatalára.
1967-ben elektromos fűtéssel látták el az épületet, majd 1969-ben ismét külső felújítást végeztek rajta. A harangok elektromos működtető rendszerel való felszerelése 1981-ben készült el. Ugyanebben az évben szerelték be a jelenlegi olajfűtést. 1984-től új padok szolgálják az ecseri katolikusok kényelmét. A veszélyessé vált sekrestyét 1986-ban lebontották, még ebben az évben felépült az új sekrestye. 1990-ben ismét újultak meg az évszázados falak. A felújítás ideje alatt a kártalanítás címén visszakapott - korábban államosított - kántortanítói lakás (presszó) épülete szolgált ideiglenes kápolnaként.
1994-ben készült el a templom új márvány padozata.
1996-ban az oltárkép, 1997-ben a keresztelőkút, egy évvel később a szószék, majd 1999-ben a főoltár restaurálására került sor.
Az ecseri plébánia épületét 1740-ben Grassalkovics Antal építtette. Az akkori viszonyok alapján igen kényelmes és korszerű lakás lehetett, amit később a századok során természetesen javítani és renoválni kellett, mely miatt eredeti stílusában változások történtek. Ennek ellenére egy 1958-as leírás műemlékként említette. A régi ecseri plébániaépület 1977-ben került lebontásra. Az újonnan elkészült jelenlegi plébániát 1980 júniusában áldotta meg a váci püspök.
Érdemes a műemléki értékű berendezésről rövid említést tenni:
A főoltár XVIII. századi barokk, sárgásbarna színre márványozott fa. Fölötte Páduai Szent Antal olajfestménye arany keretben ismeretlen festőtől. A kép jobb alsó sarkában 1901-es évszám található, bár művészettörténészek szerint a XVIII. századból származik az oltárkép. A szószék fából készült, copf stílusú, sárgásbarna márványozással díszitett. A keresztelőkút szintén copf stílusú, barnára márványozott kő. A XVIII. század végéről származik. Említésre méltó a szintén XVIII. századi fából készült Szűz Mária és Ecce Homo szobor.
A templom jelenleg három haranggal rendelkezik, melyből kettő a XIX. századból való: az 1821-ben Eberhardt Henrik által öntött kb. 90 kg-os Szent György harang, illetve az 1889-ben Vulser Ferenc budapesti harangöntő által készített kb. 40 kb-os Szűz Mária harang. A templom nagy harangját 1934-ben öntötték, felirata a következő: "Páduai Szent Antal tiszteletére - Az ecseri hívek adományaiból Hanusz Zoltán pápai kamarás, esperes plébános és Vilimszky Ernő kántortanító idejében 1934. Öntötte Szlezák László harangöntő magyarország aranykoszorús mestere Budapesten - Páduai Szent Antal Könyörögj érettünk." Gyakran alkalmazták az ecseriek a templom harangját jégfelhő szétoszlatására, illetve tűzjelzésre.
Egy 1940-es jelentés szerint, melyet a Központi Egyházművészeti Hivatal részére készített Mikla Pál plébános - az ecseri templom belső díszítésének egyik legszebb része a hajó mennyezetére festett 350×600 cm-es nagyméretű freskó, amely Mária mennybevitelét ábrázolta.
1955-56-ban újjáfestették a templombelsőt. 1956-57-ben kívülről is megújult a templom. Ekkor táblás jellegű motívumok kerültek a mennyezetre. Ugyancsak 1956-ban készült el a belső műkő lábazat, illetve a homokfúvásos technikával gyártott jelenlegi ablakok, melyek magyar szenteket ábrázolnak.
A templomtornyon lévő kereszt és gömb 1960-ban készült. A gömbbe helyezték a templom renoválására adományozók, valamint a plébános és az egyházközség vezetőségének névsorát. 1963-ban került sor a főoltár, az oltárképkeret, a szószék, a keresztelőkút és a mellékoltár aranyozására. A 60-as évek elején végrehajtott TSZ-szervezés miatti elszegényedés ellenére igen magas összeget áldoztak az ecseriek templomuk rendbehozatalára.
1967-ben elektromos fűtéssel látták el az épületet, majd 1969-ben ismét külső felújítást végeztek rajta. A harangok elektromos működtető rendszerel való felszerelése 1981-ben készült el. Ugyanebben az évben szerelték be a jelenlegi olajfűtést. 1984-től új padok szolgálják az ecseri katolikusok kényelmét. A veszélyessé vált sekrestyét 1986-ban lebontották, még ebben az évben felépült az új sekrestye. 1990-ben ismét újultak meg az évszázados falak. A felújítás ideje alatt a kártalanítás címén visszakapott - korábban államosított - kántortanítói lakás (presszó) épülete szolgált ideiglenes kápolnaként.
1994-ben készült el a templom új márvány padozata.
1996-ban az oltárkép, 1997-ben a keresztelőkút, egy évvel később a szószék, majd 1999-ben a főoltár restaurálására került sor.
Az ecseri plébánia épületét 1740-ben Grassalkovics Antal építtette. Az akkori viszonyok alapján igen kényelmes és korszerű lakás lehetett, amit később a századok során természetesen javítani és renoválni kellett, mely miatt eredeti stílusában változások történtek. Ennek ellenére egy 1958-as leírás műemlékként említette. A régi ecseri plébániaépület 1977-ben került lebontásra. Az újonnan elkészült jelenlegi plébániát 1980 júniusában áldotta meg a váci püspök.
