Diósd 9053 lakosú (2010. január 1.) város az M0-ás autóút és a 40a-s/Pusztaszabolcs-Budapest/ vasútvonal mentén, Budapest és Érd között fekszik. Anonymus leírásában olvashatunk először Diósdról Gyoyg néven:
"Árpád...Kündünek, Kurszán apjának földet adományozott Attila király városától Százhalomig és Diódig"',
majd a magyar krónika írta a pogánylázadással kapcsolatban, hogy Gellért és három püspöktársa Fejérvárról I. András elé vonulva Diódon a Szent Szabina templomba ment, ahol Gellért az általa mondott misén megjósolta, hogy mártírhalált fognak halni. E történet később bekerült a Nagy Lajos király korában szerkesztett nagyobbik Gellért-legendába is, és lehetséges, hogy ebben a Dió nevű faluban fogták el a III. István ellen vonuló IV. Istvánt.
Diósd nevét 1278-ban Gyog néven, mint Diódi nemesek birtokát említette egy oklevél.
1293-1294-ben Berki Tamás birtoka volt. 1323-ban Károly Róbert király Diódot, mint az örökös nélkül elhalt Berki Tamás faluját István visegrádi várnagynak adományozta.
1334-ben a budai főesperességhez tartozó egyházának papja a pápai tizedjegyzék szerint 4 garas pápai tizedet fizetett.
Luxemburgi Zsigmond idejében említik a diósdi várat, és 1417-ben is említenek egy Diósdnál lévő erődöt. Temploma is volt, a Szent Bertalan-templom. 2007-ben került a Budaörsi kistérségből az újonnan megalakuló Érdi kistérségbe.
Diósd ma telepített község Budától délnyugatra.
1910-ben 896 lakosából 522 magyar, 357 német, 12 szlovák volt. Ebből 881 római katolikus, 8 református, 6 evangélikus volt. A 20. század elején Fejér vármegye Váli járásához tartozott.
A közigazgatási és igazságügyi miniszter javaslatára 2013. július 15. napján városi címet kapott.
Az iskola udvarán található az 1711-ben épített Szent Gellért-kápolna. A közelében található Szent Orbán és Nepomuki Szent János barokk szobrai 1780-ból."Árpád...Kündünek, Kurszán apjának földet adományozott Attila király városától Százhalomig és Diódig"',
majd a magyar krónika írta a pogánylázadással kapcsolatban, hogy Gellért és három püspöktársa Fejérvárról I. András elé vonulva Diódon a Szent Szabina templomba ment, ahol Gellért az általa mondott misén megjósolta, hogy mártírhalált fognak halni. E történet később bekerült a Nagy Lajos király korában szerkesztett nagyobbik Gellért-legendába is, és lehetséges, hogy ebben a Dió nevű faluban fogták el a III. István ellen vonuló IV. Istvánt.
Diósd nevét 1278-ban Gyog néven, mint Diódi nemesek birtokát említette egy oklevél.
1293-1294-ben Berki Tamás birtoka volt. 1323-ban Károly Róbert király Diódot, mint az örökös nélkül elhalt Berki Tamás faluját István visegrádi várnagynak adományozta.
1334-ben a budai főesperességhez tartozó egyházának papja a pápai tizedjegyzék szerint 4 garas pápai tizedet fizetett.
Luxemburgi Zsigmond idejében említik a diósdi várat, és 1417-ben is említenek egy Diósdnál lévő erődöt. Temploma is volt, a Szent Bertalan-templom. 2007-ben került a Budaörsi kistérségből az újonnan megalakuló Érdi kistérségbe.
Diósd ma telepített község Budától délnyugatra.
1910-ben 896 lakosából 522 magyar, 357 német, 12 szlovák volt. Ebből 881 római katolikus, 8 református, 6 evangélikus volt. A 20. század elején Fejér vármegye Váli járásához tartozott.
A közigazgatási és igazságügyi miniszter javaslatára 2013. július 15. napján városi címet kapott.
A Kőbányai úton található az ország első Rádiómúzeuma, ahol a rádiózás és televíziózás történetével ismerkedhetünk meg.
http://km.bloglog.hu/page/12/
