1266-ban Nána özvegye domonkos rendi apácák rendjébe lépett, és Sóskutat az apácáknak adományozta. Emiatt az özvegy perbe keveredett saját rokonságával, és hosszas pereskedés után 1276-ban oklevélben rögzítették, hogy a Nyulak-szigeti apácák megkapják Sóskút földjét. Ezt a tényt IV. László is megerősítette, de a békétlenség továbbra is fennmaradt. 1300 körül a budai káptalan igazoló oklevele szerint Berky Mihály fia Tamás Sóskút földjét 15 márkáért megvásárolta az apácáktól. A feljegyzések csak Sóskút földjéről tettek említést, magát a falut egy 1292 körül keltezett oklevél említi először.
A török hódoltság idején, 1546-ban volt az első népszámlálás. Sóskút teljes lakosságága 65–70 személy lehetett. A későbbi, ugyancsak török összeírások szerint ez a szám csökkent, és 1590 táján már csak 55–60 ember lakhatta. A török elleni háborúk idején a falvak nagyrészt elpusztultak. Csernovics Arzén ipeki pátriárka vezetésével 1695-ben szerbek települtek Sóskútra, Tárnokra és Százhalombattára, akik 1748-ig mint jobbágyok művelték a földeket. 1748-ban a sóskúti szerb pópát rablásban való cinkosság miatt elfogták és kerékbe törték. A sóskúti szerbeket papjuk bűne miatt elűzték, helyükbe katolikus szlovákokat telepítettek, akiknek késői utódai még ma is a községben élnek.
* Innen bányászták az M0-s autóúthoz felhasznált nagy mennyiségű feltöltő anyagot.
* Itt található a Habsburg-kastély, ami az utóbbi években épült. 2000 óta itt él Habsburg György és családja.
* Keleti határában található a PAX liget, amely Budapest felé haladva az M7 autópálya 27. kilométerétől is jól látható.
* Közterületeit számos kultúr- és vallástörténeti szobrok díszítik.
http://km.bloglog.hu/page/12/
Kisboldogasszony templom Historia Domus: 1842-től
Sóskút középkori templomáról, annak alapfalairól az 1817-ből származó Can. Visit. tesz említést: "A falutól délre, 1000 lépés távolságban fundamentum nyomait látjuk, a néphagyomány templomalapnak mondja, s szláv nyelven PUSTI KOSTOL-nak nevezi." A Puszta templom a Szedliszko nevű dűlőben állhatott, köveiről az 1900-as évek elején még mesélnek a terület akkori gazdái. Faültetéskor a földet felforgatva 60-70 cm mélységben, több nagy követ szedtek ki és rengeteg csontvázra akadtak. A kőhalmot úttöltésre használták fel. A környéken ma is emberi koponyák és csontok kerülnek elő a földből. Így feltételezhetjük, hogy az ősi templomot, a kor szokása szerint temető vette körül.
A mostani templom helyén 1722 táján a település akkori lakosai, a rácok építettek templomot, görögkeleti szertartás szerint, s azt birtokolták is 1748-ig. Ekkor ugyanis pópájukat rablások és gyilkosságok miatt halálra ítélték és templomukat Ribics Xav. Ferenc a komáromi jezsuiták rendfőnöke, mint patrónus elvette tőlük. Miután a rácok elszéledtek innen, s helyükbe új, katolikus lakosokat telepítettek le, 1752-ben a templomot katolikus célra átalakítatták. Falait megmagasították, újból fedték zsindellyel, fatoronnyal látták el, az oltárt "feldíszítették" és sekrestyét is építettek.
Sóskút korábban Tárnok filiája /leányegyháza/ volt, 1751-ben emelték parochiává és 1752-ben iktatták be az első plébánost: Musil Lőrincet. A mai templom alapkövét 1772. április 21-én, húsvét harmadnapján helyezte el és áldotta meg Bartakovits József váli plébános, ker. esperes. A földesuraságot Buzás János, a komáromi jezsuita rendház főnöke képviselte. Mivel 1773-ban a pápa feloszlatta a jezsuita rendet, az építkezés is abbamaradt, csak a szentély lett kész. Megáldása 1773. szeptember 7-én történt. Titulusa: a Szent Szűz születése.
Az új kegyúr, a székesfehérvári káptalan beiktatása után 1777-ben folytatódott az építkezés. Befejeztével, 1780-ban végezték a templom megáldását. A templom falai erősek, tornya is kőből épült, tetején kettős kereszttel. Jellegét tekintve a kor szokásainak megfelelően egyszerű, provinciális barokk templom. Külseje: dísztelen, oromzatos homlokzat, levágott sarokélű torony. A tornyon körben négy ablak és órapárkány, órával látható, mely felújítva ma is jelzi az idő múlását. Kezdetben a tornyot vörösre mázolt zsindellyel, majd bádoggal fedték. Az 1939-es felújítás során új toronykeresztet tettek rá és a régi kettős keresztet szimplára cserélték ki. Kapuja törtívű, záróköves kőkeretes. Nyugati oldalán épült a sekrestye. A templom tetőzete kezdetben a toronyhoz hasonlóan fazsindelyes volt, amit 1949-ben palával fedtek le. Belseje: hossznégyszögű belső tér, sík födémmel. A torony alatti bejárati tér csehsüveg boltozatos. Két kőpilléren nyugvó három félkörív fölött van a kórusmellvéd. A szentély háromoldalú, lépcsővel emelt. A jelenlegi főoltár alépítménye márvány és műkő. Az oltár fából való felsőrésze 1912-ben készült. Ekkor újították fel az oltárképet is, mely Jakobey Károly /1825-1891/ alkotása: Mária születése. Ő készítette a mellékoltár felett látható festményt is: Krisztus a kereszten, Mária, Mária Magdolna és Szent János ev. ábrázolásával.
A harangokat az idők során többször újjá kellett önteni, illetve a háborúk idején elhurcolt harangokat pótolni. Jelenleg három harang van a toronyban. A legrégebbinek a védőszentje Szent András. 1922. máj. 21-én szentelték fel a közadakozásból készíttetett kisharangot a háborúba elvitt helyébe. Felirata: "Boldogok, kik az Úrban halnak meg." 1935. Szlezák Ráfael harangöntő mester budapesti műhelyében készült a harmadik harangunk. Címképe: Árpád-házi Szent Erzsébet. Ennek a harangnak a hangja szólalt meg 2007. július 23-29-ig minden délben a Magyar Rádió Kossuth adóján.
Az épületen többször végeztek nagyobb felújításokat. Pl.: 1926, 1939, 1958. A legutóbbi 1971-80-ig tartott. A II. Vatikáni Zsinat szellemében 1971-ben alakították át a szentélyt és szembemiséző oltárt állítottak. A mennyezet és az oldalfalak egyhangúságát díszítéssel, lambériával törték meg, a padlózatra új kőburkolat került és új világítótesteket szereltek fel. A munkálatokat mindannyiszor plébánosaink buzgósága és a hívek áldozatos hozzájárulása tette lehetővé. Elődeink igaz hitével látogassuk templomunkat és őrizzük meg az utódok számára is!
/ Összeállította: Ábel Julianna/
