IV. A konkoly példázata
A fentiekben már többször utaltunk a megtévesztőkre a "konkoly" kifejezéssel, s itt részletesebb magyarázatot adunk ennek okára. Máté evangéliumának 13. fejezetében olvashatjuk a jól ismert "magvető példázatát", továbbá a konkoly példázatát, ami tartalmaz néhány rendkívül fontos, és gyakran magyarázat nélkül hagyott elemet is. A példázatok említésekor soha nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy ezekkel az illusztrációkkal Krisztus csakis a választottakat tanította, tehát amíg jelentésük a világ elől el van zárva, a tanítványok számára fontos igazságokat tárnak fel:
Máté 13:10-15 10 A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: "Miért beszélsz nekik példázatokban?" 11 Ő így válaszolt: "Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. 12 Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. 13 Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek." 14 "Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 15 Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."
Máté 13:34-35 34 Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, 35 hogy beteljesedjék, amit az ÚR mondott a próféta által: "Példázatokra nyitom meg számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki."
Mindezt azért kellett ennyire kihangsúlyozni, mert az alábbiakban megvizsgálandó konkoly példázata szoros kapcsolatban van a Jelenések 3:9 mondanivalójával, vagyis a magukat zsidóknak mondó sátáni tanítókkal. A választottaknak létfontosságú ezt megérteni és felfogni, hiszen a felismerés teszi és tartja meg őket Isten igazságában:
Máté 13:16 A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall.
Akik nem értik meg a példabeszéd szellemi üzenetét, azoknak nem adatott meg az értelme, nem tartoznak a választottak közé! Nincs mindenkinek füle rá (vö. Márk 4:9).
Ezzel térjünk rá a búza és a konkoly példázatának elemzésére, úgy, hogy közben a Krisztus által megadott magyarázataikat is hozzáfűzzük:
Máté 13:24-25 24 Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. 25 De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment.
Máté 13:37-38 37 ... "Aki a jó magot veti, az az Emberfia. 38 A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia.
A Krisztus által a világba elvetett jó magok a Szent Szellemmel betöltekezett, újjászületett hívők (Isten országának fiai), azok, akik felismerték az igazságot, ami szabaddá teszi őket (Ján. 8:32). A konkoly a gonoszság fiai. Itt meg kell jegyezni, hogy a konkoly (gr. zizanion (Strongs # 2215) egy rendkívül érdekes tulajdonságokkal felruházott növény. A konkoly (tudományos, azaz latin nevén Lolium temulentum) amíg nem fejlődött ki teljesen, szinte a felismerhetetlenségig hasonlít a búzakalászhoz. Miután a búza megérett és a konkoly kifejlődött, akkor már annyira láthatók a különbségek, hogy el lehet távolítani a búzából. Miután kifejlődött, a konkoly magjai feketékké válnak, s elütnek az aranyló búzakalásztól. A konkoly fekete magjait el kell távolítani, mert ha a búzában hagyják, megkeseríti a kenyeret, sőt annyira mérgezőlehet, hogy tisztán fogyasztva betegséget, némely esetben akár halált is okozhat. Ezeknek a tulajdonságoknak a figyelembevételével a példázatnak nagyobb nyomatéka kell legyen, hiszen arról van szó, hogy az egyházban egy olyan mérgező elem van jelen, amelyet a tapasztalatlan emberi szem (vagy inkább szellem) fel sem képes ismerni, pedig életveszélyt hordoz rá nézve.
Ahogy a búza nő, úgy nő a konkoly is, s hozza meg mindkettő a maga gyümölcseit.
Máté 8:26-27 26 Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. 27 A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly?
Ezzel talán a példabeszéd leglényegesebb eleméhez értünk, ahol rálátást nyerünk a konkollyal jelképezett gonoszok, a hamis "hívők" eredetére, aki az "ellenség". Az ellenség természetesen nem más, mint maga sátán, aki elhinti az Isten vetésében az ő saját magjait, a gonoszokat, akik így az igazak közt növekednek:
Máté 8:28-30 28 Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? 29 Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. 30 Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak:Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe."
Máté 8:39-40 38 A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonosz [gr. ponérosz ] fia. 39 Az ellenség, aki veti [a konkolyt], a sátán ... Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok. 40 Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ [gr. aión, azaz korszak] végén is.
Bár a szolgák felismerik az érett búza közt a konkolyt, de ekkor még nem kapnak engedélyt a kigyomlálásra, nehogy esetleg a búzából is elvesszen valami. Az aratás idején azonban megtörténik az elválasztásuk, ami Krisztus visszatérésekor történik meg, s akkor az egyházba férkőzött megátalkodott gonoszok, a Sátán által elplántált "konkoly" egybe lesz gyűjtve, és a tűzre lesz vetve:
Máté 13:41-43 41 Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. 42 Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. 43 Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg! (vö. Dán. 12:2)
Lényeges felfognunk mindennek a súlyát, mert itt a két csoportba tartozó egyének örök sorsának eldöntése történik meg. Az örök életet elnyerők elsőzsengéi, az igazak örök dicsőségre jutnak, a megátalkodottak és kárhozottak első gyümölcsei pedig az örök kárhozatra, ahogy Dániel megjövendölte:
Dániel 12:2 Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.
E két csoportból tehát már senki nem kerül a második feltámadásba, ítéletük elvégződött ebben a korban. Miként lehetünk biztosak abban, hogy Isten magja van bennünk?
Mint láttuk, a jó mag az Isten által beültetett Szent Szellem, illetve az abban növekvő egyén. Akiben nem az Isten magja van, az az ördög által plántált konkoly, amit valóban fel lehet ismerni egy idő után:
1János 3:8-10 8 Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. 9 Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született. 10 Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.
Az nyilvánvaló, hogy aki nyíltan és megátalkodottan a bűnnek él, az az ördögtől van. És igaz ez akkor is, ha azt a képmutatás köntösében, a vallásosság álarca mögött követi el bárki. Az igaz törvénytartás nem azonos a törvénykezéssel, sem a szeretetlen, képmutató és ítélkező szellemiséggel. Ahogyan a konkoly előbb-utóbb nyilvánvalóvá válik, úgy a képmutatás és szeretetlenség is felfedi magát, s vele azokat, akik nem az Isten magjai. Mégis hagyják a kettőt egymás mellett növekedni! Ez visszavisz bennünket az 1Mózes4:15-höz, ahol Káinra egy bélyeg kerül azért, hogy "meg ne ölje senki sem, aki rátalál."
Felvetődhet a kérdés: Nem lehetséges-e az, hogy Krisztus itt képletesen és szellemi vonatkozásban beszélt? Nem! Ugyanis hozzátette, hogy akik nem értik meg a konkoly példabeszédét, azok egyetlen más példabeszédet sem fognak megérteni.
Vannak, akik a konkoly példázatát duálisan értelmezik, számukra a fentiek mellett van még egy párhuzamos mondanivalója is. Eszerint a jó mag a Krisztus által létrehozott Ádámra és gyermekeire utal, a konkoly pedig a köztük növekedő, az ördög által vetett magra, vagyis az általa megfogantatott Káin gyermekeire, a kenitákra. Káin volt a Krisztus által említett eredeti gyilkos és hazug. A jó mag (a megváltott tiszta ádámi faj) a csűrbe lesz gyűjtve, míg a konkoly (Káin leszármazottai, a "kárhozat fiai") a tűzre lesz vetve az ítélet napján, Krisztus visszatérésekor. Krisztus azért tárta fel tanítványainak ezt a mások elől elrejtett igazságot a példázaton keresztül, hogy megtudhassák "a világ kezdete óta rejtett dolgokat" (Mát 13:35)! Itt a világ kezdete (gr. katabole) az ádámi teremtésre utal.
A Biblia szerint Isten Ábrahám "magjaiban", azaz Izrael nemzetközösségében viszi véghez a megváltás tervét (amibe az Újszövetség által már a választott pogányok is be lettek oltva (Róm. 4:16; 9:8; 11:17), lásd még az Izrael és az egyház titka című írást). Izraelt emiatt nevezik a "választott népnek", ahogyan az igaz egyház tagjaira is a "választottak" kifejezéssel utal a Szentírás. Ugyanakkor a megváltás munkájában aktív szerepet és munkát kapnak a megváltás tárgyai, az igaz hívők, a választottak is. Sátánnak szintén megvannak a maga "magjai", akik egy állandó, elkeseredett küzdelemben állnak a megváltásra szánt magokkal (1Móz. 3:15). Sátán szintén a "választottain" keresztül dolgozik és viszi véghez munkáját, akik azt teszik, amit tőle hallottak, teljesítik kívánságait, és hazugságait szólják (Ján. 8:38,41,44). Mint láttuk, Sátán stratégiai pontossággal oda helyezi a saját ivadékait, ott működteti őket a legaktívabban, ahol a legnagyobb kárt okozhatják az igazságnak, és Isten választottainak. Ezért nem véletlen, hogy beférkőztek Júdába és az egyházba is, de míg az előzőt képesek voltak ideiglenesen megrontani, a másodikban lesz egy maradék, amely fölött nem kapnak erőt. A beférkőzött konkolyról:
Júdás 1:11-17 11 Jaj nekik, mert Kain útján indultak el, pénzért Bálám tévelygésére adták a fejüket, és Kóré lázadása szerint vesznek el. 12 Ezek szennyfoltok szeretetvendégségeiteken, akik szemérmetlenül veletek lakmároznak és hizlalják magukat. Olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen fák, amelyek gyökerestül kiszakítva kétszer halnak meg; 13 mint a tenger megvadult hullámai, amelyek saját szégyenüket tajtékozzák, bolygócsillagok, akikre az örök sötétség homálya vár. 14 Ezekről is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik volt, amikor így szólt: "Íme, eljött az Úr szent seregeivel, 15 hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak." 16 Ezek zúgolódók, sorsuk ellen lázadók, vágyaik útján járnak, fölényesen jártatják a szájukat, és haszonlesésből embereket dicsőítenek. 17 Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondtak.
V. Isten "bevándorlási politikája"
Ki számít izraelitának bibliai értelemben?
A témakört nem lehet lezárni anélkül, hogy röviden ki ne térnénk Isten bevándorlási politikájára, vagyis azokra a törvényzetekre, amelyek meghatározták és szabályozták az idegenek Izraelbe való betelepedését. Tény, hogy amint a modern Izrael házához tartozó nemzetek, úgy Júda (a zsidók) is nagyszámú idegen népelemet foglalnak magukban a legkorábbi időktől kezdődően. A Biblia száraznak, unalmasnak tűnő geneológiáin legtöbben átugranak olvasás közben, szinte mellékes, haszontalan megjegyzéseknek veszik a furcsa nevek felsorolását, ki szült kit, életének hányadik évében, stb. Pedig ezek gyakran a legfontosabb kulcsokat tartalmazzák más szövegrészek pontos megértéséhez, és nem véletlenül kerültek be a Szentírásba.
A geneológiák sokat segítenek abban is, hogy választ kapjunk a fenti idézettel kapcsolatos felvetődő kérdésekre, különösen akkor, ha bibliailag helyes és pontos választ kívánunk.
A Szentírásból és néhány történelmi forrásból jól követhetjük, hogy miképpen épültek be Júda törzsébe olyan bizonyos népelemek, amelyek erősen hozzájárultak ahhoz a folyamathoz, amely az izraeliták ószövetségi hitét jelentősen átformálva a rabbinikus judaizmusként ismert vallássá alakította. Azon rabbinikus júdaizmussá, amelyben a zsidóságot a továbbiakban már nem egy adott vérvonalhoz kötött nemzeti identitás jelentette, mint inkább a rabbinikus judaizmus követői. Mint látni fogjuk, a zsidók közé beépült népelemek igen vegyes háttérből kerültek ki, gyakran az igaz Istent legádázabban ellenző népekből.
Történelmi tény, hogy Izrael törzseiben, majd nemzeteiben mindig is jelen voltak idegenek, vagyis a más nemzetekből hozzájuk csatlakozott elemek. Isten engedélyezte ezt, de törvényében szigorúan levetette, illetve szabályozta azt, hogy miként válhatnak a pogányok a testi Izrael részévé. Már az Egyiptomból való kivonuláskor is Izraellel tartott egy "keveredett népesség", akik szintén rabszolgák voltak Egyiptomban (2Móz. 12:38). Isten megbüntette Mózes nővérét, Miriamot, amiért az bírálni merte Mózest pogány (kushita, azaz valószínűleg sötétbőrű) felesége miatt (4Móz. 12:14).
Isten eleve korlátozni kívánta a keveredést az izraeliták és a hozzájuk csatlakozó pogány származású egyének között, ezért a törvényben utasításokat és szabályzatokat adott arra, hogy miként fogadhatók be Izrael közösségébe az idegenek:
3Mózes 19:33-34 33 Ha idegen lakik veletek földeteken, ne bántsátok. 34 A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Adott volt tehát az, hogy Izraelnek tiszteletben kellett tartani az idegenek "emberi jogait", bár ezt nem feltétlenül a kifejezés mai, eltorzult értelmében kell értenünk. A másik oldalról viszont az idegennek csupán egy adott módon volt lehetősége Izrael részévé válni. Amennyiben bárki Izraelhez kívánt csatlakozni, annak az egyénnek teljesen izraelitává kellett válnia, felvéve a szövetséget és annak jeleit. Végleg el kellett hagynia a pogány múltját, annak szokásait, nem beszélve a pogány vallásról. Röviden, teljes mértékben be kellett térnie Izraelbe a törvény minden elvárása szerint, kezdve a körülmetélkedéssel. Az ideiglenesen Izraelben tartózkodó idegennek (akiket mai kifejezéssel élve talán "vendégmunkásoknak" nevezhetünk) nem lehettek privilégiumai, és nem részesülhettek a szakrális dolgokban, így a szövetségen kívül maradtak, ami természetesen azt is jelenti, hogy nem válhattak izraelitákká. Bár sérelem és jogtalanság nem érhette még ezeket az ideiglenesen ott tartózkodó elemeket sem, de végleg letelepedniük (és az izraeliták örökségében részesülni) csak a fenti módon volt lehetséges bárki számára. A törvény tehát részben védte, részben pedig nagy felelősséggel ruházta fel az idegent. Izrael részére pedig biztosította, hogy a nemzeti vérvonal megmarad, a pogány vallási tradíciók és idegen szokások pedig soha nem üthetik fel fejüket Isten népe között – már amennyiben betartották az idevonatkozó rendeleteket:
2Mózes 12:48-49 48 És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körűl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körűlmetéletlen se egyék abból. 49 Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.
3Mózes 24:22 Egyazon törvény szerint ítélkezzetek mindenki fölött, akár közületek való, akár idegen, mivel én vagyok az Úr, a ti Istenetek."
4Mózes 15:29-31 29 Az Izrael fiai közül valóra és a körükben élő idegenre ugyanaz a törvény vonatkozik, föltéve, hogy tévedésből tesz valamit. 30 Az ellenben, aki szándékosan tesz valamit, akár a népből való, akár idegen, káromolja az Urat; az ilyet ki kell a népből zárni. 31 Mert megvetette az Úr szavát, s áthágta parancsait; az ilyet egészen ki kell irtani: viselje bűnét."
Egyáltalán nem volt helye a "multikulturalizmusnak", ahogyan a "minden nézet egyenlő jogú" elméletnek sem, különösen nem a vallás és törvényzetek területén:
Isten befogadta népe közé a köztük letelepedni kívánó pogányokat, s ezek az idegenek önálló örökséggel teljes jogú tagjaivá váltak annak a törzsnek, amelyben letelepedtek. Tudván elkötelezettségüket, mert idegenségük nem volt mentség a törvény szigora alóli felmentésre. Izraelnek be kellett fogadnia az odatérőket még az olyan rendkívül ellenségesen viselkedő népek közül is, mint az edomiták, igaz, az ő esetükben szigorúbb megszorításokkal:
5Mózes 23:7-8 7 Az edomitát ne utáld, mert testvéred. S ne utáld az egyiptomit sem, mert az országában éltél, idegenként. 8 Harmadik nemzedékük beléphet az Úr közösségébe.
Ez az idézet rendkívül sokatmondó, mert itt annak az Ézsaunak az utódairól van szó, akiket Isten gyűlölt, már az anyaméhben (Róm. 9:13). Ennek ellenére Isten utasította az izraelitákat arra, hogy ne utálják az edomitákat! Az edomiták egyébként valójában Izrael testvérnépe voltak, hiszen ők Ézsaúnak, Jákob ikertestvérének leszármazottai (1Móz. 36:43; 25:19-26). Jákob lett Izraellé átnevezve (1Móz. 32:28), s az ő tizenkét fiának egyike volt Júda. Ez azt jelenti, hogy Ézsau (Edom) Júdának, az első zsidó embernek a nagybátyja volt (mint ahogyan Jákob többi fiaié is). Az edomiták tehát szintén Ábrahámtól és Izsáktól származnak, így Hébertől is, ami apai ágon a héberek egyik ágává teszi őket. Mivel az edomiták szemita nép (bár kánaáni asszonytól, így pontosabban szemita és kámita keverék), héberek, Jákob testvérének leszármazottai, ezért az izraeliták legközelebbi pogány vérrokonainak mondhatók.
A judaizmus mint felekezet
Tudjuk azt is, hogy a perzsa birodalom idejében sok pogány nemzetből való egyén felvette a zsidó vallást, miután Eszter királynővé lett, és a zsidók legyőzték az addig őket üldöző ellenségeiket: "Az ország népei közül sokan zsidóvá lettek" (Eszt. 8:17). A szöveg azt mondja, zsidókká lettek, tehát beolvadtak Júdába, s annak vallásába, felvéve az Ószövetség jeleit. Ezzel tehát egy további jelentős számú idegen elem keveredett a zsidóságba, ezúttal azonban a törvényben meghatározott módon. A perzsa birodalom igen vegyes lakosságú volt, bár döntően szemita eredetű népekből tevődött ki, s az ez alkalommal betértek legtöbbje így még szemita volt (mivel az elveszett törzsek ekkortájt még éppen ezen a területen tartózkodtak, köztük szintén sokan "visszatértek" a hithez).
A betértek állapotát két nézőpontól lehet megközelíteni:
1. Addig, amíg Izrael vagy Júda az Isten által levetett szövetség és törvény szerint élt, betartva annak minden pontját, úgy az idegenek megfelelő módon történő betérése elfogadott volt, és az idegen teljes mértékben asszimilálódhatott, részese lehetett az ígéretek testi fázisának (vö. 3Móz. 19:33-34, Ez. 47:22-23).
2. Ha azonban a szövetséget már megrontó, vagyis az aposztata testi Izraelbe vagy Júdába települ be bárki, és ott akár állampolgárságot kap, az nem teszi őt Isten előtt a választott nép, vagy a szövetség részévé, sem az Izraelnek adott ígéretek örökösévé. Röviden, sem az izraelita országokba való betelepülés, sem a judaizmus felvétele nem tesz senkit Isten népévé. Az Izraelnek ígért örökség lényegében az üdvösség, s azt kizárólag Krisztus áldozatának elfogadásával, a bűntől való megtéréssel, és a teljes szellemi újjászületéssel nyerhetjük el, amire egyedül az Újszövetség ad lehetőséget.
Ha Josephusnak az edomitákkal kapcsolatos azon kijelentését, hogy azok nem mássá, mint zsidókká váltak az Isten törvényének fényében vesszük, akkor azok a törvény betűje szerint valóban "zsidókká" váltak, de nem a szövetség értelmében vett izraelitákká, hanem a szövetségtől már eltért, hamis farizeusi judaizmus részévé. Röviden, egy aposztata hitnek lettek a részesei, nem pedig igaz Júdának (Róm. 2:29).
Josephus a maga farizeusi tanításaira alapozva azt tartotta, hogy az ilyen prozeliták (betértek) valójában teljes jogú polgárokként tértek be a zsidóságba (lásd. pl. Antiq. XIV. könyv viii. fej. 1. rész), kissé figyelmen kívül hagyva annak tényét, hogy azt karddal a fejük fölött, azaz kényszerből tették. A törvény ugyan kimondja, hogy amennyiben az edomiták körülmetélkedtek és teljes mértékben elfogadták a zsidó "vallási gyakorlatokat és szokásokat", valóban Júda részévé váltak, mint az "ottszülöttek". Még akkor is, ha figyelembe vesszük az 5Mózes 23:7-8-ban vázolt korlátozásokat (miszerint az edomiták, vagy edomita izraelita keveredésből szülöttek csak a harmadik generációban válnak teljes jogú izraelitává). Ez azt jelenti, hogy az i.e. 110 körül betért edomiták Krisztus idejére már túllépték a harmadik nemzedéket, és addigra teljes jogú zsidókká lettek. A kérdés csupán az, hogy ekkor a farizeusi judaizmus megegyezett-e az eredeti ószövetségi vallással?
Tudjuk, ekkor még állt a templom, és "érvényben volt" az Ószövetség, még akkor is, ha igen kevesen voltak már annak hű követői. Valamivel később, a jeruzsálemi templom lerombolása (i.sz. 70) és a Bar Kóhba lázadás leverése után, a rómaiak kiűzték a zsidókat Jeruzsálemből. Ezt követően a júdeai zsidók szétszóródtak szerte a Földközi-tenger partvidékén, Babilóniában, szétszórt elemeik jelen voltak Dél-Európában, különösen Spanyolországban, egész Észak-Afrikában és Arábiában. A zsidóság szefárdi ága nagyrészt az ő utódaikból tevődött ki a középkorra. Más elemeik Krímeába és a kaukázusi területekre vetődtek, akikhez később csatlakoztak azok a zsidók is, akik Babilóniából az izraelita törzsekkel észak-nyugati irányba vándoroltak. A talmudista és kabbalista judaizmus rendszerezése Babilonban történt meg, amelyre nagy hatással voltak az ottani misztériumok és okkult tudományok.
A templom lerombolását követően azok a testi izraeliták, akik nem fogadták el a Messiás áldozatát, ideiglenesen ki lettek metszve önmaguk olajfájából, amelybe nekik is vissza kell oltatniuk ahhoz, hogy részesei lehessenek az eleve nekik adott ígéreteknek. Azt azonban ki kell hangsúlyozni, hogy úgy kimetszésük, mint visszaoltásuk és helyreállításuk az üdvösségi terv része.
Mint már láttuk, Isten meghatározta, hogy pogányok betérhettek Izraelbe, letelepedhettek ott, és teljes jogú lakosokká válhattak, mint az ott született izraelita, abban az esetben, ha elfogadták Izrael Istenét, vallásrendjét, törvényét (beleértve a körülmetélkedést is, ami az Izraellel megkötött szövetség jele volt). Ez a bibliai alapelv illetve törvénytétel lényegében egy máig érvénybenlévő törvényszerűség, ami szellemi szintre lett emelve, és a pogány választottak Izraelbe oltásával ez valósul meg (annyi különbséggel, hogy esetükben már nem a test, hanem a szív metéltetik körül, ami az Újszövetség jegye). Így lettek a pogányok közül választott hívők Izrael nemzetközösségének részesei Krisztus által.
Más kérdés viszont, hogy a zsidók ma mennyiben élik meg – a már egyébként is felbontott – Ószövetséget, illetve az abban meghatározott vallásgyakorlatot. A mai ún. rabbinikus júdaizmus ugyanis már nem az az ószövetségi vallás, amit Isten megkötött Izraellel a Sínainál, ugyanis az ott megadott rendeleteknek csupán válogatott elemeit tartják meg, erősen keverve a halachah hagyományokkal. A mai júdaizmus elsősorban a Krisztus első eljövetele és a templom lerombolása után kialakult farizeusi hagyományok örököse – az Ószövetség elengedhetetlen részeként megadott templomi, áldozati és papi szolgálat nélkül, és számtalan emberi parancsolat bevezetésével. Maga a rabbinikus judaizmus a keniták, gibeoniták és edomiták hatására alakult azzá, amivé lett – egy teljesen meghamisított vallássá. Mivel a Messiást megtagadták, Júda egyelőre és ideiglenesen maga is kiesett az ígéretekből (vö. Ap.Csel. 3:23), csakúgy, mint korábban Izrael háza.
Az eddigi leírásokból jól látható, hogy az idők folyamán a júdeai zsidók etnikai arculata valóban jelentős változásokon ment át a jól dokumentált keveredések folytán. Az Isten Gyülekezeteinek véleménye az, hogy ha bárki zsidónak vallja magát a judaizmus felvételével, az a judaizmus részévé teszi magát, nem pedig Izrael és az isteni szövetség részévé, aminek elvárása a szellemi megtérés és újjászületés Krisztus által.
Isten Egyháza ma egyedül a szellemi Izraelt (Gal. 6:16) tartja az Isten igazságait képviselő népének, azokat, akik "bensőleg zsidók" (Róm. 2:29), ahol a testi születés lényegében nem számít semmit (Ján. 6:63; Gal. 3:28).
Isten azonban ügyel a nemzetének etnikai tisztaságára, a törvény szerint valójában a törzsek még egymással sem keveredhettek, nemhogy a pogányokkal. Izrael népének helyreállításával ki lesznek vetve a jogtalanul ott tartózkodó (körülmetéletlen szívű) idegenek, úgy a vallási szolgálatból, mint magából a nemzetből is.
Miért történhetett meg mindaz, amit ebben az írásban eddig vázoltunk? Tény, hogy mindez nagyrészt hozzájárult Izrael elvakulásához, amire JHVH emlékeztetni fogja Izraelt (és természetesen így Júdát is) a majdani helyreállításuk után:
Ezékiel 44:5-9 5 Jól figyelj arra, hogy kik mehetnek be a templomba, és kiket kell eltávolítani a szent helyről! 6 Mondd meg Izráelnek, ennek az engedetlen népnek: Így szól az én Uram, JHVH: Elég volt már mindenféle utálatos dolgotokból, Izráel háza! 7 Hiszen idegeneket, körülmetéletlen szívű és testű embereket engedtetek bejönni; szent helyemen való jelenlétük meggyalázta házamat, amikor kenyeret, kövérjét és vért hoztatok nekem áldozatul. Ezzel megszegtétek szövetségemet,tetézve utálatos dolgaitokat. 8 Nem ti teljesítettetek szolgálatot szentélyem körül, hanem rájuk bíztátok, hogy azok [az idegenek] teljesítsenek szolgálatot helyettetek szent helyemen. 9 Ezt mondta az én Uram, JHVH: Az idegenek, az Izráel fiai között élő körülmetéletlen szívű és testű idegenek, nem mehetnek be szent helyemre.
A Biblia a körülmetéletlen szívet következetesen a megtérést elutasítókra használja, s itt világosan láthatjuk, hogy Izrael ezek kezére bízta a szolgálatot! Innentől már soha többé nem fog előfordulni hasonló dolog, és végre minden beteljesedik, ami a törvényben meg van írva, mert Izrael szívébe lesznek írva a parancsolatok (Jer. 31:31-33; Ezék. 11:19:21; 40-20), nem térnek el attól többé sem jobbra sem balra, "eltávolítanak minden botrányt és utálatosságot" (Ez. 11:18), és a körülmetéletlen szívű idegenek nem mehetnek be többé a szent helyre.
Ennek része az, hogy Izrael és a szentély a messiási helyreállítás után teljesen megtisztul az idegen, hamis tanokat és gyakorlatokat terjesztő elemektől:
Zakariás 14:21 Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek URának szent tulajdona lesz, és aki csak eljön, hogy áldozatot mutasson be, bármelyiket előveheti, és főzhet benne. Attól a naptól fogva nem lesz többé kánaánita (héb. kena'aníj) a Seregek JHVH-jának házában.
Izrael törzsei visszakapják törzsi örökségeiket, a törzsek a törvényt tiszteletben tartva még egymás közt sem házasodnak, a köztük élő, a szövetséghez kötődő és megfelelő módon letelepedett idegenek pedig saját birtokot kapnak maguknak a befogadó törzs területén (Ez. 47:13-23). Nem lesz többé megtévesztés, nem létezik majd többé Sátán zsinagógája a hamis zsidókkal, akik – a választottak kivételével – vakságban tartották Izraelt és a kereszténységet.
Túlzott kijelentés-e azt állítanunk, hogy a zsidóság nagy részét ma nem az eredeti Júda törzsének etnikuma teszi ki? Egyáltalán nem, mert ez megegyezik a hivatalos zsidó állásfoglalással:
"A szó szoros értelmében pontatlan az ősi izraelitákat zsidóknak nevezni, ahogyan helytelen a modern zsidókat izraelitának, vagy hébernek mondani." (Richard Siegel & Carl Rheins , The Jewish Almanac, New York, NY: Bantam Books, 1980, 3. old.).
Ezt a tényt sorozatban erősítik meg az olyan hivatalos zsidó források, mint a The Jewish Encyclopedia (1905), The Universal Jewish Encyclopedia (1941), az Encyclopaedia Judaica (1971), a The New Standard Jewish Encyclopedia (1977), és az egyéni zsidó kutatók és szerzők is. Csak néhány ilyen kiemelkedő személy neve: Nathan M. Pollock, a Középkori Zsidó Történelemkutatás professzora Tel Avivból, Bernard Lazare, Robert Quillan, Dr. Benjamin Freedman, Arthur Koestler, James Yaffe, Paul Meyer stb. Nem a véletlen műve, hogy a zsidó kifejezés hosszú ideje már nem egy etnikumot fed, mint inkább a judaizmus képviselőit, hiszen a farizeusi judaizmus megalkotóinak nagy része maga sem volt zsidó, és a betérés szabályait is meg kellett változtatniuk.
Ezek a tudósok nagyon is tisztában vannak azzal, hogy ez nem egy újkeletű jelenség, hanem a két testamentum közt végbement átalakulás eredményei. Tisztában vannak az olyan adott történelmi tényekkel, mint pl. a judaizmust felvevő idumeaiak beolvadása. Tagadhatatlan ugyanis, hogy már az ókorban is nagyon tisztában voltak Júda etnikai átalakulásával, mi több, már akkor közismert tényként kezelték azt az állapotot, hogy a judaizmust képviselő főbb szektáknak a tagsága sem színzsidókból állt, hanem nagyrészt idegenekből. Erről saját történészük, Josephus tanúskodik, amit itt újraidézünk:
"A judeaiak közt három fő filozófiai irányzat volt jelen. Az elsőnek a követői a farizeusok voltak; a második a szadduceusok; a harmadik szekta követőit, amelynek a legszigorúbb elvárásai voltak, esszénusoknak nevezték. Ez utóbbiak a születésük szerint is zsidók, és láthatóan nagyobb szeretetet tanúsítanak egymás iránt, mint a másik két szekta." (Josephus, A zsidók háborúi 2:8:2)
Josephus, aki a maga részéről a farizeusi szektához tartozott, minden további nélkül elismeri, hogy csupán az esszénusok szektája áll a valóban Júdától származó zsidókból, és akkor még igenis számon tartották a vérszerinti eredetet. Az utalás egyben elárulja azt is, hogy a farizeusok szektája és tagságuk messze nagy része nem vérzsidó volt, hanem idegen, s ez további bizonyíték a korábbiakban vázoltakhoz! Bár nem közvetlenül idevágó téma, de érdemes megjegyezni, hogy talán emiatt sem véletlen az, hogy egyedül az esszénusok tartottak ihletettnek és a Szentírás részének olyan írásokat, mint pl. az Énok könyve, amit a farizeusi/rabbinikus judaizmus elvetett, talán éppen amiatt, mert túl sok olyan információt tartalmaztak, amelyek felfedték kilétüket.
Rendkívül érdekes még Josephus azon leírása, amelyben elismeri, hogy valamikor a két testamentum közötti időben a Shekina dicsősége, vagy a Jelenlét elhagyta a templomot:
"Az Urim és a Thummim fénye megszűnt, kétszáz esztendővel azelőtt, hogy ezt a könyvet megírtam" [vagyis pont abban az időszakban, amikor a farizeusok szektája hatalmat nyert] (Ant. 3:218)."
Nyilvánvaló tehát az, hogy Isten Jelenléte elhagyta az akkorra hamissá váló vallásrendszert, és Krisztus eljövetelekor tanúbizonyságot tett az ellen. Az megintcsak tény, hogy az írástudók, a szoferim döntött JHVH nevének 134 helyen történő átírásáról Adonájra, ami a mai napig zűrzavart okoz a Biblia pontos értelmezésében. A templom lerombolását követően a szoferim hagyományait a rabbinikus zsidóság vette át, s nem véletlenül lett még a bibliai naptár is megváltoztatva.
Mint láttuk, az isteni uralom helyreállításakor Isten megszűnteti ezt az állapotot, eltávolítja népéből azokat az elemeket, amelyeket Ő maga el kíván távolítani, hogy tulajdona tiszta és szent legyen. Ezt a témához kapcsolódó terjedelmes kitérőt meg kellett tennünk a pontos teológiai jelentősége miatt.
A rabbinikus judaizmus létrejöttének egyik sajátos következménye az lett, hogy Izrael vallási életének vezetésébe gyakorlatilag bekerülhettek nem izraelita, pogány, s ami a legfontosabb, a Sátán által beültetett elemek is, akik Isten nevében a felismerhetetlenségig eltorzították az igazságot. Másképpen kifejezve: az igaz vallás a gonosz erők hamisítványa lett! És aki azt hiszi, hogy ez csak a judaizmusban történhetett meg, azt felkészületlenül éri az, amikor nemcsak hogy a keresztények zöme, de még a választottak is a teljes megtévesztés veszélyébe kerülnek.
Utószó: Megtévesztők és megtévesztettek
A sátán zsinagógájához tartozó zsidóknak semmi közük azokhoz az igazi izraelita zsidókhoz, akiket Krisztus a visszatérésekor nemzeti rabságból szabadít meg, s akik ekkor megtérnek Istenükhöz. Az igaz zsidók ekkor egyesülnek Izrael Házával a Szentföldön (Ez. 37). A sátán zsinagógája egy olyan hatalmi elit, amely zsidónak mondja magát, zsidóknak hiszi őket a világ, "Isten választottaiként" tetszelegnek, holott sátán ivadékai, akik azt teszik, amit uruk diktál. Elérték, hogy a zsidó név mögött megbújva senki nem emelhet rosszalló szót ellenük, az irányukba intézett minden kritikát az "antiszemitizmus" vádjával bélyegeznek meg és vetnek el, a törvényeket ők diktálják, amelyeken érdekes módon ők felül állnak.
Ahogyan az Izrael vallásrendszerébe beplántált Sátán magjai veszedelembe és romlásba vitték a választott népet, úgy az egyházat, a szellemi Izraelt is romlásba vinnék, amennyire tehetik. Nem ok nélkül bünteti meg Isten azokat a tanítókat, akik népét, Izraelt is romlásba vitték. A Jeremiás 8 fejezete a félrevezetett, megromlott nép keserű sorsát vázolja, s rámutat annak okozóira is:
Jeremiás 8:8-9 8 Hogy mondjátok: 'Bölcsek vagyunk és az Úr törvénye velünk van?' Azt bizony, íme, hamissá tette az írástudók vesszeje. 9 Szégyent vallottak a bölcsek, megzavarodtak és tőrbe estek; íme az Úr igéjét megvetették, mit ér hát bölcsességük.
És ez az egyetlen mérce! Mondhatja magát bárki bárminek, hivatkozhat Istenre és a törvényre, vagy akár Jézusra, de ha a hivatkozás ellenére meghamisítják Isten törvényét, azzal feltárják kilétüket.
Kik is voltak elsősorban az írástudók, a bölcsek, akik kisajátították maguknak Izrael vallási életének irányítását? Káin fiai, a keniták, és a kiátkozott edomiták, a sátán magjai, az ördög fiai, vagyis azok a "zsidók", akik soha nem is voltak valójában zsidók, hanem Sátán papjai! Ők azok, akik szégyentelenül félrevezették és ma is félrevezetik a nyájat:
Jeremiás 8:12 Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak. Azért elesnek az összeomláskor, elbuknak a megtorlás idején! - mondta JHVH.
Ez az írás egyben egy nyílt levél is az elvilágiasodott kereszténység jeles nagy embereihez, akik félrevetve Isten parancsolatait, hamis utakra vezetik a rájuk bízott nyájat.
A Szentírás szerint az az igazi izraelita, aki szellemileg izraelita, és az az igaz zsidó, aki bensőleg zsidó:
Róma 2:28-29 28 Nem az a zsidó, aki látszatra az, s nem az a körülmetélés, ami a testen látható, 29 az a zsidó, aki bensőleg az, s aki nem betű szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Az ilyen nem embertől, hanem Istentől kapja a dicséretet.
Aki bensőleg zsidó, az egyben szellemi izraelita is, mert Krisztus testében nincs különbség fajra, nemre való tekintetben (Gal. 3:28). Aki testi születés szerint izraelita, de a szövetségtagadás miatt kivágattatott Izraelből, az a visszaoltásáig a pogányokkal egyenlő. A modern keresztények, különösen annak evangelista és pünkösdista ágazatai a rabbinikus judaizmust tekintik a zsidóság bibliailag hiteles vallásának, a cionizmust pedig Isten választott eszközének tartják, amely által "helyreállította" Izraelt. Keresztények tömegei kötelezik el magukat a cionizmus morális, ideológiai és gyakran anyagi támogatására, amivel ezek a magukat szelleminek valló "hívők" a sátáni fortély kelepcéjébe kerültek.
Itt az ideje, hogy azoknak adjuk meg a kijáró érdemet, akik jogosak arra, nem pedig azoknak, akik a név mögé bújva istentelenségeket és törvényszegéseket követnek el. Mert ők azok lába elé lesznek vettetve hódolatra, akik hűek maradnak az igazsághoz, és nem hagyják magukat megtéveszteni a sátáni hitvány hamisítvánnyal (Jel. 2:9).
A megtévesztés természete szerint, a megtévesztett nincs tudatában annak, hogy meg van tévesztve – ha tudná, akkor nem lenne megtévesztve. Isten szerint népének a tudatlanságuk okozza vesztét:
Hóseás 4:6 Népem elpusztul, mert nincs benne érteni tudás. Mert elvetetted a tudást magadtól, én is elvetlek, ne légy többé pap. Amiért elfeledted Istened törvényét, én is megfeledkeztem a fiaidról.
Akik a külsőségekben mutatkoznak zsidóknak, vagy akár testileg azok is, de emberi hagyományokat követnek, továbbá nyereséget, dicséretet és evilági javakat hajszolnak, azokkal kapcsolatban ezt mondta Jahoshúa:
Máté 8:13-14 13 ... "Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. 14 Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek."
Az aratás ideje közeleg, így a konkoly sötét magjai kezdenek egyre nyilvánvalóbbá és láthatóbbá válni a vetésben. Azok, akik felismerik e mérges termést, nem lesznek megtévesztve, nem bukhatnak el, s eljutnak az aratásig, "amikor megragadják a rókakölyköket", a "konkoly" tűzre kerül, a "búza" pedig begyűjtetik az Isten országába.
Az átlag zsidó ember addig nem fogja igazán megérteni az "antiszemitizmus" jelenségét, amíg nem néznek szembe azzal, hogy ők is csupán eszközei és elsődleges áldozatai egy olyan játszmának, aminek tétje nem csak a zsidók, de az egész emberiség sorsa. Az ő sajnálatos szerepük e játszmában az előre jól kikalkulált szenvedés volt, hogy arra hivatkozva érintethetelenek maradjanak azok, akik azt okozták – sátán zsinagógájának "álzsidói".
Sátán zsinagógája beférkőzött, és belülről meghódította az igaz vallást az ószövetségi időkben, majd beékelődtek a keresztény egyházba is. Ily módon el lett vetve az Isten törvénye, az igazság és a jog, helyébe a hiábavalóság került. De ez csupán a kezdet, mindezzel nem fejezték be munkájukat. Céljuk Isten törvényének betiltása, és annak elérése, hogy az emberek sátánt istenként imádják, amit egy új világrend beiktatásával szándékoznak megvalósítani.
Kihangsúlyozzuk, hogy a Júdától származó zsidó nép nem sátán zsinagógája, Júda el fogja fogadni Krisztust a Messiásként, amikor visszatér, és megmenti Izrael maradékát. Sátán zsinagógája egy, a zsidó név mögé bújt imposztor, okkultista hatalmi elit, a megtévesztés mesterei, akik gyűlölik Krisztust, a keszténységet, és azokat az igaz zsidókat, akik hűek maradtak a Tórához, elvetve minden általuk bevezetett eretnekséget, legyen az a kabbalizmus vagy a cionizmus. Ezek az álzsidók szemrebbenés nélkül elpusztítják az igaz zsidók és izraeliták millióit, ha céljaikat szolgálja, márpedig szolgálni fogja. Sátán zsinagógáját a hatalomvágy és sátán imádata vezérli, neki szolgálnak, és egyetlen céljuk az, hogy elfogadtassák őt a világ isteneként, amit az antikrisztus felemelkedésével kívánnak megvalósítani. Minden eddigi munkájuk egyedül ezt a célt szolgálta, ahogy a Cion bölcseinek jegyzőkönyvében maguk fogalmazzák:
Egyébként nem közömbös-e a világnak, vajon ki uralkodik fölötte: a katolikus egyház feje-e, vagy a mi cionista vérből származó erőszakos királyunk (despotánk)? (Cion Bölcseinek 5. Jegyzőkönyvéből)
Ha már most annyira uraljuk a gójok gondolatvilágát, hogy szinte valamennyien azokon a színes szemüvegeken át nézik a világ eseményeit, amelyeket az orrukra teszünk - ha már most nincs egyetlen állam sem, ahol bármi is megakadályozna minket abban, hogy tudomást szerezzünk arról, amit a gój ostobaság államtitoknak nevez: Milyen lesz akkor a mi helyzetünk, amikor majd elismert legfőbb urai leszünk a világnak az egész világ felett uralkodó királyunk személyében? (Cion Bölcseinek 12. Jegyzőkönyvéből).
Amikor Izrael királya a fejére teszi az Európa által felkínált koronát, a világ pátriárkája lesz. (Cion Bölcseinek 15. Jegyzőkönyvéből).
Igen, létezik egy nemzetközi összeesküvés, de ez nem a zsidó nép "gójok" elleni összeesküvése, hanem sátán zsinagógájának összeesküvése az emberiség ellen, legyenek zsidók, vagy pogányok.
Az írás második része a sátán zsinagógájának modernkori fejlődését és "munkásságát" mutatja be.
http://churchofgod.hu/content.php?act=satzsina
