Budaörs 29428 lakosú (2011. január 1.) város az 1-es főközlekedési út, valamint az M1-es és M7-es autópályák találkozásánál fekszik. A helységet vasúton az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ vonalon lehet elérni. A település a Budai-hegység - Szabadság-hegy csoportja, a Csiki-hegyek és a Tétényi-fennsík között helyezkedik el a Budaörsi-medencében. Az első földművelő, állattenyésztő csoportok időszámításunk előtt 3500 körül jelentek meg e tájon. Bronzkori leletek (i.e. - 1900-800) a Hosszúréti-árok táján kerültek felszínre. A rómaiak előtt közel száz éven keresztül a kelta eredetű eraviscus törzs élt a környéken. Vidéken a római korban több villatelepülés jött létre. Épületmaradványok a Kamaraerdőben kerültek elő. A III. századból származik egy 2234 ezüst éremből álló lelet. Budaörs a honfoglalás után nem sokkal már újra lakott település. A szőlőtermelő Pilis megyei falu kora középkori történetéről keveset tudunk. Neve törzsnévből, mégpedig a honfoglalás előtt a magyarsághoz csatlakozott három kabar törzs egyikének nevéből keletkezett. Az Örsre vonatkozó első írásos emlék IV. Béla királyunk egyik oklevele, mely arról tudósít, hogy a még ifjabb király a kelenföldi Szent Gellért egyházat, a hozzátartozó örsi Szent Márton és a sasadi Szent András kápolnával együtt a bélakuti cisztercita monostornak adta. Az oklevél 1236-ban kelt, és egy 1504-ben készült másolatban maradt fenn. A XIV. században a község több alkalommal szerepelt a „Sasadi tizedperben”. A város a továbbiakban is királyi birtok maradt. Mivel Budán nem volt várispánság, Örsről világi adat nem maradt fenn e korból. Csík falu neve puszta személynévből ered. Örshöz hasonlóan Csík is a Pilis megyei Buda-környéki szőlőtermelő falvak egyike. Első fennmaradt oklevele szerint már 1296-ban templomos hely volt. Egy 1395-ből fennmaradt oklevélben Zsigmond király meghagyja az esztergomi káptalannak, hogy Örs és Csík birtokokon lakó királyi jobbágyoktól ne követeljenek, mert ezáltal a két falu elnéptelenedik. A török kor elején lakott község 1566-ban vált lakatlanná egy tatár pusztítás következtében. A mai Budaörs közigazgatási határán belül lévő harmadik középkori falu Horhi volt. Neve a magyar eredetű mélyút, szakadék jelentésű “horh” szóból származik. A középkorban virágzó község 1541 után vált lakatlanná. A község a török korban még lakott volt. 1596-ban vált lakatlanná, amikor Pálffy Miklós esztergomi várkapitány egyetlen éjszaka alatt kitelepítette lakosságát Esztergom és Érsekújvár közé. Budaörsöt 1720-ban telepítette újra gróf Zichy Péterné, gróf Bercsényi Zsuzsanna, aki 1719-ben váltotta vissza saját nevére a községet, s kinek tulajdonában is maradt 1745-ben bekövetkezett haláláig. 1739-ben pestis sújtotta a községet, mely az itt lakók közül 259 fővel végzett. Ezután újabb ötven sváb telepes családot költöztetett a faluba a földesúrnő. A fejlődés ütemére jellemző, hogy 1788-ban 35 parasztcsalád és 114 zsellércsalád élt a községben, számuk összesen 1143 fő volt. A XIX. században a lakosság száma folyamatosan nőtt. 1821-ben már 3775 főt számláltak, 1900-ben pedig 6104 fő vallotta magát budaörsinek. Az első világháborúban sok budaörsi katona áldozta életét. Emléküket városunk kegyelettel megőrizte. Nevezetes esemény volt az 1921. október 22-i királypuccs, melyhez az un. “budaörsi csata” kapcsolódik. 1944. december 24-én a német Wehrmacht egy alakulata települt a községbe. A harcok alatt a községben több épület leégett, a polgári lakosságból 14 fő vesztette életét. Sajnálatos módon vált ismertté a község neve 1946-ban. Itt kezdődött meg a kitelepítés. Ekkor a lakosság 90%-át Németországba hurcolták.
A városközpontban álló, több mint kétszáz éves római katolikus templomot barokk és copf szobrok, képek ékesítik. A templomkertben népies Szent Vendel-szobor található.Riedl Ferenc Helytörténeti Gyűjtemény megismerteti a látogatót a Budaörs környéki emberek mindennapjaival.
A jellegzetesen kopár Odvas-hegy természetvédelmi terület.
http://km.bloglog.hu/page/12/
