A templom 1728 körül épült, barokk stílusban. 1754-ben meghosszabbították és a tornyot is ekkor építették hozzá. 1820-ban átépítették és előcsarnokkal bővítették 1879-ben három hajóssá bővítették. 2000-ben felújították.
Anyakönyvek: kereszteltek, halottak 1723-tól, házasultak 1724-től.
Bővebben: http://www.bucsujaras.hu/hajos/index.htm
Mindenszentek templom
Faluközösségünk, egyházközségünk története régmúlt időkre nyúlik vissza. A környék Árpád-kori falvainak nevei a letelepedő magyarság korai – kezdettől fogva való - jelenlétére utalnak. Sárköz régiója, amely a Duna túlsó (mindkét?) partján terül el, a honalapítás idején a hét magyar törzs közül a Nyék nemzetség szállásterülete volt. Ennek emlékét őrzi Alsónyék elnevezése. Csanád falu a nevét Csanád (Sunad) vezérről kapta. Csanád vezér 1020 körül a lázadó erdélyi gyula, Ajtony legyőzése után István királytól többek között Csanád települést kapta adomány-birtokul. Csanád és Alsónyék között feküdt valaha Bőfalu (Béfalu). A bő a magyar méltóságok között a fejedelem, a gyula és a horka után rangban a negyedik helyen szerepel. Valószínűsíthető, hogy a Nyék nemzetség bője Bőfaluban lakhatott. A terület központja Decs volt. Decs neve latinul tizet jelent (Decem). István király rendelete alapján itt épült templom a környék tíz falujának. Decs mellett a török időkig létezett Ete falu, Ete vezér birtoka. Nem messze van innen Tolna település, Tolna vezér birtoka. Csanád vezér birtoka Csanád község a Duna inneső partján. A környék tehát egyértelműen ősmagyar fejedelmi birtok. Sükösd (korabeli írásokban: Segis, Segusd, Sukesd, Sykesd) neve is ősmagyar név, amelyet a latin nyelvben a Szixtusz névvel azonosítottak. Sükösd község igen ősi hely. Már 1055-ben említi a Tihanyi alapítólevél, amely szerint az alapító király a monostornak adományozta a Sükösd tó (Segisto) nevű vizet. 1092-ben készült egy másolat az apátság birtokairól. Ebben Sükösd falu (villa Segusd) és Sükösd tó (Segusdtuo) az apátság birtoka. 1341-ben egy okirat említi, hogy a bátmonostori Töttös család birtoka Sükösdegyháza (Sukesdeghaza). Eszerint temploma és papja is volt a falunak. Az 1520-1521-es dézsmalajstromban szerepel Sykesd hely is. A török hódoltság idején a falu lakói megfogyatkoztak, temploma rommá lett. A környék lelkipásztorai a ferencesek lettek, akik időnként megjelentek, és hosszabb-rövidebb időt töltöttek itt a hívek között. A környék népe Besenyőn jött össze a hagyomány szerint.
Közismert dolog, hogy a középkorban az Alföld sok egymáshoz közel álló kisebb-nagyobb településsel volt benépesítve. A török hódoltság vetett véget ennek a települési formának. A megfogyatkozott lakosság elhagyta falvait, és egyes központi helyekre jött össze. A mostani falvak – így Sükösd – határában is hajdan több kis lakott hely volt. Ezeknek emlékét most a határelnevezések őrzik. Sükösd környékén a következő települések nyomait fedezhetjük fel a rágmúltban: Besenyő (Besnyő), Csipcsé (Csepcs vagy Sips), Jobbágy, Korpád, Ságod, Szántó.
Besenyő szintén igen régi hely. Az említett 1092. évi oklevél ezt a helyet is említi, mint az apátság birtokát. Azt írja, hogy a falu a Duna, a Vajas, Tölgyfoka, Hagymás és egy völgy között feküdt. Kis temploma is volt Szűz Mária tiszteletére. Az 1762. évi visitatio canonica említi, hogy Besenyőn régi épületek romjai láthatók, amelyekről a hagyomány azt tartja, hogy a ferencesek kolostora és temploma volt. Úgy tűnik tehát, hogy a ferencesek itt szálltak meg és végeztek istentiszteletet Sükösd és a környék lakosságának a török hódoltság idején.
A török utáni idők első temploma sárral betapasztott füzesek vesszőjéből készült, és nád teteje volt. Valószínűleg az 1710-es években épült, ugyanis a falunak 1711 óta van állandó, helybenlakó plébánosa. Az első plébánosok ferencesek voltak, akik a bajai rendházból jöttek. Az ő idejükben, 1719-től lett anyaegyházzá a sükösdi egyházközség.1725-ben világi papok vették át a plébánia vezetését. A falu második templomának építését gróf Csáky Imre érsek kezdte meg 1729-ben szolíd anyagból, de ékes szépséggel. Művét befejezni nem tudta, ez utódának, Patachich Gábor érseknek lett a feladata. A templomot 1735. október 27-én szentelte fel sajátkezűleg. Az 1800-as évek elején olyan mértékű és állandó áradások nehezítették meg a falu életét, hogy a község feltelepült a jelenlegi, dombon lévő helyére. A plébános 1815-től lakik fenn. Ekkor létesül a község harmadik temploma – ideiglenes jelleggel. Egy uradalmi magtárat alakítanak át templommá, amely 20 öl hosszú és 3 öl széles.
A jelenlegi negyedik templomot a Királyi Udvari Kamara építtette a kalocsai káptalani helynök közbenjárására (érsek ezidőtájt nem volt kinevezve). Templomunkat Rácz József, keceli esperes-plébános áldotta meg (szentelte fel?) az érsekség megbízásából 1821. augusztus 26-án.
Anyakönyvek: kereszteltek 1711-től, házasultak 1720-tól, halottak 1778-tól.
SÜKÖSD Szent Anna kápolna
A helyi hagyomány legendaváltozata szerint a vadászni induló Potskai Gergely tiltása ellenére Anna lánya utána ment, majd apja fás ligetben álló lesének közelében, egy bokorban bújt meg. Hangyacsípés okozta fájdalom miatt rejtekén megmozdult, a látottakat apja rókának vélte, így odalőtt (korábban ott rókát látott). Az eltalált lány belehalt sérüléseibe, s a vadászbaleset helyén emlékére engesztelésül a gyászoló apa kápolnát emeltetett.
A legenda másik változata szerint (Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve, Novitas B Kft, Balassagyarmat, 1991.) a közeli uradalmi erdészházban családjával lakó Potskai Gergely egyetlen gyermeke, 13 éves lánya kiment sétálni az erdőbe. „Hosszú szép vörös haja volt. Édesapja éppen az erdőn jött át, amikor megpillantotta az őz szőréhez hasonlító, lobogó vörös hajat. Azt hitte, hogy szarvas. Felűről tölthető puskájával gyorsan rálőtt. Az ő kislánya volt. Megölte! Szörnyű gyászban ezen a tisztáson temették el a kislányt, és emlékére, szülői fájdalmuk enyhítésére fölépítették a kis kápolnát. A környékbeliek mindmáig nagyon szeretik ezt a helyet. A főbúcsú Szent Anna ünnepét (július 26.) követő vasárnapon van. Ilyenkor tömegesen jönnek zarándokok búcsút járni.”
A néphagyomány harmadik változata (Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, Mandala kiadó, Szeged, 1998.) szerint „ …. Egy ember vadászni ment erre a tájékra, ahol akkoriban még hatalmas vízmelléki erdőség volt. Anna nevezetű kislányát is magával vitte és kocsisára bízta. A gyermek elkóborolt s egy bokor alá bújt. Az apa azt hitte, hogy vad mozog alatta, oda lőtt. A kislányt érte, azonnal meghalt. A kétségbeesett apát álmában Szent Anna vigasztalta, és felszólította, hogy a szomorú helyen az ő tiszteletére kápolnát építsen. A kislányt ezután az oltár alá temették.” A kápolna nyugati oldalának lábazatában ma is látható nyílás valószínűleg a sírbolt szellőzője.
A kegyhely legendáját adó történetekben közös vonás Potskai Anna tragikus halála, amelynek részleteit az emlékezet többféleképpen színezte. Szent Anna kultusza tette az emlékként, engesztelésként emelt kápolnát a tágabb térség búcsújáró helyévé. Hagyományosan jönnek ide búcsút járni Bátya, Dusnok, Fadd, Homokmégy, Jánoshalma, Kalocsa, Nemesnádudvar, Őcsény, Szekszárd és Szeremle hivői.
A magyarországi búcsújáró helyek többsége Szűz Máriához kötődik, mellette anyjának, Jézus nagyanyjának (azaz Szent Annának) vannak leginkább kultuszhelyei. Anna pártfogásáért főleg gyermekáldást várók, a terhesek és női bajokban szenvedők fohászkodnak. Kultusza régebben jellemzően keddhez kapcsolódott, Szeged környékén Kedd asszonyának hívták. Pünkösd után könnyű szülésért fohászkodva kilenc kedden könyörögtek hozzá az asszonyok, ezek a napok a szentannakedd elnevezéssel bírtak. A közelmúltig Anna volt az egyik leggyakoribb keresztnevünk, s a hagyomány szerint Szent Anna különösen gondoskodik a nevét viselőkről. Jól mutatja ezt egy itteni búcsúének részlete: „ Kik súlyos betegségben vagytok s egyéb ínségben, Szent Annához menjetek, segítséget kérjetek! Szent Annához menjetek, ő lészen védelmetek.”
A kápolna észak-déli tájolású, az északi ajtó beázás elleni védelme érdekében a homlokzathoz csatlakozó féltető került kialakításra. Délkeleti oldalához a sekrestye szerepét betöltő helységet építettek, a nyugatra álló épület zarándoklat idején a hívőket szolgálja ki. Az oromfalas homlokzat mögött emelkedik a fa huszártorony ( az épület alaprajzával közvetlenül össze nem függő, kisebb méretű torony a tetőgerincen), törtvonalú bádogfedésű gúlasisakkal és csúcsán kereszttel. A kegyhely legutóbbi teljes felújítását 1996 tavaszán Szeghalmi Ambrus plébános végeztette.
A kápolna két oldalán álló szobrok 1800 - ban készültek. A kápolnával szemben állva a bal oldali a kisgyermeket karján tartó Szent Joáchim, a jobb oldali Szent Annát mintázza, aki tanítja a mellette álló, oskolás korú Máriát. A bejárat előtt pedig egy szintén korabeli kőfeszület fogadja a kápolnához érkezőket.
