TARTSÁTOK SZEMETEKET IZRAELEN
2011. február 4.
Jézus:
Milyen soká lesz? Figyeljétek Izraelt. Az a központ. Ha figyelitek Izraelt, tudni fogjátok az időt. Nem pontosan, de látni fogjátok, hogyan közeleg: minél nagyobb veszedelem jön Izraelre, azt jelenti, hogy közelebb az idő.
Szeretem Izraelt és Jeruzsálemet. Véremet ontottam, megváltottam a világot és feltámadtam a halálból. Ez egy lepecsételt város, az én véremmel és a Szentlélekkel van lepecsételve. Ez több mint földrajz; szeretem a zsidó embereket. Ők az én népem. De a zsidók szája nem nyílik hívásomra, hogy: „Jézus, a mi Messiásunk”. Ezeket a szavakat szeretem hallani mindenki ajakáról. De a legnagyobb öröm számomra, ha ez egy zsidó szájából hangzik el és Izrael ajkairól. Ez szívem legmélyebb reménysége.
Megjegyzés: Ezekben a sugallatokban Izrael központi helyet kap, mind az események
Keretében, mind pedig Jézus szívében.
Mária:
Izrael egyik leánya vagyok, és azt álmodtam, hogy Izrael összegyűlik majd a Messiás
körül, akitől oly sokat vártak. De aztán mit tapasztaltam? Láttam, hogy Izrael elutasítja
Fiamat, és „hamis Messiásnak” nevezi. Elutasítják tanításait és keresztre szegezik őt. De
ez csak az első fájdalmam volt Izrael leányaként. Mikor a halálból való feltámadása után
az apostolok hirdetni kezdték tanításait, új remény éledt bennem. Talán most elfogadja
Izrael a Fiamat, mint Messiást. Ehelyett meg kellett tapasztalnom a második elutasítást.
Az én saját népen nem fogadta Őt el, mint Messiást. Kétszeresen összetört a szívem.
Kétszeresen utasították el Jézust, mint Messiást. De harmadszor ez nem fog megtörténni.
Örömmel várom a napot, amikor egész Izrael hirdeti majd, hogy Fiam a Messiás.
A legnagyobb sötétség pillanata egyben az a pillanat is, amely megelőzi a legnagyobb világosságot. Amikor úgy látszik, hogy Izraelnek vége, akkor fogom megmenteni, és mindnyájan hirdetik majd, hogy Jézus a Messiás. Most kinyilvánítottam szívem legmélyebb fájdalmát.
Megjegyzés: Mária kétszeres fájdalma egy ígéretet vált ki, hogy ezúttal az eredmény más lesz. Mikor Izraelben a sötétség tetőpontjára hág, Mária éppen akkor fogja megmenteni Izraelt.
FIGYELJÉTEK IZRAEL JÖVŐJÉT
2011. február 7.
Jézus:
Amint az Utolsó Vacsora asztalánál álltam, láttam Izraelt. Egész jövője feltárult előttem; a város rómaiak által történő lerombolása, a nép szétszóródása diaszpórákba az egész világon, és a pillanat, amikor a zsidó embereket visszatérésre hívják Izrael Állam megalakulásakor. A visszatérés mindnyájukat boldoggá teszi. Azonban saját erejükben bíznak, mint őseik is tették. Fegyvereket gyártanak háborúhoz, és elégedettek e fegyverekkel. Rossz úton járnak, mely lefelé vezet, arra az ösvényre, mely ellenségeik kezére juttatja őket, ahelyett, hogy visszahúzódnának biztonságba, az én karjaimba. Most ellenségeik fegyverkeznek, és az áradat megindul. Védelmük elszivárog. Terror és rémület mindenhol, de ők mégsem fordulnak hozzám.
Évszázadokkal ezelőtt az Atya közbelépett értük, és elküldött engem, remélve, hogy Izrael felismer, mint Messiást. De ők megöltek engem. Mit tesz most az Atya? Nem küldhet el ismét meghalni engem. Helytartómat fogja elküldeni, a Pápát. A Pápa úgy érkezik Jeruzsálembe, mint ahogy én érkeztem. A sokat szenvedett város és Izrael kezd kétségbeesni, és tanácstalan, hogy mit tegyen. És akkor egy fehérbe öltözött alak érkezik, akit az Atya küldött, épp úgy, mint engem. Azért jön, hogy megmentse Izraelt, amiként én is azért mentem. Ő szintén meg fog halni Jeruzsálemben, de az ő halála mélységes hatást gyakorol majd az egész világra. Az egész világ könnyezik majd a halála miatt, és a halála áldást hoz Izraelre.
Miért nyilvánítom ki ezeket a dolgokat most? Miért avatlak be titeket ily gyorsan e misztérium mélységeibe? Mert az idő rövid. Ezek az események közel vannak, nincsenek már messze.
Megjegyzés: Jézus leírja az Izrael Állam megalakulása óta történteket, és most miért szenved annyi ellenségtől. Legfontosabb, hogy a Szentatya Jeruzsálembe megy, meghal ott, és események sorozata veszi kezdetét, mely megmenti Izraelt.
A PÁPA HALÁLA JERUZSÁLEMBEN
2011. február 9.
Jézus:
Az Egyház elhagyta Izraelt, mint egy gyermek a szülőanyját, de Izrael volt az, aki elutasította a saját gyermekét. A termőföld elutasította a gyümölcsöt, amelyet megtermett. Aztán a legszomorúbb idők következtek. Izrael és az Egyház elkülönült egymástól. Most két egymástól független csoportot alkotnak. Az anya megtagadta gyermekét, a talaj megtagadta a gyökereket, melyeknek benne kellett volna élniük.
Péter volt a zsidók apostola, és Pál is sokat prédikált a zsinagógákban. Hirdették az igét, és a gyökerek próbáltak mind mélyebbre kerülni a talajban. De nem voltak képesek átfúrni azt, annak ellenállása miatt. Mély gyökerek nélkül a növény nem maradhatott sokáig meg eredeti talaján.
Így hát, amikor jön a sötétség, és Izrael mély depresszióban van, akkor érkezik el az új pillanat. A pápa, a katolikus egyházfő, Izrael legsötétebb pillanatában érkezik Jeruzsálembe, és életét adja Izraelért. Sok zsidó ember szeme fog felnyílni. Azt mondják majd: „minket a Katolikus Egyház mentett meg”. A talaj befogadóvá válik, és a magok újra termőképesek lesznek. Egyházam és a zsidó nép egyesülnek, amint azt már évszázadok óta akartam.
Amikor az Egyház gyökerei ismét behatolnak az eredeti zsidó talajba, az más egyházak megosztottjait is meggyógyít majd, melyek akkor jöttek létre, amikor először különült el az Egyház a Zsinagógától.
Világossá válik majd az összes keresztény Egyház számára, hogy új felhívás van az egységre, a gyökerekben, és a szívben.
Az Egyházak látni fogják, amit még eddig soha, és azt teszik, amit sosem hittek volna, hogy tenni fognak. Látván Izrael és a Katolikus Egyház egységét, azt fogják mondani: „Nekünk egységben kell lennünk”. Az egység útjában álló évszázadok alatt felhalmozódott összes akadályt messze söpri majd a Lélek egyetlen fuvallata.
Valóra válik Izajás betakarításra vonatkozó próféciája. A nemzetek minden gazdagsága Izraelbe fog jönni. Ez igazi vagyon lesz, az egyházak összes lelki javai egyesülve Jeruzsálemben a Katolikus Egyházzal és Izraellel. Beteljesül imádságom, hogy mind eggyé válnak, amiként az Atya és Én is egyek vagyunk.
A világ is látni fog valami egészen különlegeset, amit még sosem látott. Látni fogják az egyházakat egyesülni, és az összes egyházat Izraellel egyesülni. A világ egy hatalmas felhívást fog érezni arra, hogy hagyja el a sötétséget. Az Egyház és Izrael lesz a világosság az összes nemzet számára. Ez a világosság nem fog csökkenni, és nem takarja el semmiféle megosztottság az egyházak között, vagy az egyházak és Izrael között. A világ nem lesz képes kitérni a meghívás elől. Az egység előttük áll majd, és arra hívja fel őket, hogy fogadjanak el Engem, mint az Urat.
Megjegyzés: Ez rendkívüli. A Pápa áldozati halála vezet a teljes egységhez Izrael és a Katolikus Egyház között, amely az egész kereszténységet újraegyesíti, és elülteti újra Izrael földjébe. Ez a nagyobb bizonyság fogja szembesíteni a világot egy hatalmasabb meghívással arra, hogy fogadja el Jézus Krisztust, mint Urat.
Mária:
Jönni fog egy pillanat, amikor elviszem majd szeretett fiamat, a Pápát. Jeruzsálembe megyek vele. Másodízben megyek Jeruzsálembe, hogy tanúja legyek egy fiú halálának. Amikor ez megtörténik, a zsidó nép szeme először fog felnyílni. Meg fogják látni a Pápa halálában, amit a Katolikus Egyház tett értük. Nem lesz hiba abban, ahogy az Egyház megáldja őket, mert az Egyház feje teszi azt meg a legnagyobb áldozattal. Izrael át fogja ölelni a Katolikus Egyházat. Minden katolikus üdvözli majd Izraelt, mert mindannyian látták a Szentatya döntését (a püspök fehér ruhában) amint felajánlja életét Izraelért. A Katolikus Egyház és Izrael egyesülése a szívek egyesülése lesz, amelyet az események váltanak ki az egész világ szeme láttára, amit sosem felednek el.
Megjegyzés: A Pápa halálával Izrael szemei felnyílnak a Katolikus Egyházra, és arra, hogy miként nyílik meg a katolikusok szíve Izrael felé. Mindkettő ugyanabból az eseményből következik.
