A szeretet alapú vallások esetében, így az újszövetségben is a legfőbb parancsolat az Isten szeretete, ahogy Krisztus megfogalmazta:
“Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (Mt 22,37) Görögül: “ὁ δὲ ἔφη αὐτῷ Ἀγαπήσεις Κύριον τὸν θεόν σου ἐν ὅλῃ καρδίᾳ σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ ψυχῇ σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ διανοίᾳ σου· “. Nem nehéz felismerni a kardia (szív) és psziché (lélek) szavakat; tehát itt a lélek az elmére (tudatosságra, gondolatokra és érzésekre) vonatkozik. Érdemes még egy részt kiemelni, ami ehhez kapcsolódik: “Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.” (Jn 8,43). Görög: “διὰ τί τὴν λαλιὰν τὴν ἐμὴν οὐ γινώσκετε; ὅτι οὐ δύνασθε ἀκούειν τὸν λόγον τὸν ἐμόν.”
Krisztus ismét ráirányította az emberek figyelmét egy olyan dologra, aminek egyértelműnek kellene lennie, de mégsem az; minden kinyilatkoztatásnak ez a lényege és ez a legfontosabb. Nem új dolog ez, ugyanez van Mózesnél is; ott a lelket a nefes jelöli.
A Korán is az első helyre teszi az Isten szeretetét, egyben rávilágítva arra is, hogy habár sokan mondják keresztényként vagy zsidóként hogy követik ezt a parancsolatot, valójában mégsem teszik ezt.
“41. Higyjetek abban ami leküldtetett, megerősítve azt ami nálatok van, és ne legyetek elsők a Könyv Népe közül akik nem hisznek benne. És ne adjátok el jeleimet csekély árért. És egyedül engem féljetek. 42. És ne leplezzétek az igazságot hazugsággal, és ne rejtsétek el az igazságot, miközben tudjátok.43. És tartsátok meg az imát, és adjátok meg a zakátot, és hajoljatok meg a meghajlókkal. (...)
177. Nem az a jóság hogy az arcotokat kelet vagy nyugat felé fordítjátok, hanem a jóság legmagasabb foka az, hogy ha valaki hisz Allahban, az Utolsó Napban, az angyalokban, a Könyvben és a prófétákban, és a vagyonát annak ellenére hogy szereti, odaadja a közeli rokonoknak, az árváknak, a nincsteleneknek, az utazóknak, a kérőknek, és a rabszolgák felszabadítására, és aki megtartja az imát, megadja a zakátot, és teljesíti a szerződést, ha megköti, és aki türelmes a szegénységben, nehézségben (betegségben), és csaták idején. Ők azok akik igazak, és ők azok, akik istenfélők”. (Tehén szúra)
Tehát az újszövetségben a kinyilatkoztatás megértéséhez az ige hallgatása (megértése, tehát olvasása is) szükséges, ami nélkül az Istenszeretet elképzelhetetlen, hiszen nem tudhatja másképp az ember, hogy kit és mit szeret és fogad el, és mi az Isten tanítása. Az ószövetségben az első (legfőbb) micve (jócselekedet, parancsolat) az Tóra olvasása és tanulmányozása volt, más kérdés, hogy a zsidóság a szent iratainak egy részét meghamisította – erre az ókeresztény időkből is vannak utalások, nem csak a muszlimok feljegyzéseiből. Egészen jól megállapítható, hogy pontosan mit és mire módosítottak. A Koránban leírtak alapján egyébként elég régi gyakorlat az a zsidó szokás, hogy a Tórát másoló zsidók egy meghatározott összegért (forintban kifejezve legalább tízmillió egy Tóratekercs) eladják a lemásolt tekercseket, és ebből élnek. Ez ma is így van, azaz a zsidóság a saját szent dolgait is készpénzre váltja. A talmudi és a cionista eretnekségre most nem térünk ki.
A Koránban is a leküldött kinyilatkoztatásba vetett hit az elsődleges, ami nyilvánvalóan az után lehetséges, ha az ember elolvassa, megismeri és megérti ami megíratott. A Koránból idézett felsorolás azért is fontos, mert láthatjuk hogy a kinyilatkoztatásba vetett hit van az első és legfontosabb helyen, ezután következik az adakozás és az imádság (amelyek szövege szintén a szent könyvekben leírt kinyilatkoztatások része, nem is lehet tökéletes imádság ami nem ezekből a könyvekből származik, akár keresztény akár muszlim hitről van szó).
Nyilvánvaló tehát hogy az első és legfontosabb parancsolat a szeretet alapú vallásokban az Isten igazságának szeretete, ami leginkább a szent könyvekben való kinyilatkoztatásokból ismerhető meg. Ezek olvasása és tanulmányozása, megértése a legfontosabb. Aki prófétáktól tanul, részben maga is prófétává válhat, igen hasznos tehát hogy az ember minél alaposabban, lehetőség szerint eredeti nyelveken tanulmányozza a szent iratokat (amit minden jelentősebb tanító meg szokott jegyezni, nem mi találtuk ki). Elsősorban tehát nem teológiai könyveket kell tanulmányozni, hanem magát a Szentírást; maga a mise is és az istentisztelet is elsősorban a felolvasott igeszakaszok miatt hasznos, a külsőségek számítanak a legkevésbé.
A legmagasabb rendű szeretet
"Lehet, hogy sokan, akik az evangéliumot nem értik, a szeretetet másképp értelmezik. Ők olyan szeretetet gondolnak, mely magát elveszti, mikor mások önzésének, tolakodásának és szertelenségeinek prédájává lesz. Ők olyan szeretetet gondolnak, mely Magyarország koldus népét jászolhoz köti, ott szegényes abrakon tartja, s azután robotmunkára befogja. Ők a szeretetet cukrosnak, az evangéliumot málnaszörpnek gondolják. Igaz: az evangélium szeretet és béke. De olyan szeretet, mely tűzet hozott a földre és a tűz mellé kardot s korbácsot a petyhüdt, blazírt erkölcstelenség, árulás ellen. Tűzet a bűn bozótjaira a nemzet lelkét megmászó patkány-egzisztenciák s üzelmeik ellen.“
A próféták mindannyian az Ige megismerését, tanulmányozását tartották az első és legfontosabb feladatnak. Ennek egy igen egyszerű oka van: mert amíg a hitében gyenge, vagy a hitet épp csak tanulni kezdő ember csak néhány nevet ismer, és azokat foglalja imákba, addig a tanultabb ismeri azokat az összefüggéseket, amelyek a neveknek valódi jelentést adnak, többet elmondanak az egyébként egyszerű emberi nevekről. Az Isten neve tehát maga a tanítás, amiből Isten megismerhető, hiszen Istennek nem olyan neve van, mint az embereknek, hanem bölcsességgel teli és éltető.
Jézus Krisztus születéséről is és haláláról is igen röviden beszélnek az evangéliumok, viszont sokkal nagyobb terjedelműek a tanításokról, példázatokról szóló részek. Ez azért van, mert a történet, a példázatok, a születés és a halál közötti események sokasága magyarázza meg, hogy ki is volt az, aki megszületett majd meghalt. Az, amit valaki megél és létrehoz, sokkal többet ad a világnak, mint a születése vagy halála. Krisztus halála attól olyan jelentőségű, hogy Krisztus végig bűntelenül és engedelmesen szolgálta Istent, és szolgált minden embert, hihetetlen erejű jeleket és csodákat tett, tanított, vagyis mindenféle módon segítette az embert, és egy zsidó mégis elárulta, a többi zsidó pedig halálra ítélte és kivégezte. Aki csak Krisztus születésének, halálának és feltámadásának tényét ismeri a nevén kívül, az nem érezheti át a megváltás igazi súlyát és nem értheti meg a misztériumát sem.
Az Igéhez tehát, Krisztus megismeréséhez az evangélium ismeretén keresztül visz az út, az evangélium rejti és magyarázza Krisztus nevét, azaz hogy ki is volt Krisztus. Aki tehát az evangéliumot, igazságot, a hit általi megigazulást szereti, el kell mélyednie az evangéliumban, és életében is azt kell megélnie. Az igazság megélése tesz minket részesévé Isten kegyelmének, így válik valóra életünkben a megismert és megértett evangélium.
Az evangélium a leghatékonyabb fegyver a sötétség és a bűn ellen. Ugyan kizárólag szellemi erőkről és ezek használatáról szól, mégis a legsátánibb rendszer, azaz a zsidó-cionista rendszer megsemmisítésének stratégiai haditerve. A sátáni rendszer természete ugyanis nem csak egyszerűen a fegyverekben, hanem a gonoszság és hazugság minden fajtájában jelen van, vagyis az a természet és jelleg, ami minden élet elpusztítását hozza el, szándékosan vagy szándékán kívül. Teljesen természetes, hogy a bűnösnek bűnhődnie kell, ezt csak a liberális zsidó világrend utasítja el, ők a bűnösök (gyilkosok, buzik, mindenféle aberráltak) jogaiért hajlandóak harcolni, számukra az ártatlan áldozatok a bűnösök (szegények, árvák, elesettek, gyengék, szelídek, igazságszeretők, irgalmasok). Teljesen természetes, hogy ebben a világban is helyre kell állítani a jogosságot, és elősegíteni az Igazság megismerését. Péter is fegyvert ragadott Krisztusért, és a római katonák is megtértek, miután látták a rettenetes változást, ami Krisztus halálával végigsöpör a teremtésen.
Valamit tehát alaposan félreértenek azok a keresztény emberek, akik a szeretetet nem tudják összeegyeztetni a háborúval és a katonasággal. Egyrészt a békeszerető, mindent eltűrő, de hitében erős ember bármikor mártír lehet, mint tanúbizonysága a hitnek és az Igazságnak, azaz Krisztusnak. Ez a legmagasabb rendű győzelem, a szellem diadala, a szabadság legmagasabb foka. Az ördög és a démonok rettegnek a mártíroktól.
| Amilyen bizonyos, hogy a szellem nem válhatik testté, a tűz jéggé, a vér vízzé: épp oly bizonyos hogy a szellem impulzusaitól megrendül a kialakult egyensúly s a léha béke, tűzétől felforr a vér. Ez a szellem elriasztja a tűrhetetlen békét, bünteti a gyávát, megbosszulja az árulást, nem békül ki az olyan jó emberekkel, kik szeretnek úszni, de vízbe nem mennek, kik szeretnek harcolni, de fegyvert nem fognak, s minden harcnak említésénél idegesek lesznek. Az újjászületett embert a Lélek nem helyezi a paradicsomba, hanem a porondra. Kegyelmeit tetézi azzal, hogy munkát ad neki, melyet el kell végeznie, s ellenséget, melyeket le kell győznie. Ha nincs ellenség, nem fejlik az ember. Így volt ez régen, mikor az első Egyházat emelte ki a Szentlélek a keresztvízből, azaz, hogy inkább a kereszttűzből s a csecsemő mellé nevelőül az üldözőt állította: a gyermek így hamar fejlett, harc és szenvedés nevelte naggyá. Ennyire szereti a Lélek a munkát és a harcot, ellenségeket támaszt kegyelemből, megesik a szíve a rothadt vizeken és felhőszakadást zúdít rájuk, utálja a temetők békéjét a keresztény élet mezején s életet teremt még erőszak árán is. Prohászka összes (25) 1902 |
Más részről a katonaság önfeláldozást jelent, azaz azt, hogy a katona az életét is áldozza azért, hogy a bűnt megfékezze, és helyreállítson egy felborult jogrendet, véget vessen az erőszaknak. Nincs nagyobb szeretet annál, ha valaki életét adja embertársaiért, Istenért. Azt, hogy milyen helyzetben melyik sorsot kell választanunk, azt az adott helyzet és annak szereplői döntik el.
Az Ige tanulmányozása nélkül elképzelhetetlen, hogy valaki hitében erősödjön, és kérdéses helyzetekben jól döntsön. Márpedig a sátáni hazugságokkal teli világban szinte csak a kísértéssel teli kérdéses helyzetek az ismertek. Ha valaki nem erős a hitében és a szeretetben, akkor a liberalizmus, amit Prohászka is részletez, legyőzi, és el sem jut az igazi harcig. A mai emberek többségének ez a sorsa: rabszolgamunka, szegényes abrak és cukrosnak gondolt szeretet. Egyeseknek pedig a dúskálás a mocsokban, és gazdagság a bűnnel és a bűn által. Ez nem mindig az egyén, inkább a bűnös társadalom és a bűnös rendszer vétkeinek összessége, annak hatása. Ezért nem látják a közelgő ítéletet sem, és nem tudják felismerni a hitgyülis tévtanításokat vagy az álhungarizmust sem.
