A Jézus és Barabbás közötti választás története még azok számára is ismert akik csak hallomásból ismerik a Bibliát.

Barabbás nevét az eredeti evangéliumi görög szövegekben Iesus Bar Abbas-nak, illetve később a Iesus-t elhagyva csak bar Abbasnak írják ami annyit tesz arámi nyelven: Jézus az atya fia. Milyen Jézus? Milyen atyáé?

A közismert történet mind a négy evangéliumban megtalálható. A pészah (héber nyelven elkerülést jelent) ünnepén a zsidók hittételeik szerint arra az eseményre emlékeznek, miszerint a bibliai tíz csapás (mely az egyiptomiakat érte) közül az utolsó volt az elsőszülöttek halála, ezt a csapást az izraelitáknak nem kellett elszenvedniük, mert házaikat megjelölték egy bárány vérével, így a halál elkerülte fiaikat. Az ünnep alkalmából minden évben a judeai helytartó egy bebörtönzött rabot szabadon engedett. A történet vallási és erkölcsi üzenete.

A fõpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettõ közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást. Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!-Máté 27:20-22 A tömeg Jézus és Barabbás közül Barabbás szabadon bocsátását és Jézus keresztre feszítését követelte Poncius Pilátus helytartótól.

Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.-Márk 15:7

Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.-Máté 27:16

Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.-Lukács 23:19

Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj vala.

János evangéliumának fordítása nem pontos, az eredeti görög szövegben található lestes szó nem tolvajt, hanem útonállót, rablógyilkost jelent. (A haramia fordítás sem sokkal enyhít ezen, hiszen a szó származási arámi nyelvben a haram Isten ellenes, vagy egyenesen istentelen cselekedetet jelöl, és a legsúlyosabb bűnökre alkalmazzák-gyilkosság, rablás istenkáromlás A haramia pedig az a személy aki ezt a bűnt elköveti.

Máté evangéliumának fordítása sem pontos, a nevezetes szó görög eredetije inkább közismertnek, hírhedtnek fordítható, negatív jelentéstartalommal.

Máté evangéliumának magyar szövegében ez áll: Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?-Máté 27:17

Az eredeti görög szövegben ez a rész így van leírva: Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Jézus Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?-Máté 27:17 Barabbás teljes neve Jézus Barabbás. Máté evangéliuma a legrégebben keletkezett a négy újszövetségi evangélium közül ,leginkább63-70 A.D.-ra teszik. A keresztény bibliatörténeti magyarázat a Jézus név elhagyását a később keletkezett írásokból a Megváltó iránti tisztelettel magyarázza.

Ha a négy evangéliumot ezen tények tükrében állítjuk párhuzamba látjuk, hogy Barabbás személyiségéről egy más fajta jellemrajz bontakozik ki előttünk, mint amit az Újszövetség leginkább zsidó származású jelenkori szövegkritikusai (lásd pl. Robert Eisenman) próbálnak erőltetni. Ők úgy próbálják beállítani Barabbást, mint aki a rómaiak elleni helyi lázadásban vett részt, és gyilkolt is. Sugallt következtetésük, hogy római katonát , vagy a rómaiak környezetéhez tartozó embert ölhetett meg.

Más ugyancsak zsidó származású (Hyam Macobby,Benjamin Urrutia és diliházba való ezoterikus fantasztákkal kiegészült köreik)egészen odáig merészkednek, hogy elméleteikben a választás a rablógyilkos Barabbás és Jézus között soha nem történt meg, mert a kettő ugyanaz a személy. A hülyeség mélyebb elemzésére itt a téma komolysága miatt nem térek ki.

Ezzel szemben:

Egyrészt az evangéliumok sehol sem említik egyértelműen, hogy Barabbás a lázadás szervezője, vezetője, vagy tevékeny résztvevője volt.Márk csak annyit említ, hogy a lázadások alatt gyilkosságot követett el, Lukács kimondja ugyan, hogy valami lázadásért és gyilkosságért vettetett tömlöczbe, de ez a ”valami lázadásért” eléggé tágan értelmezhető kifejezés, míg a gyilkosság egyértelműsítve van. Másrészt a lázadás a Sátán jellemző tulajdonsága. Ő maga a legelső lázadó. A lázadás nem azonos a tagadással! Nem valamiért, hanem kizárólag valami ellen irányul.

Hogy kit és miért gyilkolt meg Barabbás sehol nincs megemlítve az írásokban. Így akár lehetett az áldozat zsidó, római, vagy más nemzetiségű ember és tettének indítékaként az egyszerű rablógyilkosság sem zárható ki.

Azt viszont említik, hogy közismert, és hírhedt volt. Azt is említik, hogy rablógyilkos volt. Mintha egy többszörösen visszaeső, mai szófordulattal élve ”visszaeső” bűnözőről lenne szó. Egy társadalmi megmozdulás (hogy erkölcsileg jó vagy rossz célú, ez itt lényegtelen) által okozott felfordult, rendezetlen viszonyok közepette is csak a saját aljas, önző, élvhajhász, erkölcstelen céljai megvalósítására törekszik. Ez a magatartás elítélendő volt abban a múltban, elítélendő a jelenben, és a jövőben is az marad. Ebben az értelemben a pitiáner bűnözés ugyanolyan erkölcsi ítélet súlya alá esik mint az uzsora, vagy az adósságbehajtás. Az ilyen ember még saját fajtájának tágabb értelemben vett közösségébe is képtelen beilleszkedni, és nem is akar. Az engedetlenség, a bűn jelképe.

A négy újszövetségi evangéliumban több mint hetvenszer szerepel az Emberfia (bar Nasa) kifejezés, amely Jézus a Krisztus szájából hangzik el saját magára való hivatkozásként. Nem mint valami apokaliptikus címet használja ezt feltétlenül, csupán emberi természetére is utalhat ezzel, míg egyes komoly szakkutatók szerint ez a kifejezés a beszélő személy saját magára való visszautalása egyes szám harmadik személyben a korabeli arámi dialektusban. A tudomány mai egybehangzó véleménye szerint az un történelmi Jézus leginkább ezen a nyelven tanított.

Jézus a Krisztus soha nem nevezte magát közvetlenül Isten fiának, bár hatalom adatott néki mindenek felett. Az emberek iránti alázatról nagyobb tanúbizonyságot nem tehet senki, mint az, aki hatalmának teljes tudatában az emberek között járva ugyanolyan megszólítással illeti saját magát ( bár sokat hivatkozott Istenre, mint Atyjára). A testté lett Ige nyilvánosan tanított, gyógyított, segített a szenvedőkön, megmutatta az Igazság útját.

Ezzel ellentétben Jézus Barabbás megátalkodott, visszaeső , gyilkos bűnöző. A csőcselék, alja ember újszövetségi prototípusa, akinek neve: az atya fia. Hogy melyik atyáé lehet egy ilyen fiú arra maga Jézus adja meg a teljesen racionális és egyértelmű választ:

”A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja."-János 8:44

És itt jön az a döntés, ami miatt keresztény szemszögből erkölcsi felelősség terheli a szaducceus és farizeus papok által felheccelt zsidó tömeget. Azonosultak a sátán szellemiségével mivel lelkiségről itt nem beszélhetünk.

Az Isteni Jézus, Isten Fia Krisztus helyett a sátáni Jézust, a sátán fiát választották. Az Igazság helyett a hazugságot választották. Az Élet helyett a halált választották. Ezzel elvetették az Istent és önmagukon keresztül rászabadították a világra a sátánt. Aki előre megítéltetett.