Amióta meghirdette, hogy ütött a szabadulás órája, megvirradt az üdvösség napja, beköszöntött az új korszak, azóta lenyűgöző teológiai rendszereket alkottunk, világméretű egyházat szerveztünk, könyvtárakat töltöttünk meg ragyogó tudományos munkákkal, eget rengető vitákat folytattunk, keresztes hadjáratok és inkvizíció, megújulás és reform kötötte le figyelmünket, de nagyon kevesen járnak-kelnek közöttünk akkora örömmel, mint az az ember, aki kincset talált, vagy mint a tékozló fiú, akit apja elhalmozott ajándékaival, holott minden oka megvolt arra, hogy kiutasítsa házából. […] Ha van visszataszítóbb az Isten haragját hirdető prófétánál, akkor csak az örömöt hirdető lehet az – és az ilyentől szabadulni kell. [http://moly.hu/idezetek/25232