A családfő Fabio a gyermekeivel szentmisére készült a templomba. A felesége már előzőleg elment. Épp az autót akarta már indítani, amikor az utolsóként siető kislánya, Jessica kiáltozni kezdett: "Apu, sír a Szűzanya!" Apja azonban csak sürgette: ne viccelődj, mert már így is késésben vagyunk, gyere gyorsan!"
De Jessica nem mozdult, és tovább kiabált: "Apu, gyere, nézd meg, Szűz Mária véres könnyeket sír!" Amikor Fabio meghallotta a "vér" szót, aggódott, mert azt hitte, hogy kislánya megsérült. Azonnal odafutott és látta, hogy a gyermek mozdulatlanul áll, és ismételgeti: "Sír a Szűzanya!"
Az apja még mindig Jessikára neheztelt, bár látta, hogy semmi baja, a fenekére vert. A kislány elsírta magát állítgatva, hogy ő semmit sem csinált, ám ekkor Fabio észrevette, hogy a szobor bal 
szeméből véres könnyek gördülnek alá, és Mária szívére potyognak.
Azt hitte, hogy képzelődik és ujjával önkéntelenül megérintette a szobor arcát. Ennek nyoma látszik a későbbi fényképeken. A családfő ekkor látta, hogy ez nem képzelődés, és Szűz Mária szeméből valóban véres könnyek folynak.
A Szentmise már elkezdődött, amikor a templomba értek. Mélyen megrendülve mindent elmesélt a feleségének, a mise után pedig a plébánosnak, akitől végtére is ezt a medjugorjei szobrot kapták.
A Szentmisét követően többedmagával a plébános is elment megtekinteni a szobrot és tanúi lettek a könnyezésnek. Az egyik férfi, aki tüzérezredes volt, lefeküdt a földre, hogy jobban szemügyre vehesse a szobrot. Így emlékezik vissza: "A földre feküdtem, hogy jobban lássam, honnan folyik a vér, és megállapítottam, hogy a szemekből, de úgy, hogy a szemhéjra nem is folyt."
Ezt követően, készítettek pár fényképet és egész estig megrendülten imádkoztak a könnyező Szűzanyánál. (Folyt. köv!) (Forrás, az első részben!)
