„A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott. És nagy öröm volt abban a városban.” (ApCsel 8,6.8)
Fülöp Krisztust hirdette Samáriában. Sokan megtértek és meggyógyultak. Mindez örömmel töltötte el az egész várost. Bizony nagy öröm van egyetlenegy megtérésén, hazatalálásán, hiszen megtalálta a földi és örök boldogság útját. Tiszta beszéddel, igaz szóval él a városban, cselekedetei pedig a segítőkészségről, a lelkiismeretesen végzett munkáról tanúskodnak. Hitének és tisztességének hogyne örülne az egész város?! (D. Szebik Imre)
Fülöp Krisztust hirdette Samáriában. Sokan megtértek és meggyógyultak. Mindez örömmel töltötte el az egész várost. Bizony nagy öröm van egyetlenegy megtérésén, hazatalálásán, hiszen megtalálta a földi és örök boldogság útját. Tiszta beszéddel, igaz szóval él a városban, cselekedetei pedig a segítőkészségről, a lelkiismeretesen végzett munkáról tanúskodnak. Hitének és tisztességének hogyne örülne az egész város?! (D. Szebik Imre)
A Szentlélek szerint hirdetett evangélium vagy meggyőz, vagy felingerel. (Russel)
A veréb irigykedve figyelte a sast: Milyen méltóságteljes, milyen magasan szárnyal! Szinte megérintheti a Napot. És valóban, a faágról, ahol a veréb ült, úgy tűnt, mintha a Nap magába szívná, körbeölelné a fénye által bearanyozott sast. „Én talán kevesebbet érek csak azért, mert kicsi és szürke vagyok?”
Elhatározta, hogy olyan magasra repül, és olyan közel a Naphoz, ahová még a sas is hiába vágyik. Repült, repült, repült, egyre magasabbra. Már a felhők felett járt - gyenge szárnyai alig bírták a terhet, de ő minden erejét megfeszítve csak emelkedett tovább. A levegő ritkulni kezdett. Furcsa módon minél közelebb került a Naphoz, annál hidegebb lett. És ő mégis repült, csak repült... Aztán nem bírta tovább. Szárnyai összefagytak, nem kapott levegőt. Ilyen közel a Naphoz még senki sem jutott, gondolta, aztán már csak zuhant, zuhant...
Elhatározta, hogy olyan magasra repül, és olyan közel a Naphoz, ahová még a sas is hiába vágyik. Repült, repült, repült, egyre magasabbra. Már a felhők felett járt - gyenge szárnyai alig bírták a terhet, de ő minden erejét megfeszítve csak emelkedett tovább. A levegő ritkulni kezdett. Furcsa módon minél közelebb került a Naphoz, annál hidegebb lett. És ő mégis repült, csak repült... Aztán nem bírta tovább. Szárnyai összefagytak, nem kapott levegőt. Ilyen közel a Naphoz még senki sem jutott, gondolta, aztán már csak zuhant, zuhant...
Az ateizmus gyenge pontja: nincs kinek hálát adni.
Az emberiség ma egy könnyebb megváltást keres, ami teljesíthetőbb, mert a jézusit nem tudja teljesíteni. Olyan megváltásra vágyik, ami mellett lehet bármit cselekedni, hisz van rá magyarázat. De mégsem megy. (Borsos Miklós)
Egyedül abban lehetünk biztosak, hogyha a holnap keresztet fog hozni, Ő, aki küldi, meg tudja, és meg is fogja adni a kegyelmet az elhordozására. (Ryle püspök)
Fel sem fogjuk, hogy gyötrődéseinkben milyen nagy a szerepük a gondolatainknak. Minél előbb megállítod a rossz gondolatok "támadását", annál könnyebb lesz átrendeződni és visszatérni a helyes útra. Nos, bár az elgondolás egyszerű, mégsem könnyű megvalósítani...
Isten jó atya, olvas a szívekben. Siessünk hozzá tiszta szándékkal, s Ő mindig megvigasztal minket.
JÉZUS ADD, HOGY HOZZÁD TÉRJEK!
Jézus, világ Megváltója,
Üdvözlégy, élet adója,
Megfeszített Istenfia,
Szent kereszted szívem hívja:
Jézus add, hogy Hozzád térjek,
Veled haljak, Veled éljek!
Általszegve kezed-lábad,
Átvert tested roskad, bágyad.
Mezítelen tépett melled!
Ó, siratlak, ó, ölellek!
Virágoknak szép virága,
Honnét orcád sárgasága?
Hegyes tövis koronázott,
Édes orcád vérrel ázott.
Aszú földet harmatozván,
Vérzel, vérzel a keresztfán.
Úgy piroslik tested róla,
Mint a most nyílt, piros rózsa.
Szent karjaid széjjeltárod,
Tán az embereket várod,
Kiken vérrel könyörültél,
Betegekért betegültél.
Ím, én magam Hozzád vettem,
Magunk vagyunk, Uram, ketten.
Szent fejedet hozzám hajtsad,
Szóljon hozzám kékült ajkad.
Jézusom, ha jön a végnap,
Ismerj engem magadénak.
Homlokomon piros véred:
Tied vagyok, úgy ítélj meg!
Jézus add, hogy Hozzád térjek,
Veled haljak, Veled éljek!
Nem nagy hitre, hanem a nagy Istenben való hitre van szükségünk.
„Ő az Úr. Tegye azt, amit jónak lát.” (1Sám 3,18)
Éli főpap ezekkel a rezignált szavakkal nyugtázta Isten üzenetét, amelyet az ifjú Sámuel tolmácsolt feléje. Neki és fiainak bűnhődniük kell majd az elkövetett visszaélésekért. Keserűen, de mégis elfogadja Isten akaratát, mert tudja, hogy az ő döntései szentek és mindenkor jók. Nekünk is Jézus keresztjére néző hittel kell Isten kezéből mindent elfogadnunk, amikor például a betegség, a gyász vagy a magány sötét árnyéka vetül életünkre. „Mit Isten tesz, mind jó nekem, és bölcs minden végzése.” Ez legyen a mai napunk (akár egész életünk) mottója. (Sághy Balázs)
Éli főpap ezekkel a rezignált szavakkal nyugtázta Isten üzenetét, amelyet az ifjú Sámuel tolmácsolt feléje. Neki és fiainak bűnhődniük kell majd az elkövetett visszaélésekért. Keserűen, de mégis elfogadja Isten akaratát, mert tudja, hogy az ő döntései szentek és mindenkor jók. Nekünk is Jézus keresztjére néző hittel kell Isten kezéből mindent elfogadnunk, amikor például a betegség, a gyász vagy a magány sötét árnyéka vetül életünkre. „Mit Isten tesz, mind jó nekem, és bölcs minden végzése.” Ez legyen a mai napunk (akár egész életünk) mottója. (Sághy Balázs)
„Pál írja: Kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek, ebben jussatok még előbbre!” (1Thessz 4,1)
Pál apostol kérése ismerős mindnyájunknak. Tudjuk, hogyan kellene Istennek tetsző életet élni, elméletben már nagyon képzettek vagyunk. A baj a gyakorlati megvalósítással van. Tudom, hogy mit kell tennem, de mégsem azt teszem, amit akarok, hanem azt, ami ellen küzdök. Csatázom saját magammal, és azt látom, hogy újra és újra elbukom. Kérjük Isten Szentlelkét, hogy erősítsen meg minket a jó véghezvitelében, hogy hiteles keresztények lehessünk, ne csak meghallói, hanem végrehajtói is a törvénynek! (Juhászné Szabó Erzsébet)
Pál apostol kérése ismerős mindnyájunknak. Tudjuk, hogyan kellene Istennek tetsző életet élni, elméletben már nagyon képzettek vagyunk. A baj a gyakorlati megvalósítással van. Tudom, hogy mit kell tennem, de mégsem azt teszem, amit akarok, hanem azt, ami ellen küzdök. Csatázom saját magammal, és azt látom, hogy újra és újra elbukom. Kérjük Isten Szentlelkét, hogy erősítsen meg minket a jó véghezvitelében, hogy hiteles keresztények lehessünk, ne csak meghallói, hanem végrehajtói is a törvénynek! (Juhászné Szabó Erzsébet)
